Posted by
Posted in

Ennyivel beérem…

Adj nekem a szivárványból csak egy aprócska darabot, majd a felhők kötényéből életre keltő harmatot. Ébredő nap sugarából csábításnyi gondolatot. Messze csengő madárdalból, hűen kitartó dallamot. A szél küzdő erejéből, magabiztos céltudatot, a lángoló alkonyatból, szívben izzó pillanatot. Apró titkot hold fényéből, édes-bújós varázslatot. A csillagok igéjéből, gondviselésnyi jóslatot.

Posted by
Posted in

Őszi melódia

Felhőkön át kacsint a nap, majd fázósan szemét hunyja, a szél melódiát játszik, éberségét elaltatva… Élő hárfáján ágak között kísérik hulló falevelek, suttogják a dallamot, míg elérik az avarszőnyeget… …csak játszik…büszkén szerepel. Eléri, amit tervezett. Bámészkodnak könnyezőn elérzékenyült fellegek. 2014.09

Posted by
Posted in

Maradékból egész…

Kerestem a helyem a sorban… lehajtott fejjel, türelmesen. Gőgtelen vágy lágy fonatokban elhalni kész, ha szükségtelen… Az a kéreg a méreg, hol a felhorzsolt lélek már feladni kénytelen, s csak pusztul törékenyen. Most itt vagyok… pedig jártam ott… lehunyt szemmel a mélypontokban. Átértékelt az ami ártott… nem mást, csak magamat vádoltam. Mert bűnöm a tétlenség… […]

Posted by
Posted in

Régimódi

Anyám adta, tanítgatta… betűk, szavak… csak igazak, “őszinte légy” mondogatta, “Hazugságtól széthullanak” …és még most is hiszek benne… Szerelemben van egyetlen, barátságból eredeti. A jóság az őrületet emberséggel enyhítheti, és még most is hiszek benne… Keveredik régi és új, jó és rossz, hamis és igaz, hallod, a szél ugyanúgy fúj, s a szív ritmusa ugyanaz, […]

Posted by
Posted in

Álomkék

Sosem járt út, ahol járok, egy különös erő emel… tudom, hogy nincs, mégis átfog, szédül az eleven rezgés… oly mohók a szomjas igék a sorvadó izomzaton. Szabad és súlytalan… s annyira tiszta kék, mi furcsán zajtalan, jó itt, még maradnék… Fokról, fokra törik érzem, ahogy hasad, majd lassan szétszakad, a végtelen időben fürdött lepkeszárnyú kész…

Posted by
Posted in

Nyársirató

Lassan dereng a kép, a nyári szép szökik. A kereten átlép, könnyekkel küszködik… Csak még utoljára… ne legyen oly komoly, haragvó arcára kell egy széles mosoly. Hiszen játszana még izzó szenvedéllyel, de már csak maradék mit kínjában érlel… melengetett színek, megízlelt hóbortok, megkísérelt csínyek… bénítják ködfoltok. Megküzd gyöngesége békülő látszattal, csábos szelídsége szétdobált haraggal… A […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csak tisztán…

    Rózsa Iván: Csak tisztán…     Csak tisztán lehet a Mennybe menni… És a földi világot túlélni! A pokolba kerülnek az álszentek: A Mennybe menetelnek a kis, igaz szentek.     Budakalász, 2016. augusztus 2.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Választhatsz?

    Rózsa Iván: Választhatsz?     Választhatsz: melyik bolond után, melyik kútba ugrasz?! Egyik (k)út olyan, mint a másik: a vég ugyanaz… Egyik út sem járható, melyik hát a veszélyesebb? Melyik diktatúrát választod? Erről még meg is kérdeznek…     Budakalász, 2016. augusztus 1.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Improvizáció

    Rózsa Iván: Improvizáció     Kis, össznépi dzsessz: Ki erre, ki arra jelez. Az összjáték még nem tökéletes: Az improvizáció inkább képletes.   Fogja fel, aki másra képtelen: A pusztulás önmagában nem végtelen! A halhatatlanságért valamit tenni is kell: A felhívásomra két őrült felel…     Budakalász, 2016. július 27.