Edit Szabó : Rímversek – Nőiesség – Anyai szív ! 1. Szemed fénye csillagként ragyog, benne élnek villámló napok, szerelmes és fényes villámlás, létedben nem félénk pillantás. 2.. Gyermekből lesz fiatal lány, rózsa virít az orcáján, a szépsége időt álló, női lénye csodálható. 3 . Anyai szív soha nem feled, halkan súgja, te vagy gyermekem […]

Oktalan beszédek sorvasztják szavaink, porlik ritka fényük, értelmük kopik, Kazinczy s Arany lelke int a múltból, de vállat von egy méltatlan nemzedék. Mondják: Változik a nyelv. Mondom: A változás irányát ember dönti el. Nyelvünkért harcolni ma több, mint szálló szó, megmaradásunk a tét. Hinnünk kell: E cél, melyért közösen küzdenünk érdemes, nem „csupán fikció.”

háló-szövött életréseimen elszivárog a gyöngyöző gondolat míg az idő pereg lebomlik egészen csak néhány álomszilánk mi megmarad értéktelen vagy értékes ki tudja ha mérlegre teszem nem mutatna semmit de az enyém féltem széltől is óva mert néha a gondolat szárnyán repít suhanó idő apró málló percek már a szú is csak nagyon ritkán perceg kósza […]

vágysz-e új hazára innen hol semmid sincsen mert erről a tájról már elköltözött az isten vágysz-e új hazára hol pénzt kapsz a robotért erről a gyönyörű tájról hol a máshol élő többet ér egymást eltaposva kaján hazug szóval koncot hintve néha roskadozik az asztal másnak nem rád várnak és nem jutsz a közelbe de a […]

Ha látom arcod szép vonásait, Hajad lebben a vad őszi szélben, A kép megfog, a vágy elandalít, Szinte repülnék veled a légben. Szeretlek drágám, nagyon szeretlek, Másra gondolni most nem akarok, Csodás napok, ha téged nézhetlek, Az élettől szebbet nem kaphatok. Szerelem lángja perzselt meg újra, Feltámadtak régi, csodás napok, Fiatalságom visszatért újra, Mást az […]

Séta közben a nagy parkban Sárgult falevél hull a vállamra, Lecsúszik onnan a földre, Követem szememmel, lehajolok érte. Kezemben tartom, nézem erezetét, Ekkor a levél elmond egy mesét! Ágvégen, rügyként jött világra, Óvta, nevelte őt a fának ága, Eső áztatta, szél gyakran cibálta, De nem engedte elveszni a fája! Táplálta bőséggel, napsugár segített, Termelt oxigént, […]

Szép fiatal lány ül kecsesen a hintán, Barna haja copfban, a derekáig ér, Édesanyám ő, ki mosolyogva néz rám, Már csak szobám falán, egy keretezett kép! Mikor készült a kép, én még nem léteztem, Talán egy kósza gondolat voltam csupán, Köszönöm neked azt, hogy megszülettem, És hogy ma is élek, drága jó anyám! Szinte látom, […]

Egy arc mosolygása betölti a képet, Minden kis rezdülés újabbat fakaszt. Nem tudom, láttam-e hasonló szépet, De a gondolat, cseppet sem nyomaszt! Régi vágy, hogy új szépséget találj, Mely feldobja megszokott régi létedet. S ha később elhagyod, talán nagyon fáj, De a szépség átjárja további életed! Ha nem leszel fogékony a szépre és jóra, Leírnak […]

Késő őszi szombat délután Ültünk az asztal két oldalán Apámmal, Előttünk két borospohár, Az övében saját készítésű rizling, Enyémben aranysárga muskotály, Iszogattunk csendben. Nem szólt egyikünk sem. A kockás terítőn, mint csendélet, Két pohár és két üveg. Kortyoltunk. Fiam, szólt apám, meg kell, hogy nyugodjunk, Rövid az élet, ne haragudjunk, Egymásra főként ne, Néha hevesebb […]