Posted by
Posted in

Dombtetején

Edit Szabó : Dombtetején Sötét erdő lenn a mélyben, feketéllik sűrűséggel, mély zöldjében van szépsége, varázsát őrzi napfénye. Útja mentén tágas mező, ősisége oly megejtő, napsugárnak fénye áttör, a hatalmát fennhirdető. Mezőn, réten éled remény, vadles van a dombtetején, ember vajon merre remél, nyúl kerül puskája elé. Vadász kutya éber szemű, zsákmány ugyan mikor kerül, […]

Posted by
Posted in

A világ tetején

Egy hegy tetejéről beláttam Az igazi valóságot, Az ember életében lévő Összes boldogságot.   Sima víztükrön Megcsillanó fényt, Sűrű nádat, kacsákat, S millió rejtélyt.   Eget átszelő madarakat: Ó, azok a rikoltozó sirályok! Szabadjára engedik hangjukat, Magamnak is ilyesmit kívánok.   Hogy lehessen mindent, Lehessen örülni, Az élettel szárnyalni, És harsányan nevetni.   Lehessen mások […]

Posted by
Posted in

Megtennéd?

Honnan jöttél? Merre mész? És szerinted Mennyit érsz?   Kit szeretsz? Mit keresel? Elindultunk. Hová viszel?   Láttál-e már Szépet és jót? Hallod-e az Emberi szót?   Érted-e Az illatokat? Ők mesélnek ám Nagyon sokat.   Követsz engem Hogyha kérem? Hisz én is követlek Most téged.   Vagy utánam jössz, Ha elmegyek? Mert én egyedül […]

Posted by
Posted in

Fagy

Végtelennek tűnik. Hideg a kezem. Egyre sötétebb lesz az ég, És nincs kegyelem.   Zavar már minden, Lankad a figyelem. „Talán hazugság volt, Hogy lesz nyár?”- csak kérdezem. Mert ha megfognád két kezem, És válaszolnál nekem, Az szívem melegítené E fagyos éjjelen.

Posted by
Posted in

Kommentek margójára

Ha új vezér jön, változik a nép is, oda húz, ahonnan szebben ígérik, a Kánaánt! S ha valaki ellent szólna, megfeszítenék, vagy betaposnák a porba!

Posted by
Posted in

Inkább nevess Vándor!

Vándor, ki a temetőben jársz, virágot viszel, szeretted sírjára, ha valahol jeltelen hantot látsz, hol nagy kő jelzi, nyugszanak alatta Akkor ha megállsz egy pillanatra, cseppnyi szeretettel gondolsz arra, ki itt nyugszik, alaktalan kő alatt: mily szomorú, hogy neve lemaradt. Ha mégis szomorúan sírni szeretnél,  ezen, a nyomasztó névtelen helyen,  hol a föld alatt csak […]

Posted by
Posted in

Verset írni vagy széket faragni?

„Elpocsékoltam az életből, hatvan-egynehány mihaszna évet, s e nyamvadt rímek helyett is: faraghattam volna inkább széket!” (M.Laurens: Pocsék vers) Egy költő írja: versét “méltatva” inkább faragtam volna széket én, több lenne az, mint verseim szava, hisz nem ér ma semmit egy költemény. Megélni belőle, manapság nem lehet, a vers olvasás, most, hobbi csupán, hisz, nem […]

Posted by
Posted in

Térdepelve I.

Tudod- e, hogy miért hajtod meg a térded, mikor szobrot imádsz és festett képet. Tudod-e, hogy honnan ered a vallásod, vagy csak szolga módra, gyakorolod? Tudod-e, a világ milyen egyszerű, számodra minden érv csak meseszerű, hisz azt sem tudod ki volt Mária, Nem az Isten, hanem Jézus édesanyja. Te imádkozol, végig sem gondolva, vajon miről […]

Posted by
Posted in

Céda az élet…

Céda az élet, de szűzi a mosolya, sem egyik sem másik, nem vezet sehova. Ha akaratod törik, s fantáziád gyenge, lenge öltözéke taszít a végtelenbe. Erős az akarat, dús a fantázia, élet akkor sem felhőtlen, válasza: küzdj meg mindenért, ha nem vagy olyan bátor, hogy mindenkit kiforgass kicsiny vagyonából. A szűzies mosolytól ments meg Uram […]

Posted by
Posted in

Rikoltó hangon…

Rikoltó hangon pergő, vad cimbalom, pedig a halk zene, kellene nagyon, mert fáradt az ész és fáradt a lélek, a harc mindent, mindenkit felemésztett. De él bennünk a jó, él bennünk a szép, mely után vágyunk, oly nagyon rég. Csitulj el végre, háború szava, nyugodj meg végre, te gaz, ostoba! Ki elhiszed, a pénz, a […]