Posted by
Posted in

Gondolatok…-1. (HIAQ –ban)

Kutya rabláncon van. A lánc erős és nem szakítható. Szárnyaló szabadság! * Kint úgy szakad a hó. Gyerekek szánkóznak, de jó! Lapátolt hókupac. * Nyárestén bográcsoz Család apraja és nagyja. Füst marja szemeket. * Kirándulás arra… Virágszedő munka, réten. Vihar! Bőrig áznak. * A lúdtollam hegye Úgy serceg a pergamenen. Kopott hegy nem ír jól! […]

Posted by
Posted in

Kiáradt a semmim…

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést, Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést… Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést… Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon, Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon… Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon. * (Septolet) Mi lesz? Vész lesz? Kerítésem lesz? Semmim szétfolyt! Nem […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kiábrándult Jézus

Rózsa Iván: Kiábrándult Jézus Már szemernyit sem fáj az önzésük, Már felülről szemlélem pitiánerségük, Már nem érdekel a világ megváltása: Váltsa meg mindenki magát, s ne bízza másra! Budakalász, 2019. szeptember 27.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Súlytalanság

Rózsa Iván: Súlytalanság Fent az űrben súlytalanul… Lent a Földön súlytalanul… Fent lebegni, mint valami madár… Lent senki sem mondja: „érted kár!” Budakalász, 2019. szeptember 27.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hazug…

Rózsa Iván: Hazug… (Haiku-változatok) Hazug istenek Hazug prókátorai Szájából sár dől… Mindig a rossz győz: Hazug most is a világ – E dimenzió… Hazugságok és Féligazságok mocska Zúdul egyre ránk… Hazug emberek Az igaz mondatokat Is csak szajkózzák… Az igaz ember Sohasem fanyalodik Hazug tettekre! Hazug mondatok Tagadása, nem biztos, Hogy már igazság! Bután hazugot […]

Posted by
Posted in

Este a gangon…

Este a gangon, csak ülök én csendben, nem rombolom a rendet, Sötétben templomi harang szól, halkan meg is töri a csendet… Körbenézek, sötét pillanat elvarázsolja a lelkemet… A kettő együtt olyan szép, hogy kicsit leteszem a pennámat, Hátradőlök, és élvezem, mit a láthatatlan nekem nyújthat… Csillag bár világít, de a sötét valahogy olyan élő, Az […]

Posted by
Posted in

A csend…

Életvízió… (Bokorrímes) A csend hangja, kopott nemez papucsban jár, Hogy kopoghat a kövön, arra nagyon vár… Látszik, hogy egy kőfal mögött, megállt immár. (Septolet) Papucsban járna, Csendnek hangja, Ha Volna lába. Toporogna, Ha járni tudna, Sőt még kopogna… * Hangja… nem is létezik, talpa alatt kő csikorog, Nyekergésre az arca, vérfagyasztóan vigyorog… Leül egy padra […]

Posted by
Posted in

Távozás

Távozás (Nagymamám emlékére) Elszállnak a fürge évek, gyorsabban mint gondolnánk, Hulló hajad fakó fénye meglibbenti az orgonát. Eldöcögött a hosszú élet, végtelen síneken tovább osont. Távolba nézve vonat alak sejlik, mint a szürke köd magába font. A közeledő szerelvényt fekete mozdony húzza, A kocsik színét az élet már tarkára mosta. Látni ott keserűt és szépet, […]

Posted by
Posted in

Szögletes füstkarika…

Versben és HIAQ –ban + TANQ –ban… Ha dohányoznék, kanyar füstöt fújnék erre… csúnya világra… Lenne még szögletes füstkarika… cigi csonkot dobnék mára. De, hiába akarom, nem megy ebből semmi sem, Én biz’ nem dohányzom, ez nekem nem lételemem! Egyenes uborka. Disznóknak gumijátékok. Áll az ész, csak nézek! * Én ezt találtam fel! Füstből, szögletes […]

Posted by
Posted in

Mint ács apám régen a szekercét…

Fába, bele- vágtam magamat, mint ács apám régen a szekercét, És mindig jó munkát végzett, ezért odaadta volna mindenét. A szekerce éle is egymagában árválkodott a gerendában, Apám pedig jó ács volt, híres, hozzáértő, messze a hét-határban. Én magamat már rosszul, szúette gerendába vágtam, Hogy már ilyen és régen lejárt és avult, azt nem láttam… […]