Posted by
Posted in

Szökne az idő…

Hétköznapi pszichológia… Életemből elszökne a rohanó, vágtató idő, Mikor ránézek, semmibe se néz, azt látom. Csak úgy itt hagyna, mint önállósult csúf, régi szerető És A szél szárnyán menekül, gyorsít, ezt is látom. Nemcsak könyörgök, ragaszkodok… az életem része ő! Vecsés, 2017. június 29. – Kustra Ferenc – 6 soros formában

Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

A hegygerinc még összeolvad a habos felhőbárányokkal. Lejjebb már fekete foltos a az oldal talajtakarója.   Nem csak a nap erősödő ereje neszez a hókristályok között. Egy -egy hangtalan cuppanás, fehér szirom alatt feláll a zöld szár.   Itt a hóvirág, a tavasz hírnöke. Légnek és földnek hűen jelezve, úton a kikelet, ébredjetek. Hamvas élet […]

Posted by
Posted in

Várj, ne rohanj!

Nem tudtam mire vélni a várakoztatást, a türelmem már a korláton is átfutott. Egy újabb csalódás, vagy meggondolatlanság, vágyott boldogság a tóban ismét elúszott.   A fojtott könnyeimmel megszaporítottam már a szétterült, sokatlátott folyadékot. Éreztem , ha e pillanatban el nem futok, teljesen összeomlok, az ár magával ránt.   Íme itt az újabb kíméletlen csalódás, […]

Posted by
Posted in

Farsang táján

A hamuszürke létben álmodozom, lelkem legfőbb óhaja a kikelet. A hideg ellen hűen hadakozom, nem kell több téli hervasztó jelenet.   Felöltöm a farsangi jelmezemet, arcot festek, fekete fátylat rántok. Még ma este a jelmezbálba megyek, üdítő táncommal parkettát szántok.   Maszkod alá perzselő csókot szánok, a tunya társaságot felvidítjuk. Mámorban úszva ropjanak a párok, […]

Posted by
Posted in

Február másodika

Borúval telített már januárban a lelkem, a ragyogó napsütés tudna felvidítani, elég volt a szürkeségből, semmihez nincs kedvem,   de nem akármikor kell az időnek váltani, jobb maradni gyertyaszentelőkor a homályban, nem kívánnám a telet tovább hosszabbítani.   Medve uram az árnyékot akkor meg ne lássa, szeretném maradjon a táj teljes szürkeségben bújjon vissza őkelme […]

Posted by
Posted in

Átsuhanó gondolatok

Halvány virága a szónak, élet sója a valónak. Múltam háborgó tengere, villámok ellenszere. Te vagy! Gúzsba kötött álom imája, bezárt lélek rabigája. Fékevesztett idegek tánca, léleknek románca. Te vagy! Remény halvány rózsája, várakozások órája. Szépségtapasz a bánatra, kiáltás az utálatra. Te vagy! Vakító csillogás a sötétben, fogódzó az örvényben. Párnámba belesimuló álom, betakaró palástom. Te […]

Posted by
Posted in

Az voltam

Már el is felejtettem hogy a tenyeremben vagy csak egyetlen percben is elfér a boldogság… már el is felejtettem hol siklott ez félre, hisz mindig az voltam, kinek elég felnézni az égre s már száll is a sóhaj, mint a mesékbe’: köszönöm, hogy élek! Már el is felejtettem hol siklott ez félre talán a kopaszon […]

Posted by
Posted in

A festő

  Megállok előtted csodálva testedet, mily feszesen szép megragad a képzelet. Hozzád érve lelkem tombol, tudom, hogy a vágy mi elrabolt. Ecsetem kezembe veszem, palettám is elkészítve. E lélek mi átöleli az érzésemet, virágos rét a fák tövébe. Várom a tavasz színes arcát szürke a tél nincs havazás. Friss levegő a patak partján, vágyódik a […]

Posted by
Posted in

Apámnak

Bár visszamehetnék… hallanám dübörögni a zenét, és sokkal, sokkal többet adnék sokkal többször borulnék az öledbe, hogy tudd, hogy mindig tudd, mennyire… bár visszamehetnék, oda, a régi házba, ahol még a fotel is azt várja, hogy te benne ülj hogy magányodból is csak hozzánk menekülj! Bár visszamehetnék csak odakucorodnék rád hagynám összefolyni szívünk ritmusát, hagynám, […]

Posted by
Posted in

Anya mellett

Én nem tudom, ez másnak is ilyen-e de nekem van az a hely ahová hazatérhetek ha köröttem minden szétesik itt akkor is nyugodt leszek ez a hely ahol a csend is felemel ahol a levegőt kifújhatom de magamban is tarthatom mert itt mindegy, mit teszek vagy hogy ki leszek szeretve vagyok és magam is szeretek […]