Posted by
Posted in

Vallomás

Elhagytalak. Most azt gondolod, Hűtlen vagyok, Pedig legigazabbul Szeretlek Téged. Mondd hát, Mit tehetek? Ahogy a szerelmeseket sodorja messze egymástól az élet, Úgy vetett engem a sors most távol Tőled. Magyar honból, Magyar honba. De amint tudok, Sietek Hozzád: Smaragd erdőm, Selymes, hűs patakom, Kicsi, tornácos házaim, Édes Erdélyem. Ígérem szaladok. Újra és újra. Kereslek! Szeretlek! Mielőbb […]

Posted by
Posted in

Lélekcsók

Lélekből szólt, a magányba karolt Bűnösnek lenni annyi, mint megszületni Félárva ember, egyedül a világnak Lehunyt szemmel, bocsánat magamnak. A lidérc szól vissza halkan S az ijedség fogja be a szám Eltiport virágok az út másik oldalán S a rossz, ami igazán vonzó társaság. Mint kopár szirtnek az eső Elfeledteti ama értéketlen tegnap A ma […]

Posted by
Posted in

Különbség

Hosszú fonalat hagy maga után S megfojtja a vágyat Élet s harc között A különbség építi a várat. Megfeledkezett szépek Az elvárás sem késztet Menny s pokol között A remény, mely előre léptet. Szállva, s izzó másként Magam adom vagy épp másként Törött szárnnyal sem hátrébb Előre törni, ezt jelenti másképp. Talán! Vagy! És? Meg! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Minden magyar

    Rózsa Iván: Minden magyar     Borzongok, mert jó ember vagyok… Borzongok, mert magyar vagyok… Nem minden magyar jó ember: De minden magyar jó ember!     Budakalász, 2016. május 15., Pünkösdvasárnap    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mindennap

    Rózsa Iván: Mindennap     Mindennap megküzdünk az életért… Mindennap megküzdesz a létedért… Mindennap közeledünk a Véghez… Mindennap közeledsz az Éghez…     Budakalász, 2016. május 14.    

Posted by
Posted in

Illúzió

Szilánkoktól vérzem. Kettétört a tükör, átlátszó sima most érdes lett. S most előtte állok magamból több arcot látok, de valójában nem tudom melyik lennék önmagam. Szánalmas alak. Rabul ejtett arcod, szavad, mosolyod. Azt hittem nálad van a bölcső amelyben végleg elaludhatok. Harang csendül. Szivárványt köpött fényed hozzám. Álomba ringatott, s a végszó mégis egy hazugság… […]

Posted by
Posted in

Külpalota

Nyitott ajtók előtt A mosoly szétmorzsolódva áll Piros pozsgás arccal Valami váratlanra vár. Csodás ruha díszíti testét, Lelke megvillan szemében Kihűlt kézzel Könnyeit kidobta a szemétbe. Tótükör tündöklött rég Fantomfák tövében Merre járt most, Ha eltévedt a sötétben. Hazug csókra várt Oly sok mesébe illő szóra Hamis volt a szó Mi egykor fényt vetett a […]

Posted by
Posted in

Hol vagy?

Állandó vendég a lépteid hiánya, Megidéztelek már mindegyik szobámba, álmoktól fűszeres üres éjszakákba. Megbotlik benned a reggelek magánya.   Ott vagy a kincseit pazarló nyárban, a repülésben, a zuhanásban, az őszbe sápadó napsugárban, a békét kereső csendes elmúlásban.   Vágyakból tornyoztam égig érő máglyát, gyémántszelencében hordom haza lángját, hogy beköltözhessél minden szobámba, a bőröm alá, […]

Posted by
Posted in

Ködfátyol

Ködfátyol Volt egyszer, nem is olyan rég Szirmot bontó ritka virágok Szép volt s szebb lehetne még Nem is értem magát, a világot. Pofon vágott sokszor a tükör Vajon eszedbe jutok-e még Rózsaszín ködfátyol fölött Tisztábban lát a végtelenség. Szemedben mosolygott az arcom Egyszer bús, s máskor boldog Szóvirágok szőtte alkonyon Őrült vagyok, csak félig […]

Posted by
Posted in

A szerelem geometriája

Két szék közül inkább a pad alá esnék, nem feszülök, mint rossz létek közt a sors-ék. Vágy-halmazunk üres metszetekre tesz szert, két örökké közé szerkesztek egy „egyszert”. Csak a pad alatt szabad köröket róni. Kopott a párhuzam, pontatlan és ósdi. Nincs axióma, de a magány vízével az ürgét is kiöntik sebzett szívével. Ha két párhuzamos […]