Posted by
Posted in

Rózsa Iván: (Semmi sem állandó…)

Rózsa Iván: (Semmi sem állandó…) Megjelenünk ebben a dimenzióban… Majd távozunk zajosan vagy csendesen… Berobbanunk egyszer a köztudatba… Vagy felednek minket rendesen… (Semmi sem állandó, kedvesem…) Budakalász, 2017. július 30.

Posted by
Posted in

Még nincs itt…

Lassan vége a nyárnak, jönnek az őszi ködök hiába várok majd a szürke csend mögött nem érkezik hozzám új, édes-bús dallam? A nap még melegen süt, de a hideg szél már a levél hullós napokról mesél az elmúlást sejteti suttogva, halkan. Még nincs itt a borongás ideje, az idő halad élvezzük még néhány napig a […]

Posted by
Posted in

Réges-régi időkben

Edit Szabó : Réges-régi időkben Megőrizte az emlékezet, elvitték a férfinemet hosszú kemény háborúba, asszony maradt csak a házban, gondoskodni az életről, gondoskodni teremtményről, hátát igába fogta áldást a földbe szórta, életet jelent a búza, szép kenyeret az asztalra, asszonynépség learatta, kezében nem volt a kasza, sarlóval a nagy határba gabonát kévébe vágta, megtelik a […]

Posted by
Posted in

Sötét a táj…

Sötét a táj, remeg a föld, Villámok csapkodnak itt és amott, Félve nézed, a természet tombol, Nem tudod, megéred-e a holnapot! Minden sötét, már a lelked is fél, Nem látni sehol az éltető napot. Lassan teret nyer nálad a reménytelenség, Tudod, elbuksz, ha most feladod! Reménysugár kell, mibe kapaszkodni tudsz, Bárhova tekintesz, nem leled sehol, […]

Posted by
Posted in

Amatőr rímfaragó ars poeticája.

Olyan vagyok mint az a növény mely lombja közt neveli virágát, hiába szép, hiába illatos nem láthatja őt a nagyvilág. Ha lehullott elfedi az avar vagy a sár s a feledés mindent magába zár.

Posted by
Posted in

Oly aprócska…

Mondd, miért nevet a Hold cinkosan ha látod nyári estén sápadt fényét háttéren, mint festett vásznon , pontban a sok fényes csillag apró gyöngyszemét Most tücsökhang töri meg a csended a távolban néhány kutya csahol felettem néha egy denevér repked rovarra vadászik, itt él valahol. Oly aprócska ez a földi élet ezer csodát rejt a […]

Posted by
Posted in

…egy villanásnyi…

Látod, csak villanásnyi az élet ma még örömmel szövöd terveid. De egy aprónak tűnő “baki” a porhüvelyed feladja, neki ennyi időt szánt csak az élet. A remény mi benned él, arra késztet ne vedd komolyan az egészet csak bízva, a mának, holnapnak élj. Ha eljön a testnek a végtelen éj az útra bizalommal lép a […]

Posted by
Posted in

…megbékéltem végre…

“Amikor születtem” vad vihar tombolt az őszi tájon s hosszan vajúdott velem anyám éreztem, nincs helyem e világon hosszú időt nem jósolt a bábám hisz gyenge voltam, igazából gyenge beleállni az élet végtelenbe. Amikor férfi lettem: vad dolgokat produkált az élet változott a világ, nőtt a küzdelem szabadságot ígértek s jólétet rózsaszínben játszott a végtelen. […]

Posted by
Posted in

FEKETE-TÓ LEGENDÁJA

(Ballada a „Békalencsés-tóról”) 698. Békalencse ellepi a tó vizét, Jancsi végre elnyerte a lány szívét. Kicsi kacsa békalencsét eszeget, gazdag leány a legénnyel szemezget. Békalencse virágzása oly rövid, bálból lányka Jancsijával megszökik. Békalencse, tudjuk, kozmopolita, lány szökését követi nagy galiba: Anyja-apja felveri a fél falut, fiatalok tudják, hogy nincs visszaút. Kéz a kézben futnak lencsés […]

Posted by
Posted in

Stohl András az Irodalmi Rádióban – Kortárs Verstár Pro

Kortárs Verstár Pro – 2017. augusztus Az előadó: Stohl András Jászai Mari-díjas színművész, szinkronhang, televíziós műsorvezető Pályázati végeredmény: (A művek címére kattintva az alkotás elolvasható és meghallgatható Stohl András előadásában.) Juhász Anikó: Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest Ökördi Péter: Festett érem Virág Barna: Mérleg hava További sikeresen szerepelt alkotások: B. Mester […]