Posted by
Posted in

Óda a csirkepörkölthöz

Túl vagyok immár az étkeim felén, Bizton állíthatom, nem dicsekszem. Úgy is mondhatnám, életem delén, és ennyi idő alatt nem keveset ettem. De minden étkek közt, és ezt kijelentem: a csirkepörköltet mindenek felett szeretem! Óh, az az elomló hús, az a fenséges íz orgia, mit nem okoz más, csak a paradicsom és paprika! Ami meg […]

Posted by
Posted in

Úgy tűnik, hogy…

Versben és európai stílusú haikuban… A holdvilág szép! Nem enged messze látni… Élet vaksága. * Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék… Eredménytelen nap. Bánatos esték, Teszik rá a koronát a sikertelenségre. Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye. * Életutam fogy, Múlt szele vihart kavar… Életből, múltba. Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Sorsom menteném

A sivatag, forró és hallgatag, Sorsom menteném… de álmatag. Forró szél hord homokot itt is, Én megyek vele szembe… minek is? Menteném mi menthető, de nincsen mit, Védenék én mindent, vagy csak a semmit. Bármi van bennem, ha nem ismerik el, Olyan, mint kis bogár, mit homok fújt el. Vecsés, 2007. január 6. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Arcomon táncot rop

Arcomon táncot rop a hold sugára… Álmok táncolnak rajt’ alkony utánra. Nézem, bármerre csak halvány fények derengnek, Nézem, ilyenkor tobzódnak a bántott lelkek. Lelkem a sötéttel, jaj, elvegyül, Elegyedik, de tán’ hitetlenül, Mert mégsem ez lenne az én világom. Napfény, derű, ez az mi… én kívánom. Várom a hajnalt, tudom, csak jó sokára jön, Lesz […]

Posted by
Posted in

Csak tobzódom

Minden jó ügynek győzni kéne, De van végítélet; mi végre? Igazság a fegyverem, de jó! Csak ez az út nem a haladó. Harcos vagyok és csatát vínék, Ha igazi harcmezőn lennék. De hol vagyok csüggedetlenül? Távol igazi harcmezőtül. Nálam ellenségé a hatalom, Nem látom, hogy hol van oltalom? Bilincsbe verve, mint egy lator, Nem tudom, […]

Posted by
Posted in

Petőfi városában

nem távoli messzeség nem az elmúlt zsenge élet nem a homályos ködbe hullt egyszerűséged hív nem a kemény gránitba vésett arcod éle szólít hanem a lángot hordozó fáklya a szabad eszmék őre és mindegy hogy Barguzin vagy Moszkva földje rejti tested mert te mégis velünk vagy és itthon Kiskőrösön lángol az ifjú szellem hol utakba […]

Posted by
Posted in

A kúra hatása

Semmittevőn elnyúlok a vízben, amely zápult tojásszaggal leng körbe. Hője ízületig hat, őrzi a kúra hatását, közel egy évig majd. Puhává főzi erőm, ruganyossá lábam izmait. Így fogok tudni, szilaj tempóba táncolni!

Posted by
Posted in

Öleljünk Manyikám!

Legyen titkos ölelés: Manyi! Szerelmes legyen és négykarnyi! Érezném testedet, Élvezném lelkedet! Szorosan, karodba simulni. Bűnös gondolatra zsibbadnék, Veled, csak együtt lélegeznék. Tarkóm simogatnád, Élményt beleadnád… Tested illatából beszívnék… Fák árnyéka megszűnne, Manyi! Nem engedném el, mi négykarnyi… Kéne, szívdobbanás, Lélek… lenne csodás. Szünetben meg kávét szürcsölni… Vecsés, 2019. február 9. – Kustra Ferenc – […]

Posted by
Posted in

Befagyott tó jegén

Edit Szabó : Befagyott tó jegén . Befagyott már régen a tó, telente ez biz’ várható, évszakoknak változása végtére is mindig járja. . Szürkeségben a tél jege, tündöklésben nap ereje, ám a reggel és az este ködfelhőjét terítette. . Az itt maradt madaraknak tó vize élelmet adhat, az ember ad segítséget, a tó jegén vágnak […]

Posted by
Posted in

Körbezárt idill

Eső áztattatta szél halkan mesél, szerelemről itt most ki beszél? Varázs darabja ez a való életnek, szemaforja azoknak akik éreznek. Zúg a hajnal, pirkad az ég alja, sebes patak táncolva a teret uralja. Igazít egyet hídja sebzett kötésén, lazít a fölé hajló fák erős ölelésén. Virág bújik ki a földből sebesen, ki legyen az én […]