Posted by
Posted in

Beismerő vallomás

Én nem leszek író,s nem is leszek más, Csak próbálkozom az élet útján. Meg írók bármi alkotást, hisz bő az álomvilág. Tudom, hogy hibás mivel végeztem a kisegítő iskolát. Senki nem hiszi el nekem, Automata módon teszem. Autodidakta képen a kesztyűt felvettem, S harcba indulok mindenkivel. De van két angyal ki így is elismer, S […]

Posted by
Posted in

Ahogy a nagy író Tóth Árpád mondja és Éva mutatja

“Ahogy a nagy író mondván, Tóth Árpádot hallván, Az alkotáshoz”nem csak rím kell ehhez több kell és szükséges”. Elgondolkodva rajta, Egy ismerős megmutatta. Éva szívére tette kezét, Kimondva érzésnékül mit sem ér. Míg művész alkot ihlete után, Addig életre kell akár egy vallomás. Bár mi legyen a mű az alkotás, Érzés,lélek, a szív kell hozzá. […]

Posted by
Posted in

A gyászos valóság

Míg betegen élted napjaid, Míg ágynak nem szólítót valaki. Így lett az élet mostoha arca, Testedet egyre mereven nézet ki onnan. S mind hű kutya szolgáltalak, Belső hangokat elfojtva nem érdekelt, Nem láttam mást csak tégedet. Ahogy az ágy egyre jobban elnyeli testedet. Szűnnek a sóhajtások, Marcangoló érzés kerít hatalmába. Oda lépve tálca kezembe, Rajta […]

Posted by
Posted in

Elmondanám érzésemet neked

Elmondanám érzésemet neked, De mit ér mindez ha nem érzed. Tudom,hogy érzed szívem szavát, Olyan veled mint egy álmodás. Halkan súgom füledbe szeretlek, Te ölelsz csókolsz engemet. Te vagy a boldogság nekem. Te vagy az életem. Veled minden másodperc egy varázs, Olyan mint egy álmodás. Szívem heves dobbanása, Szerelmem vallomása. Igen tudom szeretlek ez a […]

Posted by
Posted in

A hontalan madár

Hontalan madárként reppen lelkem, A híd mialatt át reppenek, Rózsa lugas folyó partján, Leszállnék zsenge szárnyán. De erőtlen szárnyam csapkodásán, Testemnek gyötrelmes hajtásán. Mint hontalan madár reppenek, Nem találom sehol helyemet. Egy lakatlan sziget mi befogadja testemet, Sós víz áztassa lényemet. Mint csapzott madár fekszek partján, Fájdalmam enyhítőn pálma árnyán.

Posted by
Posted in

Az erőtelen próbálkozás

Nesztelen szellő járása, Magányos esti vágyakozása. Telő pergő sápadt percek, A hold is magányosan szendereg. A csend a néma csend mindent elnyel, Hol a szellő nesztelen járására kell fel. Minden ablakba be kukucskál. Csak suhan a természet karján. Melegség árad minden fele, Hisz a szél dühével mesze ment. Itt hagyva kicsi gyermekét, Ki erőtlenül ül […]

Posted by
Posted in

Búcsút intek életemnek

Búcsút intek messze megyek, Kitudja hol lesz az életem.. Lelki atyámnak nyújtom át. De ő könnyezve mondja menny tovább! Hiába várok,hogy nyissa az ajtót, Lelkem az utazásra készen áll. De ő nem enged nekem, Így ha fájdalmasan is de tovább megyek Így nehéz kővel tovább balogok, Nehéz súly nyomja vállamat De mint minden drága atyám, […]

Posted by
Posted in

A nulla élete

Kín ülve a világ egyetem szélén, Lábát bánatosan lógatja ép. Lelke nehéz és bánatos, Hisz ő a nulla a világon. Gondolata messze reppen, Ugyan kinek van rá szüksége? Lelke csüggedt teste merev, Ugyan kinek kell egy ilyen. Hisz én egy nulla vagyok Tovább emészti a gondolatot. De mindig csak azt hajtja Ugyan kinek kellek hisz […]

Posted by
Posted in

A Halál árnyékában

A néma csend, hol emlék pereg, hol a könny fed be mind ezt. Mikor csak ül az ember az ágynál. Ahol az asztalon rózsafüzér biblia fekszik hátán. Csak nézi a test hanyatlását, apró szuszogó sóhajtását. A szín és a test változását. S érzi mellkasában szíve szorítását. A torzalak hideg kezű halál, járja táncát a beteg […]