Posted by
Posted in

Mérlegre teszem

Mérlegre teszem, mennyi kedvességet kapok. Egy grammal se legyen több, mit viszonzásul adok. Mérlegem mérgemben kidobom… Kedvességem többé kilóra nem adom. Ma már számolatlan szórtam, ha eltalált,  én szóltam!

Posted by
Posted in

Én magamért?

S mostanában színes tinták Jobban kifejezik bennem gyűlő Vihar őrült, bivaly sírját; Minthogy szavak bűvöletében hűlő Eredmény szülessen: Tisztán. Még mindig keresem önmagamat: Annyit találok belőle, s mégis! Csupán kapálódzok, karmolászok Hogy vörös, egyre mélyebb égi Sorsom sebhelyeit örvendem alattam. Dicsfény nincs körülöttem, pusztán A Sötétség — nemcsak én De anyám szerint is, hát: Aminek […]

Posted by
Posted in

megint sorbaállni

Sorban állok, körbenézek, ideges tekinteteket villanni érzek. Türelmetlenségek egymásnak feszülnek, farkasszemet néznek, ugrásra készek. A várakozó letöltendő idejét büntetésként élve, helyét tigrisként keserűen védve, áll fáradtan, s csak azt látja, mintha nem előre menne, csak hátra. A többi sor bezzeg nézd, milyen gyorsan megy. Lám peches volta most is igazolva. Pedig ő fáradt és tényleg […]

Posted by
Posted in

Magányosan

B. Mester Éva   Magányosan   Parfüm és rúzs lenne még, de elfogyott a csók. Sima, fehér lepedőmet átszövi a pók. Egyszemélyes paplan alatt nem terem a kéj. Csillagnászom napján talán átölel a fény.   március 19.  

Posted by
Posted in

Talán igen… ?

Edit Szabó : Talán igen .. ? nem gondoltam soha mit is veszíthetek, fejem ezernyi gondokkal mindig tele, pirultam néha a fekete ruhámban, mikor csábító tekintetüket láttam, lehajtott fejem a múlt ködébe nézett, társtalanság lészen életem regénye? Bőcs,2017.03.19

Posted by
Posted in

Találkozás a reménnyel

Lelkem hűvös szegletében Meghúzódom én Összebarátkoztam a reménnyel Kezet nyújtott felém. Kikristályosodott a belső én zenéje S akkordok szöknek át a zongorán Hallom ám, mily ármányok Próbálnak közel férkőzni hozzám. Nosztalgiázó gondolatok fészkelődnek Vonzó társaságnak talál El akar ragadni a sötétségtől S többé nem kísértenek éjszakák. A pillanat, ami felébred Fénnyé válik a fénytelen Megtanítja […]

Posted by
Posted in

Tetováljunk

Tetováljunk magunkra, jókedvünkben valamit! Szemöldököt, rúzsos szájat, oroszlánt és nagy rózsákat. Katalógust fellapozva, a legszebbre rámutatva, fogunk összeszorítva, tűrjük, hogy tű marja fel érzékeny bőrünket, ejtve rajta száz sebet. De kín el nem rettenthet, szemünk előtt ott lebeg a végső műremek. (Ha meg mégsem tetszene, radírozzuk gyorsan le.)

Posted by
Posted in

Városi tündérmeséimből – Találkozásom Tündér Tányával

    Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó te balga. Tündéreket aki hallja, mindegy annak erdő alja, vagy a város éles zaja. Nézem amint szárnyuk villan. Bizony látom egyre több van, tündérségük pompájában, kedves tündér utastársam. Ruhájukon látszik […]

Posted by
Posted in

Emléked szívemben él

Emléked szívemben él De arcomon hulló könnyem A te szereteted tükrözi nekem Hát lejárt életedben Istentől kapót perced Itt marat, az emlék a szerelmed szeretteted nekem Minden nap terád gondolok, Te vagy a fény a szememnek. Te vagy a levegő a szív az életnek Igaz csak emlékem már nekem. De olyan, mint ha itt lennél […]

Posted by
Posted in

Hajnali gondolatok

Míg kinn, a hajnali derengés Vöröslő fénye jelez új napot, Hogy tudd, az idő szorító érzés Az ébresztőórától ma is megkapod. A vekker hangja lehangoló, Hisz megint itt egy újabb reggel. De a szív érzése mámorító, Vágyakat győz le szeretettel. Az agy alkot és csodásan teszi, De a rend felőrölheti a vágyat, Az ütemes dobbanás […]