Posted by
Posted in

Talán egy…

Talán egy fájó hangzavar, vagy elkapkodott svédcsavar, fej felett lóbált mozdulat, minden, mi egykor megszakadt. Tilalmas éjek…némaság, elvetélt mag…pusztaság, sárguló fenyőfán dísz csengő gyermeki álmod…nem lelhető.

Posted by
Posted in

megszületett egykor…

megszületett egykor egy apró gyermek őt ma megváltónak hívja az ember az idő homokszemei peregnek a hozsanna morajlik mint a tenger hívők hada éjjel a templomokban sikk lett a szeretet csak egy-két napra szférák zenéje száll szakadatlan s angyali ének e szép napokra a gyermek felnőtt tanított sok szépet csodás szeretetről szólt az ígéret de […]

Posted by
Posted in

Ki melletted állt…

Ki melletted állt egykoron ma a sátán fattya már szél üvölt a “halálsoron” a homokórán a perc megáll. Tördelt a lélek és elbukott cseppenő verejték szaga száll emberek szajkóznak lózungot később, hogy: vége, vége már. Tapsol a közöny, mit sem ér ki voltál, vagy talán leszel réten már nem nyílik pipitér mit kezdesz most az […]

Posted by
Posted in

Gyere most…

Tudom, egyszer elfogadod majd, nem ellened szólnak verseim, de látom a gondot és a bajt, néha, hullámzó néma sejtjeim ha tudnák, ordítanák: elég! Gyere most… Jöjj közelébb. Beszéljük meg,mért rossz a világ? Kezünkben néhány szál kék virág, vagy fenyőág, rajta csillogó díszek, hinni kell, hogy szebb lesz az élet, s emberségesebb. Nem erre tanítottál? Minden […]

Posted by
Posted in

Vártam rád…

Vártam rád… megéltem közben számtalan csatát mit a sors állított fel nekem. Mint ólomkatona, rendíthetetlenül álltam még tépett vad vihar, s belül mindig sütött a nap. Vártam rád… átvirrasztott sötét éjjelek szélvész tépte az üstökömet s vert az eső olykor, fagyottá vált a lélek de a májusi szél mondott csodás meséket s álmokat szőtt a […]

Posted by
Posted in

Egy dal nem ad…

mit vár az ember, ha hidat éget oly sokszor gyors a néma ítélet szeretni a másikat, csak ha hagyja szögesdrótnak tüske a “magja” egy dal nem ad mindenre választ csupán a közöny az ami fáraszt eldobott álmok is tovább zenélnek harsogás vagy csend: ilyen az élet ha bántó az érzés a szó is bántó virág […]

Posted by
Posted in

Óév búcsúztató

Edit Szabó : Óév búcsúztató Csillámlanak arany fények, mindjárt vége az óévnek, éjfél felé jár az óra, közelít a mutatója. Búcsúzzunk el tőle szépen mulatsággal, víg zenével, vissza nem tér már őkelme, új esztendő lép helyébe. Emlék marad mindenkinek, mit tegnapok jelentettek, következő esztendőben örül ember jövendőnek. Pezsgős üveg hangja éled, előttünk áll az új […]

Évösszegzők, ünnepek
Posted by
Posted in

Évösszegzők, ünnepek

Táncolj az éjben! Táncolj az éjben! Szendergő fényben hol görnyedve felsíró csecsemők képében bugyog az öröm, a bánat, a szépség. Táncolj hát vélük, hogy szívedet értsék! Járj velük az éjben, lámpák tengerében hullámzó járdákon, cirádás falak szegletében! Less be az ablakok kósza függönyiben! Hallgass a szélben! A hó és virág illatát szívd magadba szépen, s […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sorsok könyve

Rózsa Iván: Sorsok könyve Isten önmagadnál is jobban ismer téged, Isten előre tudja: hogyan fejlődik személyiséged. De a döntés felelőssége mégis csak a tiéd: Ez egyben végtelen szabadság is; érzed, miért? Budakalász, 2017. december 27.

Posted by
Posted in

Erős voltam,vagyok

Edit Szabó : Erős voltam, vagyok Még idegen a messzesség, ki tudja,a sors mit remél, világi sorsomnak titkait nincs kártyajós, ki felfedi. Akadályokkal telt el életem, mára egy kissé révbe ért, fájdalmas létnek erdejét már a múlt ködébe rejtem én. Kibírtam oly nehézségeket, melyet nem ír le soha a két kezem, fejemben marad örökké, titokként, […]