Posted by
Posted in

Egy üveg vodka…

Én már nem könyörgök beleuntam a kínokba, a mélyebb szintbe inkább levésem lapokra a gondolatom forrásait. Segítek, de fordítva? hol lennék, az Isten tudja! még ugyanitt a pokol szélén s előttem egy üveg vodka; üresen, s egy törött pohár. Várok még, de vajon mire? értelmetlenek az ütemek nem vagyok józan csak lelkileg részeg, hogy visszabeszélnek […]

Posted by
Posted in

Képzeld el

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ez a vers egy reggeli, teraszon kávézós, bambulós élményemet írja le. Csak ültem a teraszon és engedtem, hogy az engem körülvevő természet hatása alá kerítsen: a napfelkelte, a madarak, a földből kikelő virág, a lenge szellő. Fogadjátok szeretettel: Nyitogatja szárnyait egy kicsiny madár, Éled a természet, mindenki tavaszt vár. Felkel a napocska, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Világháborúk

    Rózsa Iván: Világháborúk     Mit érdekel titeket a bolygónk sorsa, ügye?! De egy harmadikat kirobbantani már rázós, ugye? Irtotok minket most is, sunyin és aljasul: És tőletek lassan már mindenki megvadul…     Budakalász, 2016. május 31.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ildikó

    Rózsa Iván: Ildikó     Van egy sógornőm: Süt, főz, varr, miegyéb… Mesélhetne erről a felmenőm: Korántsem szürke veréb… Korán kel, későn fekszik: Nem jön álom a szemére. Azért közben mindig igyekszik: Mondjunk hálát a kezére! A franciasaláta is egy specialitás: Nem tud kis adagot készíteni. A töltött csirke valami más: Magát ehhez […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Itt az idő

    Rózsa Iván: Itt az idő (Pink Floyd: Speak to me)     Itt az idő: szólj hozzám! Csókold meg végre orcám! Itt az idő: egy új világot kezdeni… Itt az idő: a régit felejteni…     Budakalász, 2016. május 23.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Véled és Nélküled

    Rózsa Iván: Véled és Nélküled     Ej, mi a kő Jóisten ott fent?! Mikor lesz végre rend itt lent?! Törődj már kicsit mivélünk! Nélküled mind egy szálig elveszünk.     Budakalász, 2016. május 23.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az élettér felfalása

    Rózsa Iván: Az élettér felfalása     A világ már nem totál-fatál-globál… A világ már nem totál-fatál-brutál… A világ már totál-fatál-kannibál! Bada Dada erről most mit írnál?     Budakalász, 2016. május 22.    

Posted by
Posted in

Hiába

Hiába ásogat árkokat a hited, átölve szíved viharos végvárát, ébren elfelejted édes álmod rideg szellőbe szelídült fergeteges vágyát. Hiába építget gátakat erényed, tavaszi dalokkal medréből kiárad köveket görgető hegyi patak éned, s felszínre sodorja szennyét a világnak.

Posted by
Posted in

Négysorosok

A kín csendélete A tövisben szunnyadó fájdalom, lüktető körömágyadban ébred, s a sikoltó napnyugtát festi meg az iszonyatok vásznán a véred. A hangya A hajnali harmatcseppen egy hangya sétált, tán megváltani indult a rovarvilágot. Tudott a vízen járni, az vitathatatlan, de ő csupán egy kis kenyérmorzsára vágyott. A szökevény A szögesdrót hegyén vajúdó vágyak egy […]

Posted by
Posted in

Leltár

Keselyű szárnyakon egy súlyos szürkület libegett fölébed árnyékolva fényed, s te behúztad gyáván farkadat és füled, fakón meglapultál, megtagadtad éned. Mára már feledted a kínzó egészet, hogy vágyad virágát ezerszer tiporta a szíved kertjében burjánzó enyészet, s azóta számodra zárt az égi porta. Nappal is álmodtál lázaktól hevülve, s éjjelente gyakran utolért a végzet, forró […]