Posted by
Posted in

Ambrus József: Dühöngő halmazat – Barbinek Péter előadásában

Irodalmi Rádió – Kortárs Verstár Pro sorozat rendező: Kozma Attila – főszerkesztő: Zsoldos Árpád   Ambrus József: Dühöngő halmazat Adós maradok lágy igékkel, lásd, múltamon tipor a jelen, de letörlesztem aggyal, vérrel, törj különb célokra szellemem. Könnyebb az időt eltékozolni, gyengéden szított zavaros tervvel, mely bölcsőmtől a sírig látni tanít, sebes szavakkal, támadó sereggel. Finom […]

Posted by
Posted in

Dohány

  Savanyún pulzál a jólét határa Sóhajjá lényegült hétköznapok Lánctalan rabságnak mennyi az ára Őszülő éveid ingyen adod Nem a szél sodort el kavargó szemétbe Éhező, toprongyos végzet seper Lázadó vágyad volt, amiért megérte Legyint a város, ez kit érdekel Alattad piheg egy hűséges Éva Sárba hullt borostyán néz vissza rád Kiürült Édened emléke él […]

Posted by
Posted in

Barátság

Ha rád gondolok, vidám vagyok. Ha látlak, elszáll a bánat. Ha nevetésed felcsendül a kedvem is felderül. Ha hallom a hangod a szemem ragyog!

Posted by
Posted in

Az öregekért

Az öregekért Úgy szeresed az öregeket mind ön magad. Hisz az idő nem kíméli ifjúságodat. S egykoron te leszel kinek hajlott lesz háta, Kinek ezer ránc tapad szeme sarkában. Úgy szeresed az öregeket, mind magad gyermekét. Kik körülölelnek simogat az anyai szeretett. Mert az öregek lelke olyan nagyon vágya, hogy mindig legyen valaki ki élet […]

Posted by
Posted in

Vén diófám

Árnyékodban megpihenni, Lombod alatt beszélgetni, Ágaidon,madaraknak elrejtőzni, Leveledből teát főzni, Hulló diót összeszedni, Termésedtől eszesedni, Milyen sokat tudsz te adni!

Posted by
Posted in

Ponyvaremény

Verejtéken kapott keserűk, édesek. Szétesett párszor az a összerakott kész… s az a rész, amit már senki el nem vehet, át és át-tisztogatott, gyorsan naprakész. Lét :”ki ad többet” árverésen. Talán csak is fertőző ragály, hová egy új szabály kellene, ahol a hetedik nap az enyém… Egy ponyvaregény… egyszerűn szerény… Gyermekként adták rám, mint meleg […]

Posted by
Posted in

Visegrádi oszlopok

kőív ölelkezik karcsú oszlop tartja             mezítelen három              talppal kopott                   könnyű lépcső                     léptű fényes                      lányka lábnyom                       röppen rajta                       szökken lantosok dallamán királyi […]

Posted by
Posted in

Erdei manók

Nem látta még senki, pedig vannak! Talán fa odúban laknak? Vagy a patak nagy kövei között? Sötét erdő mélyén van lakhelyük? Ha az erdőben csendben leszel, Nemsokára jön a hangjel! Meghallod a manók hangját, Az erdő lakói már tudják, Nem árulják el a manók titkát.  

Posted by
Posted in

Dac

  Dac   Nézd, én csak játszom a szavakkal, a mondatokkal van aki félreérti, van, aki nem nem leszek sem kevesebb, sem több, mint egy dal amely előtted hangzik majd el, Istenem Nézd, a lényegem itt hever most is a porban hazudtam, de nem neked, miért kellene még ezután legyek-e hitszegő, aki kóbor élőhalottan lélek […]

Posted by
Posted in

Te kicsi lélek álmodj szépet

Te kicsi lélek álmodj szépet Már messze szált az álom, Ébredni kell. Nincs néked itt hely. Hiába menetelsz nem kellesz. Hát csak álmodj gyenge láncszem. Ugyan ki vagy itt nekem. Kapaszkodó gyökérrel vetteted lábadat. De néz körbe ugyan ki vagy itten? Nem kellesz senkinek S az alkotásod mit sem ér. Nincsen semmi érdekesség. Hát ébredj […]