Posted by
Posted in

B. Mester Éva Az utolsó tánc

    Az utolsó táncra várnak a sápadó nappalok, az augusztusi káprázatból itt ragadt  csillagok, a szétdobált, megszeppent , fátyolos verssorok, az egyszer volt, hol nem volt, boldog pillanatok.   A szomorúfűz sátra alatt megszégyenült vágyak kuporognak, fáznak, elő sem vették még az álmokból szőtt, igazgyöngyös báli ruhákat.   A fecskék már járják, fönt kavarognak, […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Karcok a köveken

Oly hamar eltompult a fény akartam idebenn a rendet, egy kicsit most elvesztem én a szél halott húrokat penget.   Világosban akartam járni úgy hittem én a jelennek, éreztem nem tudok szállni az égen tollpihék peregtek.   A hátam nedves toll csupán de nyitott szemmel harcolok, arcomon mosoly, s kuszán a kövekre jeleket karcolok.

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Szökni kéne

Az este pufók arca volt a szélnek, ki is gurultak tőle gondolataim. Apró, barna falevelek repültek felém, arcomnak csapódtak, ráncaimon ültek hosszan, de már tovaszálltak, egy sem maradt. Valamikor sárga virágok voltunk lent a nagy nyári réten, ma már szirmunk hullik, s vadul pereg a konok esti szélben. Láthatatlanná válunk, mint a szél tépte gondolatok. […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Keresem…

Oly messze a délelőtt hangja fáradt alkonyok jönnek, s míg mélyen itatódik szürkeségük keresem a nappal fényeit fahéj illatú ingeid között kutatva.

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Halódik a nyár

Halódik a nyár, barátom nézd, halódik már a nyár. Rézorrú fákat bólogat a szél. Görbe ágon, rongyos madár kacag, bár múló a meleg, de mégse fél.   Halódik a nyár, barátom nézd, halódik már a nyár. A táj most gyorsan hervad el, mint fonott kosárban hagyott virág. Maradna ő még, de már ott a jel. […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva Szeptember (Réka unokámnak)

    Elmúltál hat éves, vár az iskola, Iskolatáska, íróasztal, ott meg sok csoda. Mint egy pöttyös labda, elgurult a nyár, Mi gömbölyű, könnyen gurul, máris tudjuk már.   Előbb ismerkedtek, majd hangosan mondd neved! Aztán kiszíneztek mindent, amit lehet, a nyár labdájáról elveszett pöttyöket, víz kéket, fű zöldet, napsugár tincseket.   És jönnek a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Citromízű banán(köztársaság)

    Rózsa Iván: Citromízű banán(köztársaság)     Csókold szájon Putyint, mint egykor Brezsnyev Honeckert! Az antikommunista bolsevik a legnagyobb gazember… Láttál már autokrata demokratát, illiberális liberálist?! Ez a csodák terepe, feltalálták már a citromízű banánt is…     Budakalász, 2016. augusztus 24., egy régi, még a rendszerváltás időszakában készült választási plakátra gondolván…    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Spiaggia rosa

    Rózsa Iván: Spiaggia rosa (Michelangelo Antonioni: A vörös sivatag)     Nászútnak legjobb választásunk volt Sardegna, Elvarázsolt minket a Spiaggia rosa rózsaszín homokja, Lubickoltunk a tengerben és a szerelemben: Nem volt hiány sem élményben, sem érzelemben…   Az emberek többségének „lelke” most sivár sivatag, És hagyja ezt Isten, a komor hallgatag… Kettős játék […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tükör tükörképe

    Rózsa Iván: Tükör tükörképe     Tükör tükörképe: hát mi legyen az? Aki most hatalmon van: mind …., igen az… „Kancsalul festett egekbe” kacsint most a világ: Ki hoz most rendet, ki szab majd irányt?     Budakalász, 2016. augusztus 19.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Közeli távol

    Rózsa Iván: Közeli távol     Közel van, mi messze van: Isten már bennünk van. Isten már bennünk lakozik: Sátán Semmibe távozik…     Budakalász, 2016. augusztus 19.