Posted by
Posted in

TISZTA SZÍVBŐL NEVETNI

TISZTA SZÍVBŐL NEVETNI   Egymás szemébe nézve Jóízűt nevettünk! Emlékeket idéztünk: Régen, havasokban fenn, Kezünk nem eresztettük, Futottunk tisztás felé. Ágak arcunkat verdesték, Mi ezzel mit sem törődve, Vidáman, hangost nevetve Szálltunk boldogság elé. Kis csermely állta utunkat, Te karodba kaptál, “Ez számunkra nem akadály! Cipellőd vizes ne legyen!” Selymes fűbe túlparton leraktál, Kezed kezemet […]

Posted by
Posted in

Tenyeredben

Fogj kezedbe mint egy kismadarat, Ki minden zajtól megriad, Ki félénken mindenre rebben Legyek vendég a tenyeredben. Legyek ott védetten, ki megmaradtam, Ki nem vesztem el, míg mögötted haladtam, Védett voltam tépő, erős széltől Nem zuhantam földre fáradtan örvénytől. Boruljon rám kezed, mint dióra héja, Több legyen a védett, mint a rabló héja, Meleg tenyered […]

Posted by
Posted in

Kis lépésekkel

Kis lépésekkel járok, Bejártam már a fél világot, És világokon kívül is jártam – a végét járó éjszakában – most itt vagyok, indulok; ég alatt hóban járni, érezni és látni, s valami többet tenni, csak úgy menni; a haladásért – magamért és másért, nem elégedettnek lenni, de szeretni mindazt, mi körül ölel, jó felé terel, […]

Posted by
Posted in

Nem egyirányú a szivárvány

Ha valaki érkezett a családba, Vagy temetésre szólt a hívás, Megfigyelted talán, Ahogy gyakran egymást követik; Egy születés, egy halál. Egy újszülöttnek épp örültünk, egy nagyszülőtől búcsúzunk, E nagy csillagközi forgásban fent vagyunk és lent vagyunk. Egy új-szülött, s egy nagy-szülő; Régen Ő volt újszülött, most Ő a távozó, Ez természetes körforgás, Természetesen elfogadható. Ha […]

Posted by
Posted in

Hazug álmodozók

Írók, költők, Hozzátok szólok: Mit tettetek ős Hagyományokból? Írók, költők: Miért kreáltok Fals képet hős Szavaitokból; Miért hintetek el Hamis reményeket mi Szívünkbe, hogy ez Okból fakadóan várjuk ki, Míg Élet keze, Azon nyomban hív Megváltó fedelet? Mézes-mázos, finom Madzag, bizony: Csupán ez lehet Mindez képlet, Merthogy pusztán mi Tudjuk kivívni Szabadságakaratunk; Merthogy halaszthatunk De […]

Posted by
Posted in

Szabadság?

“Az élet egy Igen furcsa Teremténye, Az ugyancsak Emberséges Nélküli Sorsa Ezen lényeknek.” Azt hittem: Pusztán bennem ér Hiba szentje; Úgy véltem: Nem vagyok más Csak egy féreg; Benne szomorúság. Méreg szipolyozta Beleim útját, És egész eddig ma Mások kútját Merítettem ki a Bal- Sors túrán. “Egyszer megunja Az ember ezen Bánásmódját”: Befellegzett e Varázslat, […]

Posted by
Posted in

Bonyolult

Úgy gondoltad Egy kisgyereket — Egy sorsomat Megpecsételt énemet Uralhatod, gúnyolhatod S felérheted ezt Az isten általi torkomat? Úgy gondoltátok, Ismeretség nélkül ez Lehetséges forrongás?: Későbbi jövőmet, Habár Sikeres bélyegetek Nyomja folyvást? (Csak) Fiú unokáid most Is így adják Családi szerelmed ott, Hol szíved talál Érzelmek gombos Hálóját? S te; ki evészet tolt Ronda szavakat […]

Posted by
Posted in

Kinyitom a postaládát

Kinyitom a postaládát, nincsen benne semmi, csak egy kupac számla pislog ott rám várva. Megörülök nekik mégis, ha szerelmes levél nincs is, ki tudja tán kedveset írnak benne, nem hiszed? Örömteli kíváncsiság hajt a lépcsőn felfelé, ajtót nyitom sebesen levélkésem keresem. Hallgasd csak ezt, itt a főgáz tisztelettel reméli, hogy a gázért számlájukat kifizetnem megéri. […]

Posted by
Posted in

Közös lábnyomok

Megtört a csend néma varázsa Szavak épülnek sorban egymásra Hiszed vagy nem, mit mondanak Némelyik talán majd megragad Agytekervényed egyik szegletén Hol hiányzik vagy él még a remény. Sziklaként élsz, vagy mint futóhomok Hol nem léteznek, már közös Együtt haladó lábnyomok. Néhány kedves, bíztató szó Mit elhinni lenne olyan jó Álmok, mesék, közös egészben Azonos […]

Posted by
Posted in

Patched up peace

Őskövület lassan a “béke” szó Vonszolják terhüket a fáradó Földlakók. A jóslat, a dogma, a hit Csak árnyékolás! Majd eltűnik Az eljövendő apokalipszisban. Isten szól: ember! Én megmondtam. Patched up peace = törékeny béke