Posted by
Posted in

Emberség olvasásra

Emberség olvasásra Fenn a fény És lenn a lény Benn a bűn És kinn a kín Jobbra jó És balra baj Ver a vér És forr a fő A lábad lép A mell meleg A térded tárgy A kar kereszt Az ér ereszt A haj hajol A szív hajlék Hol benn lakol A tér terem […]

Posted by
Posted in

Úton

Bárhova is megyek, bokrok köszöntenek, szellőn ringatózva eperfa levelek, berkenye bogyója, vörös fényben izzó vadrózsafa ága, lépteimre ringó. Üdvözölnek cinkék, varjak károgása, ködlelő távolból fecskék suhanása, pillék, szitakötők, darazsak és méhek. Ők ölelnek, óvnak, járva a vidéket. Tudom, hogy mennem kell, hogy örömöt osszak, andalgón sétáljak vagy futva kocogjak. Akárhogy is legyen, erdők, mezők, rétek […]

Posted by
Posted in

Az én húsvétom

  Mikor elcsendesedik a város s kialszanak a fények Íróasztalomra borulva, kezeimet összekulcsolva Szinte a csendbe beleharapva egyedül a megfeszítettre gondolok Szinte belsőmből kiszakadva felujjong a lelkem Feltámadt Krisztus! s ismételve ezt harsogja Tollamat kezembe kapva, csak ennyit írok a papírra Feltámadt Krisztus Alleluja, Alleluja Majd irom százszor, meg ezerszer. Kiakasztanám minden ajtóra, kapura Ha […]

Posted by
Posted in

Advent

Kint állok a ködös-nyirkos budai utca sarkán Gyanús árnyak imbolyognak a lecsupaszított kertek alján Mit rejthetnek homlokuk mögött Hova viszi sorsuk lépteik sorát A távolban fényárban úszik a város Mit összemos a természet, mint az üstökös csóváját Esti harangszó vecsernyére invitál Hivó szava mintha át lenne hangolva Lerázza magáról a város szennyét, baját Félelmeimtől megszabadít, […]

Posted by
Posted in

Hangom

    mint kavicsok zörögnek patakmederben betűim görögnek katonás sorokban szavak szavak után lépdelnek a csendben   gondolat-fonatban rendeződnek össze mit magam sodortam   tollam hegye alatt betűszólam serceg belőlem nyílnak ki hangvirággá versnek rólam vallanak   lelkekbe vágyódva némán pihegnek                  

Posted by
Posted in

Túlél a lélek

Az emberek eredendően rosszak! Szakítottam  a Édenkert tiltott fájáról, én is az vagyok! Mind azok vagyunk. Akkor miért ítélek? Hisz magam is ítéltetem… Leszúrtak! Belém mártották a kést! Van, hogy az ember nem előre megfontolt szándékkal öl. Csak úgy megteszi. Talán önvédelemből… Igen, önvédelemből tette. Pedig én nem támadtam. Sőt ha, jól emlékszem kértem! Kértem, […]

Posted by
Posted in

Szép napot! – Hanganyag – Fischer László: Összebújva

Az Irodalmi Rádió hosszú idő után új hanganyaggal jelentkezik! Fogadjátok sok szeretettel új sorozatunk első részét: Fischer László – Összebújva című versét A szerző, Fischer László ezzel az alkotásával második helyezést ért el Az év orvos költője 2015. pályázaton. Bemutatkozása: “Dr. Fischer László, kecskeméti gyermekorvos, versíró vagyok. 1954-ben születtem Baján. Bácsalmáson töltöttem gyermekéveimet. Kecskeméten érettségiztem, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A fagylalt visszanyal

    Rózsa Iván: A fagylalt visszanyal     Bekebelezte az NSZK az NDK-t: Visszafalja az NDK az NSZK-t. Gyarmatosította Európa a fél világot: Visszaütnek a „fejlődő” országok.     Budakalász, 2016. április 13.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mint

    Rózsa Iván: Mint     Mint keselyű a dögre, Mint döglégy örökre, Lecsapnak Rád a nem-emberek: A csapdából mégis kiút vezet.   A Te utadat Isten vezeti, Oroszlán-bárányát szereti, „Ők” csak erőből értenek: Mindenkivel jó nem lehetsz.     Budakalász, 2016. április 10.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Emberek?

    Rózsa Iván: Emberek?     Az embereket szeretem, A nem-embereket nem. Rejtőzködik az Isten… Van, akinek igen, másnak nem.     Budakalász, 2016. április 10.