Posted by
Posted in

Nem zseníroz

Nem veszem komolyan magam, Ezért két copfban hordom a hajam, Blúzomat fordítva húzom magamra, elejét hátulra, hanyagul gombolva. szoknyám ha vasalatlan, engem nem zseníroz. Nem vagyok az, ki szájat gyakran rúzsoz. Van mégis valami, amit komolyan veszek, amire tényleg kínosan ügyelek, hogy mások engem nehogy komolyan vegyenek. Na azzal nem viccelek.

Posted by
Posted in

Zenét hallgatok…

Zenét hallgatok, csodálatos zenét, A szívemből árad, érzed, hogy feléd? Tavaszi szél hajlít fiatal ágat, Mindenhonnan csak a szeretet árad! Tavasszal kivirul erdő és mező, Kertemben minden fa már csupa virág, Millió méhecske, dolgozó erő, Mindenütt csodás, tavaszi illat száll! Hozzád hajolnék most is szerelmesen, Csókot lehelnék arcodra kedvesen, De nem vagy itt, én hiányodat […]

Posted by
Posted in

Tavaszinagytakarítok

Szellőztetem fejem, huzatot csinálok, téli gondolatoktól szabadulni vágyok. Vírusírtót futtatok agyam barázdáján, sepregetek kicsit szívem balkamráján. Kimosom a szemem, úgy majd tisztán látok, s torkom öblíteni tudod mit használok? A fertőtlenítőszerek koronázott királyát, nagybátyám finom szilvapálinkáját.

Posted by
Posted in

Valentin napi gondolat

Mondd! Meddig élhet egy érzés, Mint hamu alatt a rejtőző parázs? Ha már a “miért”-ben sincs megértés, Eltűnőben a korábbi varázs. Kicsiny László (tűznél) című versét olvasva született ez a zöngemény!

Posted by
Posted in

Kedves…csak Neked!

Gyönyörű vagy, mint a feslő hajnal, Mely magához öleli a kelő nap sugarát, S a fény, ahogy játszik két szemedben, Szeretettel tükrözi a hajnali csodát! Kecses vagy, mint egy gazella, Mely szinte repül a szavannákon át Lágyan iramlik, s minden mozdulatra Szinte látod a végtelen harmóniát! Igéző vagy, ahogy rám tekintesz, Hajadba túr a lágy, […]

Posted by
Posted in

Az élet nagy dolgai

( Vélemény) Mintha jól tudnánk, elmondjuk, Vagy csak remekül leírjuk, Az élet nagy “igazságait”. De hiába tudjuk, látjuk, A földi létünkben nem találjuk, Őt, ki így éli, mindennapjait.

Posted by
Posted in

Feltétel nélkül

Szeretlek téged csak önmagadért! Viszonozod vagy sem, az lényegtelen, Veled egyetlen perc is sokkal többet ér, Mint mással az egész idő végtelen!

Posted by
Posted in

Júdás evangéliuma

Uram! Hallom, mit mondasz nekem, Komolyan gondolod, látom szemeden, De én a barátod vagyok, nem áruló, Amit tőlem kérsz, nincs ahhoz fogható! Adjam hóhérkézre az ember fiát, Ezért mocskoljanak századokon át? Csókot adjak, mely nem az áruló csókja, Mennybe kerülök, vagy simán a pokolba? Uram! Értem, csak így szabadul a lélek, Elmondtad nekem, mi a […]

Posted by
Posted in

Kertek, mezők virága

Edit Szabó : Kertek, mezők virága Mezőn, réten, rónaságon előtünnek a virágok, színeikkel hívogatnak, illatukkal csábítanak. A fű közül bújik éppen illatával vonzva méhet, gyógynövények garmadája, az emberek szolgálója. Margaréta bokrostól nő, feje nagyon magasra tör, int kihívón, szirma fehér, sárga közép nektárt igér. Széllel szemben is ellen áll, fejével vígan mórikál, mesze lát ő […]

Posted by
Posted in

Halk futam…

Halk futam egy néma zongorán, Fekete, fehér billentyűk egymás után. Csend! Néma csend, a karzat sem rikolt, Talán a halál arat csendesen valahol! De miért e bús, e néma koncert? A szív érez, fáj, de soha nem felejt, Ahogy a billentyűk következnek egymás után, Percek fogynak, napok telnek, időm is fogytán! S mégis! Az utolsó […]