Posted by
Posted in

Emlékezz, hogy ne történjen…

(II. Magyar Hadsereg 1943. január) avult vágyak tüze porlik hullik alá a pokolba mátrix törő fals emlékek tűnnek el a vastag porba “Ábel” vére lecsapolva “Káin” bizony nem nyugodhat gránát tépett fagyott testek mutatnak halálnak utat hosszú az út de nem vezet soha többé ide vissza fagyott föld ott a Don mellett piros véredet beissza […]

Posted by
Posted in

Örökös barátság

Edit Szabó : Örökös barátság “Hol vagytok ti régi játszótársak”, hol vagytok ti régi kedves vágyak, gyerekkornak mindene e szépség, gyere cicám, életünk reménység. Kicsi gyerek, előtte az élet, kicsi állat vágyva szeretésre, szeretetnek az lesz a gyümölcse, gyermek keze nyúl az ölelésre. Pici lelkek egymásra találva, mindig mernek, életüknek álma, szeretésnek oly nagy gazdagsága, […]

Posted by
Posted in

Az utolsó menet

Az utolsó menet Jő a parancs a behívó levél, Szól a dob sír az asszonynép. Vagonok állnak szálnak a bakák, Nem is gondolják az utolsó menet vár. Hegyek- völgyek szél dalával, Mesze kerülnek a szülőhazától. Jeges ország ahova értek, Hideg birodalom golyók énekével. Állják a sarat derék katonák, Süvít a golyó, valakit eltalál.. Dühítő lármát […]

Posted by
Posted in

Új évem kezdem én

Edit Szabó : Új évem kezdem én APEVA-CSOKOR Most látod, itt vagyok, úgy kerestél, végre megleltél. Láss újra sorokat, ír a kezem, olvasd versemet. Új élet kezdetén, kinyílt virág, mindig láss csodát. Nézd, élek, beszélnek a hajnalok, hozzád bújhatok. Adj erőt, magadból, szereteted örök barátság. Bőcs,2018.01.11.

Posted by

Művészportré Kühne Katalinnal

1947-ben születtem Szegedtől 20 km-re, akkor még Szeged-Alsóközpont volt, ma Mórahalomnak hívják. Ott, nagyszüleimnél töltöttem minden nyarat. Az alföldi táj, az ott élő egyszerű emberek tisztasága meghatározta életemet. Három hónapos koromtól Miskolcon élek. Édesapám gimnáziumi tanár, édesanyám háztartásbeli volt, nővéremszintén könyvtáros. Férjem erdőmérnök, fiam, programozó matematikus. 1977-ben diplomáztam a Debreceni Tanítóképző Intézetben könyvtár-népművelés szakon, később […]

Posted by
Posted in

sed lux licio…

kozmosz végtelenjén száguld az idő fénypercek mutatnak múló éveket vajon mit hoz a kérdéses jövendő mit előre látni bizony nem lehet topogunk lassan a bénító sárban de fény dereng a látóhatár felett rongyolt érzékeink ilyenkor lázban mert apró csodákat rejt a képzelet csodás dallamok úsznak a csendben érzéki álmod sóhajjal feszeng mint Ábel ott akkor […]

Posted by
Posted in

Velencei karnevál

  Szent Márk téren már áll a bál,kezdődik A karnevál, télnek temetése. Virágos tavasznak  közeledése. Csónak, gondola ünneplőkkel siklik.   Mindenki művészi maszkkal pompázik. Színes léggömbök az ég felé törnek, Harsonák hangjától  szívek remegnek, Karneválherceg, hercegnő érkezik.   Szivárvány színekben virul már a tér, Egy merész álarcos  lopva csókot kér. Remek a hangulat, a nép […]

Posted by
Posted in

Fáj

Fáj, nem is tudhatod mennyire. A  tehetetlenség a lelkemet marcangolja, tenném, de nem jutok semmire. A  fájdalom reményt is elűzi. Várok, kérdezek, remélek. Nézem üres szemmel, hogy telik az idő. Tudom, ezzel semmire se megyek. Látom mennyire szenved ő. Kik ott belül, magukban élnek, jobb kinti sorsot nem remélhetnek. Szűk világ jutott számukra, nincs kinti […]

Posted by
Posted in

Egyedül, együtt

Egyedül hideg a szoba, Hiába emelem a lángot egyre – egyre magasabbra. Fázom, nem kering a vérem.   Együtt vagyunk meleg van, hogy megölelj, átkarolj csak mindig  azt várom. Nem a hőmérő számít.   Egyedül nagy léptekkel sétálok este a sötétben, csak ilyenkor szembesül igazán a léted bennem.   Együtt a táj csodás mert egyfelé […]

Posted by
Posted in

Tanulunk járni

Lépünk, emeljük tovább, most ballal, most jobbal. Járni tanulunk nem a babával, hanem az anyámmal. Egyiket a másik után határozottan, Úgy, hogy a lelkem majd összeroppan. A valóság fáj, de nem adhatom fel. Ilyen fiatalon még élnie kell. Bízni, hogy van jobb jövő, lesz még bátor séta is. Eljutunk még az utca végére is! Járni […]