Posted by
Posted in

Édes érzés

Edit Szabó : Édes érzés Fehér fogak átölelik, belekapnak, megízlelik, piros színe vágyat keltve varázslatot érez nyelve. Föld termette édes eper, Nap sugara megérlelte, melegéből sokat adott, harmatcseppet felszárított. Húsa mennyei eledel, dúsan cseppen piros leve, nyílik ajak oly epedve, a természet teremtette. Piros eper ajak szélén, csoda szépség, csoda érzés, vágyakat keltett életre, harapjak, […]

Posted by
Posted in

Kinyílt világ

Edit Szabó : Kinyílt világ Hosszú évek távlatából valóra vált titkos álmom, egyik-napról a másikra kezem a kormányt megfogta. Egy évtized lassan elment szívem mélyén rejtegettem, szerettem a tájat nézni környezetben elmerülni. Országutak, falvak mentén csodák útjait keresvén szelni át a nagy világot, megnézni a valóságot. Keretekből úgy kilépve felfedezni új szépséget, utca sorban  virágágyak […]

Posted by
Posted in

Konklúzió

Imádkoztok hozzá, zeng a hozsanna de fals a dal a gondolat sekélyes lábbal tiporva a tízparancsolat szava. Emberek! A megváltót ma is megfeszítenétek.

Posted by
Posted in

Jó éjt!

Megágyazott a múlt, ágy szélére ült, sóhajtott nagyot, s álomra szenderült, meggyújtotta még emlékek mécsesét, s végső búcsút intve lehunyta szemét.   Nem volt benn harag, lelke békére lelt, legyen könnyű a föld, menj, Isten veled,  elmorzsolom búcsú emlékkönnyeit, kiszínezett tegnap apró gyöngyeit.     Izzon fel a tűz, vad szenvedély tüze, olvadjon a jég, csobogjon […]

Posted by
Posted in

Áldoznék neked…

Miért ülök itt, az árnyas fák alatt fülemben miért cseng Mozart zenéje lassan köddé foszlik a pillanat májusi éj a szerelem regéje. Áldoznék neked szerelem istene szívem legmélyebb bugyrából tört elő melyhez nincs fogható kép, hang és zene ez valami belső ősi erő mert ezt minden tavasszal újra éled a csendet felváltja:harsányabb zene e lángolásban […]

Posted by
Posted in

Ki vagyok?

Nincs létem Nincs testem Nincs sáncom. Nincs kedvem   Nincs ráncom Nincs arcom, Nincs olyan Hogy alszom.   Nincs titkom Nincs szívem, Nincs táncom Nincs hívem.   Nincs tükröm Nincs tavam, Nincs őszinte Szavam.   Nincs éltem, Nincs haltam Nincs mit nézned Rajtam.   Nincs ruhám Nincs kincsem, Nincs kontyom Nincs nincsen.   Nincs minden […]

Posted by
Posted in

Vörösbegy és az óceán

Egy vörösbegy lakott egy nyírfa ága közt, Bordó tolla kitűnt a fehér törzs mögött Szép volt a madárka mégis egyre sírt, Nem akart se tavaszt, se virágot, se nyírt. -Mit nekem nefelejcs, méz- vagy búzavirág? Ha soha nem láthatom, a gyönyörű óceánt! -Mit nekem a szépség? Mit nekem az ének? Ha nem láthatok szél-szaggató, fodrozódó […]

Posted by
Posted in

In memoriam….

még eleven az emlék, ahogy pipád füstje körülleng még eleven az emlék, ahogy kedves hangod visszacseng, még most is fáj az emlék, s az elmém egyre azon töpreng… miért? még előttem mosolyod, ahogy huncutul bokszolni hívsz, még látom a mosolyod, velem zsíros kenyér csatát vívsz, s látom megtört mosolyod… nem szólítasz, nem kérsz, már nem […]

Posted by
Posted in

Csupán egy pillanat…

Eső hull rám, de megrázom magam nem figyelek rá, így szombat délután tócsát kerülgetve siet a lábam szivárvány úszik az ég homlokán. Fázósan húzom össze a kabátom esernyőm valahol ismét elmaradt fénysugár fürdeti kedvesen arcom mely áttör a komor felhők alatt. Csupán egy pillanat, el is tűnt a fény a szél tánca újra felhőt kerget […]