Volt Lengyelben a Bandi. Ott nem szól ám a country, mert sztrájkolnak a zenészek. Drága lett a busa, meg a sertésnek a husa, amit alig lehet kapni – meséli a Bandi. Furcsa a sztrájkhelyzet. A zenészek zászló helyett gitárral tüntetnek. Megbeszélte több miniszter – sokszori kitüntetett –, írják össze, hogy a sztrájk során ki tüntetett. […]
Itt nyugszik Tóth Vendel, elgázolta az úthenger. E sírban nyugszik Ács Geréb, agyoncsapta a virágcserép. Sajnálhatják szegény Tituszt, elkapott egy csúnya tífuszt. Nem vette észre Attila, és beleállt a vasvilla. Csúfos módon halt meg Dunafalvi Melánia. Nem sikerült a kötelet időben elvágnia. Meghalt az iszákos Bódog, most már csak a felesége bódog. Nem hitte el […]
B. Mester Éva Villámvoks A szalagavató után bankettre hívtak, kölyökpezsgős köszöntés, aprósütemény. A végzős diákok ekkor már megnyílnak, szóba került a vers, a költemény. Az írásaimhoz gratuláltak páran. Visszakérdeztem. Melyik és miért jó? Ebben a hízelgő tájékozottságban, az én verseimből, a tiéd a befutó. Tényleg az a legszebb, ez nem is volt […]
Művészportré sorozatunk következő vendége Szentpéterszegi Róza, az Irodalmi Rádió egyik kecskeméti szerzője. A hangfelvételt 2016 nyarán készítettük Miskolcon. Műsorvezető: Zsoldos Árpád, előadó: Kocsisné Heiler Éva. Cikkünkben további információk olvashatók a szerzőről, de megtekinthetők köteteinek borítói, fényképek alkotónk életéből, valamint elolvasható egy válogatás is a műsorban felolvasott alkotásokból. Budapesten születtem 1940-ben, de falun nőttem fel, Szentpéterszegen, […]
Az utolsó gondolat Ég áldjon benneteket. Én most végleg elmegyek. Az Urr országa vár engemet. Hol át ölel Isten szertette. Tudom lesz ki hullajtja könnyét. Tudom lesz ki csak nevet. Lesz olyan közöttetek, Ki pletykát kever felettem. De már nem érdekel. Itt hagyom földi életem. S elmegyek az Úrhoz kiszeret. Isten asztalánál étkezem. Itt hagyok […]
Álmomban most újra láttalak, Boldogság volt, ahogy vártalak, Megjelentél születésnapod hajnalán, Lépdeltél felém lassan,tétován, Az ölelés után karon fogtalak, Félve kérdeztelek, nem faggattalak, Majd leültünk egy kávéház teraszán, Kérdeztelek, ugye nincs semmi baj-talán, Te elmondtad, most hogyan gyógyítanak, Én boldog voltam, úgy hallgattalak, Válaszomban csak dadogtam balgán, Majd megköszöntél mindent mint hajdanán, Nem búcsúztunk el, […]
Csillagokat rejt a hófelhő az égen, táncolnak szökött pihék a lámpa fényben. Üres a tér, már szinte kihaltnak látszik, valahol egy zugban utcazenész játszik. Szomorkás dallam, valami sanzon-féle… édes-bús hang… s a kalapban néhány érme. xxx Egymásba fonódva állnak a peronon. Mi is ez a dal…? Varázsol a szaxofon. Most még azt sem bánják, hogy […]
Oly rég volt, de mintha csak tegnap lett volna, hogy kacagva futott, röpült a karomba. – Kapj el! – csilingel, itt kering körülöttem, időnként itt hagy, de mindig visszaröppen az a hang… – Nem ér a nevem! – Élethű képsor… eleven. A múlt szürkeségén átüt – Gyere játssz még! – Miért is nem? Idő… egy […]
Egy kicsit valaki… egy kicsit senki. Egy részem valami, egy részem semmi. Túlhajszolt világban árnyak és fények, évekig tanultam, hogyan ne éljek. Be és kilégzés. Mit kell jóvátenni? Hány csepp a könnytenger…? Tudom, hogy mennyi. Sós, de végtelen? Baljós, parttalan? Töredezett énkép sápadtan, szürkén sem hullt darabokra hullámzó tükrén. Ép… egész, lepkesúlyú, leheletnyi, s csak […]
Elkopnak a színek, falja szürke, rideg, lecsupasztott fákon itt-ott madár piheg. Nincs már nyoma ágakon dús lombtetőnek, mélyebbre húzódnak vadak és az őzek. Nyíltabb a félelem, kevesebb a rejtek, nem is a hidegtől, életéért reszket. Erősen gyöngék, hiszen sebezhetőek. Tegnap borja veszett elevenszülőnek, ki nem adja föl… reccsen az ág, keresi. A deres avarszőnyeg a […]
