Posted by
Posted in

Összetartozás

Finom simítás, Összetartozás jele. Bőrirritáló. 2015. március 20. – Kustra Ferenc Füvészkert által kiírt haikuíró versenyre készült.

Posted by
Posted in

MÉCS 10

10 szavasokban… Fáj az öregség? Ez lét egység! Tudod valódat? Szépet… rútat? * Borult időben, Ernyő… esőben. Szamár a ködben, Nincs meg… élőben. * Élet súlya nagy, Néha bíz’ lefagy. Nincsen napsugár, Beborult már… * Legyűrt az élet, Öregség befed, Halál… véged! Benne a véglet! * Éltél sok évet, Mivé lett élet? Fájó temetés, Emlék […]

Posted by
Posted in

Ősz és a múlt hangja…

Lassan ballagunk az Ősz utcán a mély avarba, Belesüllyed a cipőnk, mert nagy az ősz hatalma… Múlt hangját lassan, ősz eltakarja ködfoltok között. Avaron haldokló falevelet rezegtet a szél, És későn, estefelé, súlyos esőfelhők fölött, Napnak már nem izzó a forrósága… aludni tér. A levelek egymástól elbúcsúznak, A szél szerte-szét fogja fújni őket, Még gyors […]

Posted by
Posted in

A vágyakozás…

A vágyakozásban, a szerelem ó, minden mást kiszorít Főképp a gondolatokat és mindent a szívhez viszonyít… A szerelem a feminizmus kerékkötője. Ámor meg a fetisizmus… jól hasba lövője… De, szép is ha, vadul… szerelem… Nincs benne önuralom… nekem. Vecsés, 2015. március 3. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nyári öröm…

Az azonos című versem haiku átirata A nyár öröme A meleg, fülledt felhő? Ütöget eső. Beizzadt felhő Vihart megidéz, zuhog. Nagy szemű, kopog. Ázott dáliák, Viharvert virágsereg. Halott dáliák. Vecsés, 2014. július 24. – Kustra Ferenc Az azonos c. versemhez „voodoo” az 3. haikuval szólt hozzá. Kívánságára és a legmélyebb tiszteletem jeléül, elkészítettem az első […]

Posted by
Posted in

Nyári öröm

Meleg nyári öröm izzítja a befülledt felhőt, Érzem, az egyszer csak rajtam kopogni kezdő esőt! Ó, a meleg nem űzi el az oly’ beizzad felhőt, De vihart idézve, kíséri a jó meleg esőt! Zord eső leverte, mindenhol lehullott a virág, Virágágyásban pedig romba dőltek a dáliák. Vecsés, 2014. június 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ücsörögve terpeszkedő a köd

Az ősz… már erre sétál. Csendesen ücsörögve terpeszkedő, a köd a tájon, A világ is csendes, de így is rosszacska… én ez fájom. Úgy érzékelem, minden ellenem van… ez valóságom. * Hideg balladát Dudorászik az avar. Jön, köd-szitálás. * Rossz idő itt van. Falevelek vizesek… Hajnal, köd-párás. * Ködös reggelen, Homályt törő fény kereng. Világosodik. […]

Posted by
Posted in

Hétvége Szibériában, nyáron…

Európai stílusú haikuban… Szekérzörgés és Állatbőgés zsivaja. Falusi lárma. * A heti vásár. Árusok, zöldség, csirkék. Mozgó, tarka kép. * Több jó ízlés És tisztesség van dzsungelben. A modern nép prűd. * Sok-sok szúnyograj! Hihetetlen mennyiség! Folyton támadnak! * Révész és halász Csónakot ad bérbe. Ez megélhetés. * Hancúrozni a Mély folyón a csónakban. Vizi […]

Posted by
Posted in

Visszanéz a tekintet

Versben és haikuban vizionálok… Percek lopottak, Ringatnak, körbevesznek. Sorompó fönt van. * Ha majd hosszú útra megyek, visszanéz a tekintet… Majd sokáig mesélik, nem búcsúzott, csak legyintett… * A múltam, folyton Belém köt, mint agresszor! Homokóra áll! Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Viharos éjszakán

Viharban a vízióm is viharos… Viharos éjszakán, égzengésben, csöndes számadással, Bűneinket üldöznénk, összefogva a lombhullással… Súlyos, fekete felhők alatt fekete varjak közelednek, Engem hagytak el… most, magányomba tömegesen megjelennek… A halál, izzó peremén, életbe lehelhetsz még Már eltűnt valóságod felé, ha félelmed elég A hűvösödő időben. Krahácsolva szemerkél az ég És vágyadat kívánod, kissé messzebbre, […]