Posted by
Posted in

Csupán egyfélén

Csupán egyfélén Ahol a fény s árnyék egybesimul ahol a bánat s öröm meglapul mint búbos kemence hajlékában vad kutya és macska barátságban. Ahogy igazságtalanság robaja hosszú téli estének hangulata mint frissen főzött kávénak illata elvegyül a derű ártatlansága. Amint vándor alakjáról leváló sár és arany köszön az eliramló tétova közelségnek és messzeségnek nincs jelentősége […]

Posted by
Posted in

Flörtöljünk kicsit

Rám néz, én meg úgy teszek, mintha észre se venném, Rám néz, és én úgy teszek, mintha szemem lesütném. Rám néz, és már nem tudom, meddig váratom. Végül feladom zavarom, s mosolyom boldogan odaadom.

Posted by
Posted in

Féreg

S míg az egyik mosolyogva Gondol mindarra, Mit el nem ért, Fotóival nyertesként. S még a másik szökkenve Fogja új szerelmének Kezét, kit néha titokban, De mindig csodált sarokban. S majd a harmadik nyomban Szivárványokat foghat, Hisz rossz múltja többet nem Sújtja, ővele És ővele. Addig én csak nézem őket, Értetlenkedve, önkéntelen féltékenyen Arra gondolok: […]

Posted by
Posted in

Velem

Tudom, hogy sokszor Makacs s telhetetlen Vagyok; Nem is tagadom gondot. Azt is tudom, Miként leszek önző, majd Galambként is futok Fillért érő helyre: A gödörbe. Itt vagyok: Tessék, vedd el Amit tartol, Hisz annak ereje Már nem papol Sejtet. Ekképp érzek, Akképp vesztek Mihelyst így lézeng Gondolat bennem. S tudom, mennyi Hiba rejti zugát […]

Posted by
Posted in

Méreg II.

Itt vagyok. Leamortizálódva, megszégyenítve Láttatok. És most mi legyen, megfékezhetetlenek? Önző vagyok? Kérdezem. A méreg öntől tartott És ez lettem? Jó vagyok. Vagy nem? Miért mástól Kérdezem ezt? Magamat fárasztom. Mikor nem? Kéne egy kis támasz most, de Kinek nem? Kattog az óra. Avagy az idő? Honnan tudhat Az a szerkezet jövőt? Különc vagyok? Igen, […]

Posted by
Posted in

Méreg I.

Tudás miben bizonyul, Ha a látszat azon Okul: Miként tuszkolom torkomon Tokul? Szívemet kés szurkálja, Akárhányszor még mocsokként Figyelem keserűen utálva Tükörképemet. S mindez minek Az oka? Falatnak sem filmelt Palota? Fókuszálni próbálok, Bevallom De nehéz tortúrának Találom. Elveszett lélegzettel Várakozom: Nem tudom féreggel Mire számítok. Egészségtelennek érzem Minden lépésem, Holott kontrollálni vélem Összes kilengésem. […]

Posted by
Posted in

Megváltoztatni a világot

Kés éle Akár a bélyeg: Mélyen rád ragad S néha el is téved. Gyakran a feladót Eltévesztve suhan Hogy olyan élet legyen Mulandó Mely sokat érhet Még. Ez az ezüst S csillogó Nézett szembe Velem s velünk Tegnap éjjel: Hány ember adta Végül meg Magát És hagyta, had Szippantsa be Immáron a feledés Fénye. Hibásnak […]

Posted by
Posted in

Kapu mélyben

Heves szívverés fogad S mutat Olyan érzelmet, Melyet fellenget Zászlajával; Forró magvával Tele puskacsővel Felszerelkezve. Lélegzetem szapora, Örök vita Miért is. Másoknak semmi tinta; Hisz kinek mondanám El mégis? Fáradhatatlanul hallgatok Én is, Ahogy sokan találgattok Vajon miért is: – Úgy porladok el mégis. Néztek, De nem láttok Álltok, De nem vártok Aggódtok, De nem […]

Posted by
Posted in

Nincs más dolgom

Nincs más dolgom Nincs más dolgom, mint hogy türelmesen várakozok, váratlanul elcsitulnak a zajok. Nincs más dolgom, mint nesztelenül nézni a jelet, figyelni, hogy egy jel, mit is jelent. Nincs más dolgom, mint elhagyva tettetést, égzengést, látni mindazt, ami ékkővé lesz. Nincs más dolgom, mint vihar utáni felbátorodásban, némán állni a mozdulatlanságban. Nincs más dolgom, […]

Posted by
Posted in

Néha kicsit

Néha kicsit…   Néha nem szólni, csak hallgatni a sírást, a zuhanást, a morajlást talán megérintene egy lehelet.   Néha nem válaszolni, csak ott lenni markolni a dühöt, a tehetetlent lehet, megjelenne a csend bent.   Néha nem ártani, csak tapintani simogatni, cirógatni, hintáztatni kicsit magasabbra emelni, röptetni.   Néha nem szorítani, csak tartani a […]