vad álmok apró résein illan el megszelídült vágyak tétova bája villanó képek közt még látnod kell hogyan fon béklyót az idő reája ráncok mögött még van terv van álom csak a botladozó léptek lassabbak szaggatnám én a fogva tartó rácsom falakat törnék de megmaradnak isten tenyerén kevesen férnek nekik jut mindenből a legjobb falat hol […]
Edit Szabó : Édesanyám ! Édesanyám úgy szeretett engemet, fiai után imádott lány gyermeket, elvesztésük fájdalma végtelen, nékem adta örömét teljesen. Mosolygott kedvesen, mondott szépeket, bömböléssel követeltem ki részemet, kaptam bőséges mennyei mannát, majd folytatta az igazak álmát. Karjai között nyugalmat leltem, mellette aludtam, ölelt a lelke, éreztem szívének lágy dobbanását, végtelen ígéret fellobbanását. Tipegő […]
Anyák napjára Szép május első, ünnepi dísze, orgona nyílik a kert alján. Tömött virága, e napnak híre, ma téged köszöntsön, jó anyám. Orgona csokrom, rakd a vázába, hozzád vigye a nap melegét. Szeretlek Édes, mondja a hála, illatán szórja szeretetét. Csuklik a hangom, gyűlik a könnyem, fény a szemedben, rám mosolyog. Angyalok jártak, míg megköszöntem, […]
Villan az emlék, szép volt a nyár ültünk a parton, s öleltél már. Kezed simított, bomlott a blúz – huszonegy voltál, én meg csak húsz. Pillangók szálltak, s hajlott a nád feledtem már, hogy bárki meglát. Éledt a férfi, ébredt a nő – tanúja volt az öreg fenyő. Ártatlan szívem, lopva sajog azóta létem veled […]
Edit Szabó : Szívünk mélyén Anyánk Szonett Muskátli virág a terasz ablakán, Virágzik a szirma, vidám mosolya Kedvence Anyámnak, nyíló orgona Kertjében bontaná lila virágját. Színes kavalkád úgy ontja illatát, Gyönyörködne, minta álomban volna, Karjaiban tartja kedves családja, Mennyország vedd át, az égnek boldogság. Kinn ül kis székén, megpihen a lélek, Örök virágoskert légy üdvössége, […]
(Lili unokám kérésére írt vers, kicsi lány ezzel köszönti anyukáját!) Oly szép ez a május, csupa virág, ünnepi díszben pompázik a világ, gyermeki kezem virágot szorongat, köszönteni fogom édesanyámat. Bocsáss meg anya, ha megbántottalak, néha már tépkedem a korlátokat. Pedig törekszem a szépre a jóra, szeretlek téged drága jó anyácska. Kezemben most itt e néhány […]
“Mint lépcsőzugban a pormacska: gyűlik puhán a korszak mocska. (Petri György: Hírösszefoglaló) kendőzetlen vad áramlatok tisztuljon a kép csak várhatok mocsok szemét úton útfélen istenem ezt is meg kell élnem minden fontos csak az ember nem a mélység mély mint egy tengerszem ködök borítják a holnapot kopott emlékek róluk álmodok most pormacskákat sodor a szél […]
a zaj elhal csend telepszik az alma mater falaira te állsz virággal a kezedben a mára gondolsz nem holnapra véget ért a gyermekkorod vár téged a nagybetűs élet ballagás van a rokonok mind csak téged ünnepelnek még füledben cseng a nóta “most búcsúzunk és elmegyünk” ma még ünnep csupa móka a nap is mosolyog velünk […]
Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat. Részegen, bódultan táncol, Arcára írva a mámor. Fénye megbabonázhat bárhol. Lehelete a hűs köd illata, És hozzá szólnak mind az álmok. Hajnalban dühössé válik, Mérgében búcsúzni vágyik. Színe, mint vérvörös kárpit. A madarak […]
Rózsa Iván: Vers-vetélés Álomba bújt vers, Elvetélt fél-ébrenlét, Összegyűrt papír… Budakalász, 2018. május 5.
