Posted by
Posted in

Vörösbegy és az óceán

Egy vörösbegy lakott egy nyírfa ága közt, Bordó tolla kitűnt a fehér törzs mögött Szép volt a madárka mégis egyre sírt, Nem akart se tavaszt, se virágot, se nyírt. -Mit nekem nefelejcs, méz- vagy búzavirág? Ha soha nem láthatom, a gyönyörű óceánt! -Mit nekem a szépség? Mit nekem az ének? Ha nem láthatok szél-szaggató, fodrozódó […]

Posted by
Posted in

In memoriam….

még eleven az emlék, ahogy pipád füstje körülleng még eleven az emlék, ahogy kedves hangod visszacseng, még most is fáj az emlék, s az elmém egyre azon töpreng… miért? még előttem mosolyod, ahogy huncutul bokszolni hívsz, még látom a mosolyod, velem zsíros kenyér csatát vívsz, s látom megtört mosolyod… nem szólítasz, nem kérsz, már nem […]

Posted by
Posted in

Csupán egy pillanat…

Eső hull rám, de megrázom magam nem figyelek rá, így szombat délután tócsát kerülgetve siet a lábam szivárvány úszik az ég homlokán. Fázósan húzom össze a kabátom esernyőm valahol ismét elmaradt fénysugár fürdeti kedvesen arcom mely áttör a komor felhők alatt. Csupán egy pillanat, el is tűnt a fény a szél tánca újra felhőt kerget […]

Posted by
Posted in

Egy este, ahogy én látom

Benyúlt az ősz a megfáradt nyárba, esti lámpa fénye kacsint le ránk. Hallgatag utcák sorsokra várnak, forog körülöttünk a planétánk. Rőzseláng fényénél tüzet hímzek, szívdobbanás hallatja hangját. Körülöttem hevernek a rímek, a sötétség le sem veszi maszkját. Pillanatok surrannak a szellőben, felkapja rá az öreg karóra a fejét. Egy illat utazik tovább a felhőben, megbicsaklik […]

Posted by
Posted in

Könyves csendélet

Edit Szabó : Könyves csendélet Ezeréves régi könyvtár megrekedt a polcokon már, könyvek sora felpakolva, kis asztalon egy halmaza. Ósdi lámpa fénye ragyog, átvilágít könyvlapokon, írószerszám van előtte, lúdtoll vár tán’ egy költőre. Sok-sok évnek távolában ez volt ám biz’ a pennája, kihegyezve a tentába mártva a sorokat járta. Egyenesen szépen sorban a szép szavak […]

Posted by
Posted in

Tűz rózsája

Edit Szabó : Tűz rózsája Tengerparton Hold fényénél szép leány ül sötét mélyén, gondjaitól arca terhes, gondolata járhat messze. Tűz melegét alig érzi, rózsaszála kezét sérti, vágyaiban él a férfi, emlékében idézgeti. Messzire ment szellők szárnyán, szerelmese olyan árván, tengerparti kövek között lelkébe félelem költözött. Viszatér-e a szerelem,, kínlódása mély gyötrelem, tűzbe vesse a virágját, […]

Posted by
Posted in

Kínos

Kínos a csendem, nagy kérdőjelet rajzol elméd falára.   Kínos a rendem, zűrzavar cseppje csöpög léted borába.   Szűköl a lelkem, kalitka kulcsa koppan, kapok utána.   Van hova mennem, félelem falán kulcslyuk, út szebb világba.    

Posted by
Posted in

Csalfa gazda

Edit Szabó : Csalfa gazda Elvetett már minden magot, nem hagyott ő ki parlagot, szántott-vetett és ekézett, szelet nem várt, eső pergett. Gondolata messzire száll, hogyan szánja magát reá, szelet kenyér egy kis kolbász, elvette a más asszonyát. Nősülési szándékelvet ősz feje nem dédelgetett, szeletekben adagolva a menyecskét csábította. Sok volt ám a hajlandóság, szánta-bánta, […]

Posted by
Posted in

Nyári láz

A természet törvényes ősheve sanyargatja izzón a tájat, némán tűri a délceg jegenye, ringó lombján ezüstkáprázat.   A Nap csak olcsó fényjátékot űz, s kietlenségben remeg a lég, porig lesújtva egy szomorúfűz görbén suttogja, legyen elég.   A borzas füvek fáradt fohásza röpképtelenül semmibe hull, a tikkadt mezőn a Föld sebláza pipacsfáklyákban újra kigyúl.