Holle anyó húsvétkor, berúgott egy kis bortól. Megfogta a nagy dunyháját, ablakában vidáman rázza már. Hó hull le a földre ezerrel, Tél néne térjél már észre ! Tavasz van, sok nyiló virág, cseresznye és barackfák. Anyóka Te kis bolondos, áprilisi tréfának ez nagyon rossz. Vedd vissza a dunyhádat, meleget hozzál a világnak. 2017.04.19. Bpest – […]
Forgatom kezem közt egy könyv lapjait kissé kopottas, lehet, hogy már avítt foszló idővel nem bír. Az enyészet lassan tépkedi porló papírjait. Kevés az oldal ami még üres emlékeim sora tölti meg már életem könyve, lapja szamárfüles de talán, rám, még csodák sora vár. Néhány lap: elmosódott az írás vagy csak néhány szó, mi kiolvasható […]
Félnótás, botor álmok kiszolgált, lusta fények tévúton poroszkálók lapuló, szürke kis lények kik dörgő tapsviharban állnak csendben, megtagadva s nem hisznek magukban. Várják, létükkel dacolva, hogy végre talán jobb lesz nekik is dob koncot az élet. de csak egy foltozott top-less mi feldobhat néha- néha téged. A pénz nagy úr, és ez nem jó harsányan […]
Játék az élet, szerelem és szenvedély. Az önzés pokla kísért, belépni nem kell engedély. Sürög-forog, általa tündöklöm, s kell nekem e lételem. Szívem örök csodától dobog, a kincs a semmiben. Csend és titok takarja nyomorult életem. Rejtem, hogy hozzád simulnék, és soha meg nem teszem. Tudod Kedvesem, hogy Te vagy minden, és én általad vagyok. Félve […]
B. Mester Éva Április A szeszélyes hónap most lehűlést hozott, délibáb szirtjein tegnap még havazott. Virágok illatát mind összekeverte, fagyos, fehér színnel, dérrel átfestette. Mit tegyen a virág? Föld alá nem bújhat. Langymeleg szellőtől talán megújulhat. Hóbortos április! Heteket vesztettünk. Fagyoskodtunk megint, közben nem szerettünk. Kamikaze hittel tavaszt robbantottál […]
Kirajzó méhkasként szárnyal a gondolat, feltörve titkokat poroz be álmokat, fullánkját ha döfi érzés friss húsába, könnyezik a lélek kínzó fájdalmában, máskor édes mézet csorgat a szívedbe, döngve, döngicsélve röpköd a fejedben, szorgalmasan köröz éjt nappallá téve, lecsendesült elme esküdt ellensége.
Felkiált a táltos. Halad a történelem szekere recseg, ropog a kereke. Küllők pattannak rendre, rémült szemek kerekedve. Az emberiség űzi hajtja lovát, nyelik a mocskos út porát . Göröngyös földút, veszett menet rossz irány, peregnek emberek. Már nem is szekér süllyedő hajó, melyből kiszállni volna jó. Hatalmi harc folyik […]
(gondolatok a Golgotáig ) Miért üvölt a tömeg, mit kiabálnak, Tegnap még hőse voltam e világnak, Ma már csak megvert, kivert kutya, Kinek töviskoszorútól “ékes” a homloka, A bőrömbe mar, vér csorog arcomon, Botladozom, azt hiszem, nem bírom Cipelni ezt a nehéz fakeresztet, Az Istenem engem jól “eleresztett”! Nem szűnik a zsivaj, szomjas vagyok, Átkot […]
Edit Szabó : A Golgotán Jeruzsálem városán túl magas dombnak tetejére cipelte keresztjét Jézus vállain, megfeszítettve. Kapun kívül szenvedése vére által szentelt földje, hívők dicsőítésére, kínjait így elfeledve. Ég tetején Jézus feje, gyászba borul a természet sötétség támad a Földön, lelke a mennyekbe odafönt. Gyarlóságért fizet Isten, mily bűnt követhet el ember, anya fájdalma egekig […]
B. Mester Éva Szelíd farkasok A vágyaim, szelíd farkasokká váltak. A lábamnál hever mindegyik. Nem lép többé már egyik sem elsőt, margaréta szirmok röptén nem számol jövendőt. Egyikük megsérült, levegőre vágyott, csend tetejére omló vízesést. Valami átok megsebezte léptét, megbénította a bomló szenvedélyt. Édes farkasaim! Óvjátok egymást! Van még igazember, lesz még kis […]
