ARS POETICA ( Hitvallás) Hiszek a végtelenül szerető Istenben, Fiában, aki meghalt értünk a kereszten. Hiszek a Szentlélek segítő erejében, mely lelkiismeretként van jelen bennem. Hiszek a sírig tartó igaz szerelemben, mely keresztény férfi és nő között támad s a boldogságban, melyet megtaláltam nálad. Hiszem, hogy legfontosabb a szerető család, ahol minden gyermek biztonságban érzi […]
Szerkesztőségünk művészportré sorozatának ezen részében Simon Roland szerzőnkkel beszélgetünk: A szerző bemutatkozása: Dunaújvárosban születtem, jelenleg Pakson élek. Ha jellemeznem kellene magam, azt mondanám, hogy későn érő típusú személy vagyok, és ez a velem született tulajdonság az életem minden területén megmutatkozik. Felnőtt fejjel kezdtem el az irodalmi pályafutásomat. Gyerekként és kamaszként még nem gondoltam, hogy egyszer […]
Nem skicc voltam egy papírlapon, Nem egy befejezetlen munka Amikor útra bocsátottál. E perctől kezdve minden terved Mint ajándékot magamban hordozom. De kibontom-e vajon, vagy csomóját Érzem a torkomon, s nem tudom, Hogy mi a dolgom! Ó Istenem Ha még most sem tudom, Csak az idődet rabolom! Te a tökéleteset várod, Meg kell valósítanom álmod […]
Hideg csillagok az égen Ülök ágyamon ébren, Holnap tavaszi napforduló A hajnalt várom, félek lekésem. Böjt idő, Húsvét közeleg Csend van, arra figyelek, Szól-e valahol a kakas, Tudom, hogy didergő lelkem Már meg nem tagad! Bp., 2015. március 19.
A reggel emelkedett, nőtt, S lett belőle délelőtt. Agyag-tégláit napra halmozta, Felépítette a dél-időt. A félnap máris elszaladt, Rohannak a napok. Még magasan jár, fényesen És én egyre fáradok. Hol vagy reggeli lendület, Hol napkezdeti friss erő? Hajnali pacsirták elhallgattak, S még egy gondolat sem jött elő. Pusztában járás mindennap, forrást kell keresi, Add, hogy […]
Reggelenként csontos kínok miatt A pokol tornácán üldögélek, Tekerem testem kockáit, Sírva tán egy imát is elismétlek. A délután enyhet ad, Testem-lelkem lágy tengerben lubickol, Száz-éltű hajón estére Bora-Borára érek! Bp., 2015. febr. 2.
Tavasz, a természet szerelembe esése, Ezer színben bimbó kifestése. Megmerítkezése fényben, Vidám repkedése szélben, Lekapja vállról a sálat, Szétfuttat, összeterel Bárányfelhő-nyájat, Öltöztetni kezd el fákat, Büszkére duzzaszt Levelet, ágat, Hófoltot melegít bokrok alatt, Tárt karral várja a madarakat. Kézbesít, terjeszt, jó föld illatot, Játékra csábít gyermeket, állatot, Parfümmel permetez dombokat, völgyeket, Korán kel, megfürdet száz […]
Már nehezen jutok el Ősök porait őrző helyekre, Olykor csak fejet hajtva Keresem őket, Mécses lángjába meredve. Utánam talán ennyi sem lesz, Időzivatarok mossák el helyem, Kezem már nem fogad szót, A szél szorgoskodik csak, hogy a levelek borította sírhelyeken valami rendet tegyen. Bp., 2014. nov. 15 – 2015. jan.
Nem stigmákat hordok Csak szúnyogcsípéseket Lábamon, kezemen. Nem emlékezem, hogy miért is zokogtam Leborulva vérvörös alkonyatba fúló esten Jó néhányszor Oly keservesen. Mindig a hiány kiáltott! Fülemben megültek átkok, Mit úgy használtak Mint kötőszavakat, Csak félrefordítottam Magamat, hogy Felfogjam az ütéseket. A hegyre lassan felérek, Kis megértést remélek Magamtól, s attól az Egytől, kiért a […]
A madarak délre szállnak, Kik itt maradnak Talán fájdalmak páncélján Kopognak, Melyben benn ragadtak Mint a remeterák, Ki a világ elől Keresett oltalmat. Elbújni nem lehet Önmagunk elől. Ha menni kell, Mint a dal repüljünk, Keljünk szárnyra, Forduljunk Nap-irányba, Bízzuk magunkat egymásra, A tiszta légre, Mint a vadludak az égre Vezessen együtt A szeretet fénye, […]
