Fekete, fehér, fény vagy árnyék, fent, néha lent, az élet játék, könnyed szökkenés fel, magasba, tigrisbukfenccel le, pokolba. Bújócskázol magaddal, mással, otthon sírsz, hogy senki se lássa, rettegsz sokszor tükörbe nézni, bezárt szívvel nem lehet élni. Minden napban ott van a joker, még ha nem is nálad a póker, jönnek sorban, szépen a […]
B. Mester Éva Feloldozza Éppen, hogy csak úrrá lettem kételyeimen, meg sem száradt még a tinta reményeimen, nagy ugrással jött a tavasz, keskeny volt az út, keresztutak metszésében minden felborult. Elhalkuló sóhajok közt, csak a csend arat, de legtöbbet az gondol rám, ki most is hallgatag. Feloldozza, szél repíti a lábnyomodat. […]
Farsangi fánk furakszik furfangosan felém. Féktelen falánkságom fékezzem? Frászt! Fenét! Forrón finom… Formám féltve félreteszem. Felét.
Szeretni valakit, valamit fogni kezét, oldani sálját, érinteni nyakát hajszálanként számba venni mindazt, ki ő. Lüktetését körbe ölelni lebbenését megérezni, kiismerni mindazt, ki ő. Felkérni, táncba vinni forgatagban megforgatni mindazt, ki ő. Csak ráfigyelni, elmélázni kérőn-vágyón elringatni mindazt, ki ő. Hallgatni napestig, hajnalszületésig örömét, álmát és holnapját mindazt, ki […]
Rojtossá feslett szavak mondod, kifakítanak mártóztam hencegő szóbeszédben elbújtál világod lila ködébe a homályod elbódított érteni véltem, majd megértettem mondani kényszerültem mit elbeszélni lehetetlen az igyekezet, a nemes célok porrá finomodtak az okok a miértek, a lelkendezések homlokráncoló mélyülő remegések mind, mind hasztalan kiáltanak és egyre azt rebegte ajkad ami fölött s alatt […]
B. Mester Éva Úton a tavasz Varjak hátán, gyászzászlóval menekül a tél. Takarodik. Neki nyilván kár a tegnapért. Autópályán, buszom mellett lohol a tavasz. Mezítláb fut, két kézzel szór vetőmagvakat. Januárban hó volt erre, most csak pocsolya. Olvad a jég, dobozba bújt minden korcsolya. Rég leégett csárdában az enyészet mulat. […]
S amikor félsz, Akkor kezdődik Valami. S ahol csak érsz, Ott fejlődik Valaki. Ezt hallottam, Amolyan bűvös Szóként. Erre hajtottam Tartósan hűvös Porért. Nem hiszed Szavamat, De én tudom. Senki sem Fakassza, Helyét unom. Viszont úgy érzem, Meg kell Tennem. Titkom túr éket, Melyet Festek. Fejest ugrani Nem akarok Soha. Erre kutatni Sem tapadok Foltra. […]
Edit Szabó : Régi történet Maga módján egyszerűség, nincsen abrosz sem teríték, csupasz asztal, rajta kenyér szeletekben ketté törvén. Mellette egy vizespohár, valaki szomját oltottá, foszlós kenyér volt az étke, tiszta vízzel öblítette. Kenyér és az éltető víz, szegény ember nem feledi, mikor vitte a határba, haza hozva “madárlátta”. Madár látta gyerekeknek, ha már ő […]
Tangónkat várom, simulni vágyom karodba hosszan, táncolni nyomban. Gyerekünk unja, de velünk van újra, hogy míg mi ropjuk a nápolyit falja. Lėpėsek gondja vállunkat nyomja, de csak míg engedjük s szėlnek nem eresztjük. Táncunk tanára mondja ės várja, hogy lábunkat engedjük vėgre szabadjára. Szavainak hála úgy nėzel rám máma, mint tollait szėttáró flörtölő páva. Kedvemért járod, de tudom […]
(foto: Borsodi Géza) Kell a pofon, kell a bánat, értékelni tudd a mádat, tragédiák, veszteségek tanítanak bölcsességet, ajándék egy perc, egy óra, napot látni virradóra, rabság után szabad élet, átkok után bók, dicséret, búra derű, sósra édes, könnyek után nevetések, tél után a langyos szellő, forró nyárban árnyas erdő, szárazság után az eső, s […]
