Sirámok üveghangjai csillannak fel néha Madárpinty rekedtségével kísérve, S olykor fordítsd el fejed Hogy szeretettel nézzél feléje. Lelki szemeid nyitottak a világra Boldog idők sose feledd, Ha a múlt beinteget, Mosolyogj rá, s mond neki elkésett. Fantáziával festett illatban, Álmodtuk, hogy egyszerre sírunk, nevetünk S mi már kiment a divatból A kirakatba már be nem […]

„Bár holtra metszé kertész görbe kése” a gyönyörű színben pompázó rózsát, vázában tündököl, ontja illatát. Élteti szépsége dicsőítése.   Napok múlnak és egyre bánatosabb, érzi sorsa végül beteljesedik, a sok ellankadó szirma leesik. Pedig ő volt a legcsodálatosabb.   Nem volt vetélytársa a rózsakertben, a szellő átölelte lágyan, csendesen. Hitte mindig örülhet az életnek.   […]

Havas,szél borzolta hótakaró, Olyan mint egy fehér golyó, A hó és jég foglya, Most a föld birodalma.   Fenyőágon kristálygolyók, Tobozai hóval birkózók, Zúgó patak befagyva, Szendereg elhagyatva.   Jeges tó tükrében csodálja Magát a deres fa, Őszi színes falevél, Jégkristály a peremén.   Merengő, fehér e táj, Csend és nyugalom vár, Hó altatja a […]

Edit Szabó : Kedvenceim Nehéz kérdést tettek fel most énnekem, melyik lehet a szeretett kötetem, a szobámban nincsen számuk, annyi van, polcaimon sorakoznak duplásan. Gyermekkorban kezdődött e szenvedély, rejtvényküldés, nyereményem a regény, rádióban bemondták a nevemet, számításom hozott eredményeket. Paplan alatt elemlámpa fényénél, olvastam a kedvenceim regényét, hosszú harc a magyar népszabadságért, boldogság volt, láttam […]

Papa, vigyél haza! Elment a papa az óvoda előtt is. Szép tavaszi idő volt, sütött a nap is. Viháncolás hallatszott az udvarról, kicsi fiú meg is látta  őt hátulról. Szalad gyorsan, kiabál is előre. -Papa, vigyél haza magaddal ebédre! Nézi, nézi az kicsijét a felnőtt. Ott volt ám a nagy kerítés még köztük. -Drága kicsim […]

Edit Szabó : Januárban tavasz Váltakoznak évszakok, várjuk az új holnapot, tavasz után itt a nyár, villan őszi napsugár. Télnek ideje érkezett, még sem érzek hideget, mutatóba hullt a hó, egy-két napig takaró. Napsugár fénye ragyog, új életkedvet adott, pára, köd és esőcsepp, már a föld is éledez. Hóvirágok nyílanak, barkák bimbót bontanak, tavasz van […]

B. Mester Éva   Hétfő   Pillekönnyű álma megint semmivé lett, minden hétfő reggel kuporog az élet. Hite – ha van is -, hétvégére marad, sodródó rutin ver csak szíve alatt.   Rég elszoktam már a hangos utcazajtól, a hajnali szürke, nyüzsgő  forgatagtól, az újrakezdett hét szebb ígéretétől, mosolytalan arcok egykedvű tükrétől.   Tönkrement boltok […]

B. Mester Éva   Újév   Egyetlen nap csupán a naptárban, az idén borongós hétfőre esett. A szomszéd petárdáin szétrobbant a jókedv. A kutyák menekültek, én itthon maradtam. Fárasztottak a gépi jókívánságok. Százfelé szórt sablonos szöveg szirupos képekkel. Untam. Éjfélkor én is ünnepeltem. Hogy mit? Pontosan nem tudom. Talán, hogy sikerült valamit túlélnem vagy az […]

(II. Magyar Hadsereg 1943. január) avult vágyak tüze porlik hullik alá a pokolba mátrix törő fals emlékek tűnnek el a vastag porba “Ábel” vére lecsapolva “Káin” bizony nem nyugodhat gránát tépett fagyott testek mutatnak halálnak utat hosszú az út de nem vezet soha többé ide vissza fagyott föld ott a Don mellett piros véredet beissza […]

Edit Szabó : Örökös barátság “Hol vagytok ti régi játszótársak”, hol vagytok ti régi kedves vágyak, gyerekkornak mindene e szépség, gyere cicám, életünk reménység. Kicsi gyerek, előtte az élet, kicsi állat vágyva szeretésre, szeretetnek az lesz a gyümölcse, gyermek keze nyúl az ölelésre. Pici lelkek egymásra találva, mindig mernek, életüknek álma, szeretésnek oly nagy gazdagsága, […]