Posted by
Posted in

Decemberi disszonancia

Égbenyúló fűzöld békefára Cukorkákat aggat egy manó Pulykasültet és halat zabálna Megpihenni otthon volna jó Léggyökerek vákumot kaparnak Csillagszórók égő függönyön Malac visít, nekimegy a falnak Gyermekarcon gondtalan öröm Émelygésünk ragyogó ajándék Torkon akadt szálkás pillanat Semmibevett jóságunk a játék Valaki egy kéményben ragadt

Posted by
Posted in

Avar Judit: Jóember – előadja: Barbinek Péter

Irodalmi Rádió – Kortárs Verstár Pro sorozat rendező: Kozma Attila – főszerkesztő: Zsoldos Árpád   Avar Judit: Jóember Mindenkinek úgy tűnik Ügyes, derék, okos jószág csupa erő, izom, szépség megtestesült lelkesültség jó modor és báj, és kellem csupa szellem, csupa szellem Az ám De ha betérsz kiskapuján netalántán ott ragadnál megtudhatod, ki lakik bent csupa […]

Posted by
Posted in

Művészportré Fejes Anikóval

Fejes Anikó művészportré sorozatunk következő vendége, aki 2016 nyarán járt szerkesztőségünkben egy kis megfázással a hangjában, de így is sikerült beszélgetnünk egy kicsit és bepillantást nyerhettünk életébe és alkotói világába. A szerző bemutatkozása 1967-ben születtem. Szegeden tanultam a tanárképzőn (biológia-kémia szak). Majd Pesten az ELTE TTK-án mikrobiológusként posztgraduáltam. Debrecenben végeztem a biológia tanári Msc-t.  BME-en […]

Posted by
Posted in

Ambrus József: Dühöngő halmazat – Barbinek Péter előadásában

Irodalmi Rádió – Kortárs Verstár Pro sorozat rendező: Kozma Attila – főszerkesztő: Zsoldos Árpád   Ambrus József: Dühöngő halmazat Adós maradok lágy igékkel, lásd, múltamon tipor a jelen, de letörlesztem aggyal, vérrel, törj különb célokra szellemem. Könnyebb az időt eltékozolni, gyengéden szított zavaros tervvel, mely bölcsőmtől a sírig látni tanít, sebes szavakkal, támadó sereggel. Finom […]

Posted by
Posted in

Dohány

  Savanyún pulzál a jólét határa Sóhajjá lényegült hétköznapok Lánctalan rabságnak mennyi az ára Őszülő éveid ingyen adod Nem a szél sodort el kavargó szemétbe Éhező, toprongyos végzet seper Lázadó vágyad volt, amiért megérte Legyint a város, ez kit érdekel Alattad piheg egy hűséges Éva Sárba hullt borostyán néz vissza rád Kiürült Édened emléke él […]

Posted by
Posted in

Barátság

Ha rád gondolok, vidám vagyok. Ha látlak, elszáll a bánat. Ha nevetésed felcsendül a kedvem is felderül. Ha hallom a hangod a szemem ragyog!

Posted by
Posted in

Az öregekért

Az öregekért Úgy szeresed az öregeket mind ön magad. Hisz az idő nem kíméli ifjúságodat. S egykoron te leszel kinek hajlott lesz háta, Kinek ezer ránc tapad szeme sarkában. Úgy szeresed az öregeket, mind magad gyermekét. Kik körülölelnek simogat az anyai szeretett. Mert az öregek lelke olyan nagyon vágya, hogy mindig legyen valaki ki élet […]

Posted by
Posted in

Vén diófám

Árnyékodban megpihenni, Lombod alatt beszélgetni, Ágaidon,madaraknak elrejtőzni, Leveledből teát főzni, Hulló diót összeszedni, Termésedtől eszesedni, Milyen sokat tudsz te adni!

Posted by
Posted in

Ponyvaremény

Verejtéken kapott keserűk, édesek. Szétesett párszor az a összerakott kész… s az a rész, amit már senki el nem vehet, át és át-tisztogatott, gyorsan naprakész. Lét :”ki ad többet” árverésen. Talán csak is fertőző ragály, hová egy új szabály kellene, ahol a hetedik nap az enyém… Egy ponyvaregény… egyszerűn szerény… Gyermekként adták rám, mint meleg […]

Posted by
Posted in

Visegrádi oszlopok

kőív ölelkezik karcsú oszlop tartja             mezítelen három              talppal kopott                   könnyű lépcső                     léptű fényes                      lányka lábnyom                       röppen rajta                       szökken lantosok dallamán királyi […]