Hat évtized után együtt vagyunk megint. A szívem feldobog, de a karom legyint: – Ugyan ki emlékszik már azon időkre! – Tudja-e ki vagyok? nem is kérdem tőle. Százak jöttek-mentek – híresek is többen –. Azért mert itt vagyok, bizony, meg nem döbben. Régi vonásokat kutatgatok rajta, de bezzeg az idő, azt már átvakarta. Hol […]
Amint Mátra-hegység dombocskáit járom, a Kéktúra jelét igen gyakran látom. Az ösvényt hol lejjebb, hol feljebb átlépem, s ott bandukolókat mosolyogva nézem. Kanyarulatait én sokszor levágnám, s egy-egy meredekét lankásabbra váltnám. Mondom én azt büszkén, a helyet ismerve. Ám, de az idegen ilyent, hogyan merne? Nem tudhatja, máshol hogyan lehet járni, s hogyan lehet ott […]
Létem zsenge kora óta vágy az útját velem rója, hogy lássak, halljak jó sokat s versbe gyűljön jó gondolat. Masszát olykor összegyúrtam, máskor forgáccsá gyalultam. A termés nem lett csak bogyó, s a forgács sem lett lángoló. Volt könnyem éji ég alatt. Éj függönye szét nem szakadt. Nem jött elő sok jó falat, hiába fűszereztem […]
B. Mester Éva Ilyenkor születtem Vasárnap születtem egy régi februárban, mikor erősödik a hit és gyengül a tél, ködfoltos subáját magára rángatva távozni készül, semmit nem beszél. Anyám bölcsőjében nyolcadszor is megkapaszkodott a remény, mint csecsemő. Biztosan éreztem, hogy létemet hallgatja. Finom neszek szárnyán lelke lebegő. Visszamordult néha még a tél, […]
Lopakodó hajnal pírt vetett az égre s oszlott lassacskán az éj sűrű sötétje. Madárkák ébredtek, a daluk felcsendült oly’ hívón, hogy messze, közeledni készült. Már látszik, amint a természet festeget és elő tárja a gyönyörű képeket. Hegyen a fák között fény-nyilak raja fut. De a kövér lombok, lusták nyitni kaput. Kúszik a fény, már ott […]
Főbűnök: 1.Hiúság Megint dicsekszik. Tükör előtt tetszeleg, gőgje felhúzza. 2.Kapzsiság Félti mindenét. Csengő érmék táncolnak, el nem eresztik. 3.Bujaság Gerjedő kéje érzékies lángra kap. Nem lel nyugalmat. 4.Irigység Másét nézi csak. Fáj, hogy nem lehet övé, amit nem foghat. 5.Mohóság Hiánytól habzsol mit kívánt szeme, szája gyomrában dagad. 6.Harag Vicsorgó fogak bősz szenvedéllyel marnak: mérgezett […]
Szerkesztőségünk 2017. február 18-án, szombaton rendezte meg “Az év trubadúrja 2017.” című pályázatunk, azaz szerelmes vers versenyünk eredményhirdetését. Az összejövetelre a Miskolci Egyetemi Könyvtárban került sor, 13:00 órai kezdettel. A helyezett és sikeresen szerepelt alkotók munkáiból Zsoldos Árpád szerkesztő-műsorvezető, Zsoldos Adrienn szerkesztő asszisztens, valamint Kardos Katalin és Jacsó Pál előadók olvastak fel egy válogatást. Jelen […]
Úgy esett a rém-eset, hogy írtam egy rímeset. Az ihlet csak úgy rám esett, azt hittem, hogy baleset. De másnap megint rám lesett, rögtön reggel keresett. Szárnyaival verdesett, könyörgôn térdre esett. Rimánkodott keveset, aztán meg nekem esett, hogy azonnal fogjam tollam, s írjak gyorsan vicceset.
Zord idő, dermedt, hideg tél, kabátomba kap, fúj a szél, átfagyok. Csontomig hatol a hideg, lüktetésen fájó ideg, fog vacog. Zúzmarát lehel egy sóhaj, Istent kérő, ima s óhaj égre száll. Téli hideg kertek alján, jeget törő Mátyás napján továbbáll.
Kis egér Szomszédasszony megijed, mert bent lát egy egeret. Na, most aztán mi legyen? Ki maradjon idebenn? Haza siet a macska, hogy egeret elkapja. Kicsi egér, nagy egér, minden lyukba belefér. Hiába jön a macska, a kis egér becsapja: besurran a kamrába. Onnan macska kizárva. Szomszédasszony kamrában nyúlkál a liszteszsákban. Erre onnan valami a karján […]
