Rózsa Iván: A szerelem 12 pontja     A szerelem őselfogadás, A szerelem nem birtoklás, A szerelem vad szárnyalás, A szerelem szabad kreativitás, A szerelem önlét-átadás, A szerelem közös feloldódás. Egymásban, térben, időben: Végtelenben, idő- és térnélküliségben, Erotikában, érzelemben, Bujaságban, kételynélküliségben, Földben, vízben, tűzben, légben: A négy őselemben és Istenben…     Budakalász, […]

„Kockacsönd” Nem tudom…Elveszett szavak között kóborlok. Elbújnék. Mint kockacsöndje hallgatnék, csak neked suttognék pár szót, de mégsem. Neked sem. Repedt lelkem szétporlott a fellegben. Mint beporozott virág, más színt, más alakot válthatnék. Hold mellett feküdve, s nem, mint elveszett csillag, mint egy dallam mely füledben ütemként cseng. De némán. Álmaidba látni csak mese, visszhangzó válasz […]

Nem állok le Veled erről veszekedni. Ennyi. Mert nem fogod Megérteni művészetem. Tetem. Nekem se tetszik Feltétlen fotográfiátok. Átok. Gyűlőljük hát egymást, Komolyan és keservesen. Esem. Én verset írok, Míg te lelkeidet ápolod, Porod. Szemecskédből hulló könnyeid Vizsgálva nem tudhatni Hakni. Leszek-e bölcs bajuszos, Jó hírű, irodalom tanár. Halál.

Méhektől zümmögő aranysárga tenger, repceföldek hullámzó végtelenje, föntről kíséri egy lassú, izzó henger, régóta nincs már könyörület benne. Kalászok dülöngő sorait vigyázza, fertőben fürdőző fényes ősi jel, földet gyalázó a hajnal harmatnásza, s az alkonyi éggel véres frigyre kel.

Napjaink morzsái /haiku porszemekkel/ Húsba markoló fájdalom,fáj dalom, inkább zokogás. Jajj kiáltások, némán sikoltó szájak, senki sem hallja. Fulladt levegő, elfásult embertömeg. Nyissál ablakot! Szürreális kép, brutális egészségügy, érdektelenség. Vér,mocsok,mocskok, két betű,fehér köpeny, többségük Isten? Fogam szorítom, forrongó indulatok, lüktető erek. Megdobnak kővel, lelkem sárba tiporva, téglát keresek. Gubozó bábok, határtalan a határ, Nem jól […]

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset még 2015. decemberében írtam, ám valamiért engem nem a karácsonyi hangulat ihletett meg. Fogadjátok szeretettel: Isten elküldte mellém angyalát, Kivel megvívhatok minden csatát. Adott édesapát, édesanyát, Melléjük küldte el az ő Fiát. Vártunk már az újszülöttre, Karácsonykor szállt a földre. De a bűn Őt nem őrölte, Minden bűnöm eltörölte.

  Napsugár játszik testemen Átölel, majd gyöngéden elenged Elmennék, de a holt tenger túl jeges Partra sodor és a sugár kettétörte Bájos csiripelés a csendet megtörte. Regényes vagyok, néha nem értesz A gyűrű egy jelkép, nekem nem véges Határba lépek s előttem a sűrű rengeteg Félelemmel, s anélkül, de felkeltem. Csiklandós olvasmányom a homály A […]

Fönn a tűz, az égen izzik véresen. A levegő körötte derűs kék elem. Lenn a víz, hullámzó erő, végtelen. És a föld, csak züllik, züllik énvelem.

Olykor mi felnőttek elfeledkezünk magunkról. Gondolván annak kell lennie, amit mi jónak látunk. De persze ez közel sincs így, és bizony néha szükséges, hogy a gyermekek, minket is leszidjanak, és lerántsanak a valóságba. A csodás az egézben, ahogyan ezt megvalósítják, semmi litánia, csak letisztult eszközök: Elindult a komoly durca, Rohangálunk felindulva. Felfújva a csínos arca […]

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset télen írtam, amikor bezárt ablak mellett hallottam, ahogy Édesapám vágja a fát. Fogadjátok szeretettel: Ha eljön a tél és a fűtési szezon, Fél liter pálinkát rögtön benyom. Előveszi ingjét, ami kockás, Megeszi pizzáját, ami sonkás. Pálinka mellé kávéját issza, Mert nem tudja, mikor jön majd vissza. Farmer mellé bakancs, […]