Posted by
Posted in

Ameddig

B. Mester Éva   Ameddig   Amikor közelít a szó, utakat bont fel, végtelent fut egy pillanat.   Ahogy a hajnal belobban, szivárvány feszül, csillag táncol az ég alatt.   Aminek jázminillata szirmait veszti, elfordul és magamra hagy.   Akiért lyukas harisnyás álmaim viselem, divatjamúlt ékszereket.   Ameddig puha göröngyök finom zuhogása felmenti majd az […]

Posted by
Posted in

Bizonyíték Einstein igazára

Figyelem az embereket, szomorkodni miért szeretnek, s ami nem fér a fejembe, idejük hogy van erre. Panni barátnôm azt mondja, az ember nem tehet róla, a szomorúság gondja életünk velejárója. Ezt én pedig vitatom, sôt inkább azt állìtom, a szomorúság nem létezik, rajta hiába elmélkedik. Vagy ha mégis létezne, választásunk kérdése, mert ha jobban megnézzük, […]

Posted by
Posted in

Az én hitem

Edit Szabó : Az én hitem “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga ?” Szemem előtt betűk szökkennek, életre kél a vers maga. Olvasásnak bolondja vagyok szerte hevernek kötetek, amíg élek ilyen maradok, kit érdekel, keveredtek. Minden reggel korán kezdődik, hajnali fény bekandikál, ágyam mélyen bekeményedik, hallani – kémény muzsikál. Tavaszi nap ébressz […]

Posted by
Posted in

Kérlek…szépen

Gitárom húrjait halkan pengetem, Az eső veri monoton ablakom, Nem áll össze a dal, bárhogy is akarom, Egyik sem az a hang, ahogy én szeretem. Engedd, hogy szeresselek csak messziről, Ne fonj kötelet a nyakamra semmiből, Tedd mindig úgy és azt, mit a szíved akar, Legyen bár tél vagy nyár, hó vagy csak zivatar. Dallamot […]

Posted by
Posted in

Szégyen nélkül!

Ha látod, hogy megroggyan a térdem, Segíts talpra állnom, ne kelljen kérnem, Hiszen el kell érnem a fényt, Mielőtt elnyel a sötét Véglegesen!

Posted by
Posted in

Vezeklés…miért?

Oly sok a kérdés, a válasz kevés Megtalálni, rájuk a feleletet meddő gondolat, vagy csak megérzés mindez már itt nem, csak odaát lehet? A mát éljük csupán, a tegnap elmúlt rettegés fájdalom mi vezet a jövőbe? A sors rángat , mint egy szalmabábút tervezni nem szabad semmit előre? Vezeklés az élet, ősök bűneiért? De nem […]

Posted by
Posted in

Megállni nem lehet

Lihegek, pihegek, az elmúlt napoktól kimerülten pihenek. Magamtól kis szünetet kéregetek, de megállni úgy tûnik nem lehet… kerget a képzelet. Ezt ismered?

Posted by
Posted in

Szemben…a világgal

Előre megírt a sorsom? Ezt nem hihetem! Ha belenyugszom, érzem elfog a rettegés. Silány, akaratgyenge lenne az életem, és osztályrészemül jutna a feledés. ’Megváltoztathatatlan az élet rögös útja (kik dogmákban hisznek, szajkózzák ezt), vezeklés az élet, nem jutsz majd pokolra, ha imádkozva várod az égi kegyet!’ Feltámadás, vagy újjászületés ami hív? Ki érti, ki tudja, […]

Posted by
Posted in

Kívánság (8)

Realizáció szikrája mostanában többet Kreál önmagából testemben: hogy Egészen óriási nosztalgia közel Éreztet önmagamat hevesen: most. Most újra rám tört összes, Amely remény körülötted Csorgott, s cseppent mind el; A Ködbe, a Semmibe fölülölelt. Mert az, amely bennem Uralkodott sokkal hatalmasabb Volt, van s lesz veled, Még ha számodra lélegzetem halaszthat. Hisz ki vagy Te, […]

Posted by
Posted in

A pillanat

B. Mester Éva   A pillanat   Feneketlen kutak szélén szédül egy pillanat. Horizont útjai mentén nem rohan, nem szalad.   Nem juthat a holnapig sem, tudja jól. Szomorú. Semmit gyászol az ölében, lelke a koszorú.   március 30.