Posted by
Posted in

Botorkál a bolha

Botorkál a bolha, jobb dolga is volna, keresne egy egeret, vitetné magát keveset.   Egér nincsen így hát, didereg, botorkál még keveset. Éhes is már kicsikét, talán, keressen egy csibét?   Nem jó ötlet, nem kell csibe, de, vacsit ide ízibe! Botorkál egy keveset, nocsak, egerek.   Bolha ugrik, hoppra fel! botorkálni, már nem kell. […]

Posted by
Posted in

Szilánkok, tövisek

Szilánkok, tövisek szaggatják ruhádat, lelkedet tépázó záporozó vádak. Szilánkok, tövisek húsodba hatolnak, véred a papíron fájdalma a tollnak. Szilánkok, tövisek tokozódnak benned, a részeddé válnak, soha le nem vedled. Szilánkok, tövisek barázdája mélyül, szívedbe hasítva belepusztulsz végül. (Szilánkok, tövisek örökös bántalma, sértett hiúságok szemétre szánt halma).

Posted by
Posted in

Gerincem húrján

Gerincem húrján játszik az isten, kínvallatását nehezen bírom, közhelyes vallomás: (mire vittem?) üres gondolat egy sajtpapíron. Lényemben bujkáló hófehér hitem szikrázó szavát a zord égre írom. ⃰ Gerincem húrján játszik az isten, fájdalmas himnuszt: végzetem dalát; deresbe simult szakállam, tincsem, s nem ettem meg még kenyerem javát. Ezentúl magam élőnek tekintem, s dalolva várom az […]

Posted by
Posted in

Fagyos sorok

Hideg keserűség hintázik az ágon, apró sóhajokba sűrített bősz magány, friss porhóba firkált naiv ákom-bákom, torkodban benn rekedt, elfojtott őstalány. Törtfehérre meszelt tarka impressziók átködlő emléke megkísért hasztalan, vágyad komódjában egy kihúzott fiók a kést nézi gyáván a konyhaasztalon. Émelyítő múltad mirelit gondokat öklendez jelened új mezsgyekövére, a padlóra csurgó lángoló gondolat gleccserbe ágyazott aortád […]

Posted by
Posted in

Látomás

  – Látomás –   Prófétáink végszavára megmozdul a nagyvilág. Urunk végre-valahára nem áldozza fel fiát. Szétkent bogár szélvédődön. Földbe taposott narancs. Rothadt ételünk a börtön, szemétre hányt ősparancs. Amikor a tett felébred, haszontalan lesz a szó. Nem mond senki misét érted, felbillen a hintaló, sár temeti be a berket, megremeg az életfa, sziklába fúrt […]

Posted by
Posted in

Abandonia

  Abandonia   Lerombolt kis házak helyén épült börtön Vonagló vágyak a döngölt nyirkos földön Testidegen félőrült játékszabály Lefolyhatatlan, kopott zománckádak Csempékre kent barna nyers utálat Ne pofázz soha, csak üríts, zabálj Gyermekruhákba botló belső játszótér Félig elásott halott, de talán még él Füstös falú megroggyant kisváros Levedlett arcok málló mankóhegyek alatt Horpadt kutya rágcsál […]

Posted by
Posted in

Beteljesületlenségben

Lennék takaród a hideg szobában Lennék hajadban tavaszi virág Mennék utánad, amíg visz a lábam Földbe taposnám múltad bánatát Raknám a gondjaid hármas koporsóba Szánnám könnyeid síró énekét Bánnám, ha életed boldogtalan volna Tudnám, a szép szó milyen sokat ért De fájdalom vagyok, mi ébredéskor kínoz Hideg izzadságod fagyos éjszakán Én vagyok a bántó, megfejtetlen […]

Posted by
Posted in

Itt leszek

Nincs rettegés, nincsen álom, csak mi vagyunk ketten. Te meg én. Te, mint életem, s furcsa halálom a megnyugvás fehérlő tengerén. Nincs bátorság, nincsenek vágyak, ahol a béke hosszan megpihen. Érzem hullámzó vízágyad, hadd feküdjek le melléd, igen. Nincsenek hősök, nincsen temető, senki nem áldozhatja fel magát. Méhedben lakik a változó jövő. Érzed-e, amit magzatod […]

Posted by
Posted in

Rólad szól

Hangod majd feléled Dalolni volna jó Felszállhat az ének Egy szárnyas hintaló Ha életed a játék Csalnod nem szabad Semmi nem ajándék A szépség elszalad Lyukas cipőd talpát Az idő rágja szét Tündérek betartják A múlt ígéretét Évek jönnek-mennek Egy dal csak rólad szól A hang még nem pihen meg Visszhang válaszol A láthatáron állva […]