Posted by
Posted in

B. Mester Éva Futótűzként

B. Mester Éva Futótűzként   Ha hiányzom, odamegyek, melengetem a lelkedet.   Ha elindulsz, én megvárlak, felmutatlak a világnak.   Ha kimondasz, kimondalak. Ölelkezzenek a szavak!   Ha te repülsz, én szárnyalok, ha boldog vagy, boldog vagyok.   Ha velem vagy, veled leszek, futótűzként nem terjedek.   Neked próba, nekem végzet, csillagporos szép ígéret.   […]

Posted by
Posted in

MOST ÉS MOST

MOST ÉS MOST Rebben, sercen a láng. Fejem felett egy arc virraszt. Az várja gyertya fényét, idézni múltja kútja mélyét. Tér s idő egy pillanat.

Posted by
Posted in

Menhelyi tragédia (Egy kutyus halálára)

Ma meghaltam, mert meguntatok, semmibe sem vettetek, pedig sok örömet okoztam, ha nem is szerettetek.   Ma meghaltam, itt hagytatok. Vajon mi lehet az ok? Ürügy nélkül ütöttetek, félve bújtam el tőletek.   Amikor kicsi kutya voltam, lábatok között tobzódtam. Imádtam veletek játszani, de miért kellett bántani?   Tettem valami rosszat, ami benneteket bosszant? Ugattam […]

Posted by
Posted in

Naplemente aratáskor

A horizont mélyén pislog a napsugár, a felhők is alváshoz készülődnek. Szél játszik a fellegekkel, takarójukba elrejtőznek.   A szénabálnák felsorakoztak fegyelmezett katonás rendben, az esti csendhez csatlakoznak, amíg fel nem kel a reggel.   A kombájnok is nyugovóra tértek. Napközben eleget legelésztek. Ma nem volt senkinek sem nyugta, hiszen az aratás fárasztó egy munka. […]

Posted by
Posted in

Képzelt esti séta

A kora esti vacsorák után szívesen ment sétálni anyám. Szélben lobogott deres haja; integetett a lemenő nap sugara.   A sötétség halványan kacsintott felé, amikor barangolt  az úton lefelé. Ahogy a sudár fa mellett elment, egy ág áratlanul megreccsent.   Élénk szél korbácsolta  a leveleket, zizegések voltak rá a feleletek. Anyám töretlenül ment, erős volt […]

Posted by
Posted in

Szemere, a mókás tetű

Ő a mókás tetű. A rovar neve csak négy betű. A könyv sorai fölött eltűző, betűző. Felesége Para Zita, ő is csak egy parazita. Fejeken ropja a tvisztet, ez mindenkinek viszket. A tetű fejeken éldegél, a serkéknek vicceket mesél: Mi lesz a kikelő petéből, lárva? Nem, árva. Az iskolában elterjedt a tetű. Nagyszerű! A gyerekek […]

Posted by
Posted in

Domán, a boldog medve

Gondolta Domán, a boldog medve, éppen szaporodni lenne kedve. Ötleteiben elmerengve észrevette, hogy kedvenc zónája nem áll haptákba. Evett rengeteg mézet, mivel náluk az a nézet, hogy az édesség segít, amit minden medve istenít. Dománnak elment a kedve, kedvence nem volt megmerevedve, de hogy jegyese kedvét ne szegje, s mint rendjének legnagyobb tagja, először zsákmány […]

Posted by
Posted in

Bogárka, a töksüket antilop

Tiszta a levegő, a bak megy legelő’. Ők párosujjú patások, mint sok mások. Az egyik állat vak, a másik töksüket. Már elhinni is őrület! Jelszavuk: Bak vezet bakot. Na, jó napot! Bogárka, a töksüket antilop csordában él és sokat lop. Az antilop csordák, mások javait is csórják. Felfalják a legelő termését, ignorálják mások nemtetszését. Boglárka […]

Posted by
Posted in

A füsti fecske

Csicsergő-fecsegő hanggal jelez  a füsti  fecske. Csapkodó szárnyakkal várja őt a kerti ereszke.   Hívóhangja  tszvit-tszvit-tszvit, közben mutatja a díszeit. Lába csupasz, farka villás, étrendje egy picit finnyás.   Párjával  fészket raknak, ahol majd a picik laknak. A fiókák csupaszok és vakok, de étvágyban csillapíthatatlanok.

Posted by
Posted in

Hazafelé a Rudics állomásról

Csühös vonat nélkülünk fut, vaksin bámul ránk ablaka, hűvös széllel vár az utcánk, s hókadt lámpákkal éjszaka. Apámmal csak botladozunk bokabicsaklító járdán, az állomástól hazáig ketten téblábolunk árván. Álmosan rakom a lábam, felkap apám a nyakába, könnyeden emel az égig, kezemmel túrok ősz hajába. Félek, hogy az ezüstös hold hívja apámat magosba. Megkapaszkodhatok-e még az […]