Lia majd elvezet. Megmutatja neked, hol fogsz élni ezután minden egyes éjszakán. Megmutatja fekhelyed, hol olykor lepihensz. Ad egy kis szerelmet, mitől boldog lehetsz. És Lia elmeséli, mitől kék az ég, és Lia megtanít rá az élet mitől szép. Liával éled le az egész életed. Liának köszöntheted két kicsi gyermeked. Liában bízol meg – egyedül […]

Érzelmek sodornak, lehúznak, emelnek, konok kérdésekre ötven év felel meg. Ötven év nagy idő embernek és bornak, minden pohár alján indulatok forrnak. Indulatok forrnak, érzések támadnak, védekező állás: hátam a hátadnak. Megvetettem lábam, szemtől szembe várom megüdvözülésem, vagy hitvány halálom. ⃰ Örvények húznak le, átölel a hínár, felszínen maradva minden nap a kín vár. Szomjas […]

Emlékek mezején bolyongok tétován, szavakat kutatok, mit senki sem talál, kószálok, tűnődöm a múló lét jogán, s eszembe jut néhány roncs élet, ép halál. Érzésem foghíjas: zavaró a hiány, az űr e kietlen nirvána peremén (mi nékem megfelel, de egyébként silány), milliók élnek itt, közöttük te meg én. Több millió szittya, besenyők és hunok rongyos […]

Húszévesek izzó hevével, ha írok: csiszolatlan, érdes, ösztönös szavakkal, belülről szétmarnak évszázados kínok, szégyenemben írok, sohasem haraggal. Szégyellem magamat minden ember miatt, aki mosolyogva képes hátba döfni társát, vagy barátját, és a lengőhidat köztük felégetni, szakadékba lökni. Szégyellem magamat önmagát tagadó, kérkedő fohászú, képmutató helyett, ki vízről papolva pimaszul kacagó hangsúllyal emeli fel a boros […]

  B. Mester Éva Vásárban   Debrecenbe kéne menni, ajándékot adni, venni. A vásári forgatagban mindent vettem, amit kaptam.   Unokáknak vásárfiát, Tóth Jutkának bársony csodát, Balázskának boldogságot, Angélának vidámságot.   Kedvesemnek nagybetűket, árnyékukban le is ülhet, de ha futni támad kedve nyúlcipőt kap. Istenemre!   Sapka – sálra hullik a hó. Ami elég, tűzrevaló. […]

    Rózsa Iván: Földi keretek     Transzcendens a születésünk, Misztikum a létezésünk, Mi mégis keretek közt élünk: Társadalomba tagozódva félünk…     Budakalász, 2016. november 11.      

    Rózsa Iván: Röpke pillanat     Megszületünk az ős-Genezisben, Megpihenünk az örök Mennyben, A kettő közti lét hipp-hopp elszalad: Nem egyéb, mint röpke pillanat…     Budakalász, 2016. november 11.    

    Rózsa Iván: Sorsközösség     Az égen a hajnal pírja… De te nem látod immár… Valaki más majd megírja… Kinek sorsa szintén halál…     Budakalász, 2016. november 8.  

    Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások     Lárva-létből pillangó-létbe: Földi pokolból messzeségbe… Féregnek születtek, férgek is maradnak: Kik öröklétben nem bíznak, ezt nem is akarnak…     Budakalász, 2016. november 8.  

    Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!     ’56 emlékének méltatlan „örökösei”… A hősök vérének aljas kisajátítói… Jöttetek a világ alsó feléről… Átoksori mocsadékból, Sátán seggéből… Most urizáltok, s nagynak hiszitek magatok! De kormányozni; ahhoz már nincs agyatok… Túszként tartotok fogva egy egész országot: És vannak még híveitek; jóérzésű balekok… Nagyobb a bűnötök, […]