Rózsa Iván: Bedobott törülköző     Nem lehet más a politika: Politikusnak nem megy ember fia… Sátán dimenziója ez, nincs itt jobbik: Gurul a pénz, s egyeseknek jobb itt…     Budakalász, 2016. június 21.    

    Rózsa Iván: Rajta!     Szorít az idő, csukva az idő-ablak: Földlakók, vajon életben maradnak? Nyílik az idő-kapu, kilépünk rajta: Elénk tárul egy új világ, csak rajta-rajta!     Budakalász, 2016. június 12.    

    Rózsa Iván: Növénylét, emberlét     A legönzetlenebb lények a növények: Csak adnak, semmit el nem vesznek. A világon a legönzőbbek az emberek: Mindent tönkretesznek, s majd megvesznek.     Budakalász, 2016. június 12.    

    Rózsa Iván: Világlét, szenderlét     Amikor az idő megsemmisül, Az energia megmarad. Amikor az élet elcsendesül, A világlét fennmarad. Amikor az ember elnehezül, Az Univerzum mégis halad. Amikor a Világegyetem elszenderül, Az Idő önmagába olvad.     Budakalász, 2016. június 12.    

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ez a versem is egy énekem alapjául született a humor témakörében. Fogadjátok szeretettel: Nézem a tévét, amiből mosolyog rám Egy szilikonnal szépen feltöltött kis száj. Szilikon a mellbe, szilikon fenékbe, Ettől érzed magad majd kerek egésznek. Azt mondja a média, csak úgy lehetsz szép, Ha az arcod úgy néz ki, mint egy […]

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ismét gyermekverssel jelentkezem, természetesen ezt is Unokahúgomnak írtam. Fogadjátok szeretettel: Elindult a róka koma odújából, Mert tyúkot akart lopni a gazdától. Elkezdett hát lopakodni a fű között, Nagy bánatára kerítésbe ütközött. Körbejárta lassan az egész kerítést, Fel akart rajta fedezni minden kis rést. De sehol nem talált rajta apró lyukat, De nem […]

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ez a vers is a vágyakozás témakörében íródott. Egy elképzelt, fiktív állapot leírása, de az én részemről itt is minden benne van. Fogadjátok szeretettel: Szemedbe nézek, S mindent látok. Még nem tudom, hogy Áldás, vagy átok. Mindent elárul, Ha belenézek. Békét, örömöt, Nyugalmat érzek. Ez egy jó érzés, Oly tiszta lelked. Szívem […]

Ma még, tán azt hiszed, hogy mindent jobban tudsz, és fejedet homokba dugod, mint egy strucc. Ma még azt se látod, mi holnap rád zuhan, egy kellemetlen hír, mint jéghideg zuhany. Körül ölel majd a sivatag magánya, érzelmed csibéit elviszi a kánya. Aszalódsz a napon, s éjjelente fázol, a végtelen csendben magadban anyázol. Örömöd csírái […]

Míg a világ beszél én addig ellesem egy-egy halk morzsáját, mi mázsás szóözön, ám vágyam koplalva, diszkréten, csendesen százszor, vagy ezerszer álmomban rám köszön. Mélázva, motyogva a sarkon kéreget, a szívem jobb sarkán, jó szóra éhesen, sóváran bámulva gyanúsan méreget, földig megalázva meghajol szélesen. Érzelmes füzérét igazgyöngyeimnek két marékkal szórnám köténye zsebébe, de többé nem […]

Egy huzatos, csendes helyen, hol a rögök puszta súlya elnyomja a kapzsi hangzavart, igénylés nélkül is megkapod azt a kis televényt, vagy szikes anyaföldet, ami jár.