Edit Szabó : VÁRAKOZÁSOM Napok jönnek, nem fényesek, fájdalom tölti szíveket, emlékezés életekről, temetőkben pihenőkről. Ám az élet gyorsan halad, vágyak mélyén utat mutat, várakozás, remény éltet, várhatod-e reménységed. Év utolsó hónapjában, kicsi ünnep, nagy sorjában, tél ereje vajh’ mit hozhat, érezheted, kétség rogyaszt. Kétsége, hogy ünnepelhetsz, kétsége, hogy együtt lehetsz kik szívedben fogantattak, kik […]
Barna az anyaföld szene, bolygónk termékenysége. Barna a gondoskodás maga, biztonságod sugalmazza. Barna az egyszerűség, nyugalom, az elégedett hatalom. Barna boldogságot mutat, mint csokoládé megnyugtat. Barna: dió, gomba, mazsola, egészségre hasznos lakoma. Barna-medve bumfordi bája mesevilág kedves figurája. Barna a hitvilág alázata, ferencesek szimbóluma. Barna tigrisszem gyémánt, haragtól védelmező kristály. Barna szem, ha lélek tükre, […]
A boldogságra mindig várni kell. Leeresztett tekintettel, Meghunyászkodva, földig hajolva, Mélyen belül tücsökzenét mormolva. Telnek a fényes hétköznapok. Vidámkodó ragyogást vajon mikor kapok?! Várj még, a boldogságra mindig várni kell. Nyitott szívvel, őszinte, tiszta lélekkel. Telnek a szürke hétköznapok, Örömteli apró sugarat mikor kaphatok?! Várj még, hisz a boldogságra mindig várni kell! Türelem hárfa dallama, […]
Eljött ez a nap is, melyet annyira vártam, Magamat Neked aranytálcán kínáltam. Felragyogott lelkemnek fényessége, Ez lesz szerelmünk igaz ékessége. Szívem hangosan dobog, orgonára várva, Megszólal a dal, remeg kezem-lábam. Édesapámba jól belekarolok, A templom ajtaján szépen betoppanok. Harangének zengi üdvünket, Elengedjük könnyes arcú szülőnket, Együtt lépünk tovább az oltárhoz, Hol jóatyánk minket megáldoz. Szívünket […]
Szabadulnék, lennék űzött vad, Nem állna utamba semmi had. Szívemet mardossa a kín sava, Vágyódó lelkemnek bús szava. Gúzsba kötve pincében élek, Rabként apró boldogságkövekhez férek, Szabadulnék, mint a vadgalamb, Kit vadászok űznek minduntalan. Ketrecbe zárnak, örömteli házba, Kellemes szobába, hol sok finomság várna. Meleg dúc, szeretetteli otthon, De a galamb tekintete csüng […]
Rózsa Iván: Döfjük le! Döfjük le a disznót! Zabált már eleget… Döfjük le a disznót! Sokat, nem is keveset… Döfjük le a disznót! Mert még ránk ront… Döfjük le a disznót! Hiába is visong… Budakalász, 2017. október 22.
Edit Szabó : Szivárvány alatt Eső után szivárvány átível az ég alján, az ő kékjén átragyog, szépségét csodálhatod. Magasan a szivárvány, rád ragyog a boldogság, aranylóan integet, hatalmával hiteget. Kavalkádja szineknek melengeti szívedet, egyenes út felvezet, egyszerre aláérhetsz. Mosolyt csal az ajkadra, boldog vagy csak akarjad, feledd el a bánatod, szeressed a holnapot. Szivárvány az […]
Edit Szabó : Ősznek vége Csendélet az asztalon, ősztől éppen búcsúzom, szőlőlevél integet, köszöni az életet. Mutatóba még maradt, szőlőfürt mosolyogtat, gyönyörűség rá nézni, szemeit mgkóstolni. Piros,sárga,fekete mind a kedved keresve ragyognak az asztalon, mosolyukat elkapom. Kis hordóban bor lehet, kiforrva már télt jelez, palackokba betöltve, poharakba öntözve. Piros bor a pohárba mind köszöntőre várva, […]
Az októberi virradatra Akkor, az októberi virradatkor akkor megnyíltak az egek, oszlottak sötét fellegek. Örültünk a felkelő napnak, rab lelkek új erőre kaptak, örültünk a friss levegőnek, gyermekeink hősökké nőnek. Szívben remény, kezünkben fegyver, újra emberré lett az ember, s most valóban fényes szellők fújtak, rabtartóink barlangba bújtak, s hittük, hogy sose térnek vissza, […]
Országnak a botját alig szorította, három nagy ellenség támadott hazánkra. Mindenik gondolá: el fogja őt nyelni, az ország majd tőlük nem tud szabadulni. Két világot bíró császár is azt hitte, török vagy a német jut majd győzelemre. Giskra a harmadik ki feni a fogát, játszani akarta kóborlók királyát. Némettel már küzdött, […]
