Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Létezik

    Rózsa Iván: Létezik     Ahonnan jöttél, az a világ itt nem létezik… Ahová mentél, az a világ más dimenzióban létezik… Ahol most élünk, ez a világ hivatalosan létezik… Sok kis-nagy hülye itt hatalommal kérkedik…     Budakalász, 2016. március 25., Nagypénteken      

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Letisztult csend

    Rózsa Iván: Letisztult csend     Valahogy letisztult a csend bennünk: Csak legyen holnap is még mit ennünk… Elrendez a világ mindent köröttünk: Lassan már keselyű kering fölöttünk…     Budakalász, 2016. március 22.    

Posted by
Posted in

A kis bohóc

A kis bohóc   Volt egyszer egy kis bohóc a fején nőtt sok göndör kóc szerette a vidámságot, nevettette akit látott.   Egy szép téli délután töprengett ebéd után mit csináljon latolgatta csak a fejét vakargatta.   Egyszer aztán felderült, pici szíve felhevült, elindult hát barangolni, hol lehet jót farsangolni.   Rátalált a bál helyére, […]

Posted by
Posted in

Három napja

három napja nem gondoltam rád nem láttalak álmomban sem jönni felém sem elmenni tőlem messze emlékeimben sem kerestelek három napja nem jutottál eszembe nem éreztem hiányod lúdbőr hidegségét minden porcikámban mint halálod óta szüntelenül rád gondolva nélküled

Posted by
Posted in

Irás

vártalak a kamaszkor “titokban elszívott cigaretta füstje” első sora óta egyre csak vártalak az évek egymásutánjában nem siettettem jöttödet hol boldogan, hol boldogtalanul egyre csak vártalak eljöttél, itt vagy foglak két kezemmel már nem engedlek el, s miközben mámoros önkívületben szenvedélyesen írok, érzem egész életemben téged vártalak a kamaszkor “titokban elszívott cigaretta füstje” első sora […]

Posted by
Posted in

Húsvét 2016.

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége Áldott Húsvéti Ünnepeket kíván szerzőinek, előadóinak, partnereinek, hallgatóinak, olvasóinak és azok családtagjainak Bodó Csiba Gizella és Boross Teréz alkotónk egy-egy versével, amit az alábbiakban közlünk: Boross Teréz: Nagyböjti hála a mindig bennem élt bölcsőben hordoztalak kenguruban hátizsákban szegényes kopottas felsőben az Erzsébet hídon át néztem rád örvendeztél a megújuló kivilágított szép […]

Posted by
Posted in

Lélekbeszéd

Lélekbeszéd   Vérzik a lelkem, csak én értem szavát, megértésre máshol nemigen talál, dacol a világgal, csak bennem bízik, s mint a síró kisgyermek megbújik. Tombol, üvölt, ám kitörni nem mer, remél, ezért harcát nem adja fel. Végül a győztes remélem ő lesz, bár tisztességéért elismerést nem lel, s babérkoszorút itt a földön nem kap, […]

Posted by
Posted in

Álomkép

Álomkép   Álomkép vagy csupán, vagy talán tényleg létezel? Mert olykor érzem ám a léted, bennem vagy, tudom. Bizsergem, hiszem, valahol Te vársz engem.   Távol vagy, messze. Mérföldekre talán, szemeid tekintetét ma is látom ám, vágyad el nem lankad soha, csak a szád maradt néma. Majd megoldom én, ne félj, csak látogass meg még […]

Posted by
Posted in

Kék madarak

Kék madarak   Az én kék madaraim a szívemben laknak, mikor kedvük támad meg is mutatkoznak, sűrűn előjönnek, mosolyt fakasztanak, szemembe néha könnyeket is csalnak, de ezek a könnyek az örömtől fakadnak. Nélkülük az életem sivár tenger lenne, madárkáim nélkül értelmet sem lelne, köszönöm a Teremtőnek, hogy megadta őket, boldogságot adva így az életemnek. Az […]

Posted by
Posted in

Luca napján

illusztráció:Horváth Piroska Luca napján a boszorka alacsony volt és sovány, az Óceán felé suhant padlizsánlilán a trópusi forróság lázas párájában feküdtem a kövön a Katedrális előtt csipkefehérben csilingeltek a ministránsok, mint régmúlt roráték idején december tizenharmadikán nem engedtem, hogy a boszorka lerúgjon a lépcsőn a megálltidő pillanatában csak a bokámat színezte padlizsánlilára