Posted by
Posted in

Ez minden

Ez minden Nem sok, s mégis, rengeteg. Apró gyermekkéz, melybe,  ahogy nő, egyre több fér bele; gyöngyök, üveggolyók..  Sokszor kalács, olykor viszont éppen hogy csak kenyér, az első szál cigaretta, – a kiváncsi izgalom, mely előtte ég, s a bűntudat, mely utána még sokáig, oly sokáig belülről emészt.   Ez minden. Virágok sóhaja, az otthon melege. Egy […]

Posted by
Posted in

Temesvári vár

Temesvár neve a Temes folyó névből, az ismert vár közszóból tevődik össze. Eredetileg egy földvár.   Jelentős szerepet kapott, mikor Anjou Károlynak itt volt akkoron székhelye, kiindulása harcoknak,   hogy az egész ország fölött megszerezze az uralmat. Károlynak tulajdonítják az itt megépült kővárat.   Már az Oszmán Birodalom fenyegette az országot, ezért akkor Zsigmond király […]

Posted by

Művészportré Jacsó Pállal

Miskolcon születtem 1964. július 15-én, földműves-gazdálkodó, kereskedő családból. Ebből a környezetből ered józan paraszti ésszel fűszerezett, igazságkereső, szabad lelkületem, amiből a mai napig táplálkozom hivatásomban és a civil életben is. A Földes Ferenc Gimnáziumban eltöltött kamaszévek, majd 1982-83-ban, 12 hónap – novelláskötetbe kívánkozó történetekben megélt – előfelvételis sorkatonai szolgálat után, a Miskolci Egyetem jogi karán […]

Posted by
Posted in

Az utolsó dobbanás

  Fehér rácsos ágyak, gépek harmóniában. Csettegnek,csattognak, szufláért kapkodnak. Mindenki figyel a gép zajára, sípolás jelzi a harc a vívódásban. Rohanó léptek az ágynál teremnek egy útólsóesély de hiába minden. Jő a harc az utolsó küzdelem, kéz a kézre nyomják a szívet, De makacsul ellenáll mindennek, a fájdalmas gyász lett az otthona a csendnek. Felnézve […]

Posted by
Posted in

Csasztuskák

Edit Szabó : CSASZTUSKÁK SZABADSÁG Szabad madár, szabadság most, tudja ezt a falu-város, tépjük egymásnak ruháját, lépjünk vele gyorsan tovább. MAGYARSÁG Az a magyar, ki itt marad, aki nem, világgá szalad, itt maradunk országunkban, ellakhatunk vagonokban. ÉTKEZÉSED “Olcsó húsnak híg a leve “, a far-hátat edd meg csak te, hatalmas nagy lakomádon gazdagságban lazac álmod. […]

Posted by
Posted in

Maradnék

Napsütés és vándormadár Hozzám most már búcsúzni jár. Csillagos ég, fonnyadt virág Betonház titeket felvált. Nem én bűnöm, nem én hibám: Börtönöm visszajön hozzám. Rácsos ablak, lakótelep Láthatom még rengeteget. Utcán eldobált szemetek Láttam azt is, épp eleget.   Nyár végi hűvös este Szemem ablakból megleste, Ahogy a távoli sorház mögött Szürke felhő mindent odébb […]

Posted by
Posted in

Mámorító szabadság

  A lóról, ha vágtat, Azt hisszük, hogy szabad, Pedig könnyen lehet, Kerítésnek szalad.   Kopott patáit a Homokba letörli, Rövid életét ma Kalanddal megtölti.   Büszkén felemeli Hosszú mellső lábát. A kaput kitöri, Így szabadságvágyát Beteljesítheti.   Kitárul előtte Nagyvilág térképe, Zöldellő mezőknek Végtelen vége.   Szélsebesen rohan, Nem üldözi senki, Ő sem menekülne, […]

Posted by
Posted in

Porcukros tél

  Hó a messzeségben… Meseszerű. Dal a téli szélben… Altató jellegű. Mint régi mesében, Olyan gyönyörű.   Furcsa fényjátékok, Itt napsütés, ott árnyék. Vakító éji csillag, Sötét takarta tájkép.   Lassú percek… Szinte nem is telnek. Hosszú órák… Eddig sosem tűntek végtelennek.   Néma házak… Csak úgy magukban állnak. Sokan elmentek mellettük, De nincs kit […]

Posted by
Posted in

Távolba néz…

Edit Szabó : Távolba néz.. Táj szépsége ősz felé, rozsdásodik falevél, erdő szélén a bokrok, tarkítják a holnapot. Fenn a dombon kicsi lány, gondolata messze száll, kék ruhája nyarat érzi, napsugára testét védi. Távolba néz tekintetete, vajon a nyár itt feledte, néki adja melegét, latolgatja, mi jön még. Forró nyárból őszi idő, honnan jön majd […]