Emlékszel még? Pillantás volt. Bénítóan Elvarázsolt. Sokkot kaptam. Ledermedtem. Megégetett, De szerettem. Mosolyogtál És fegyverem Földre hullott. Már nem lelem. Megkötöztél, Pedig nem is Szóltál hozzám. Rossz vagy te is. Rossz boszorkány, Te nem szenvedsz. Bűbájoddal Tűkre fektetsz. Meg is fojthatsz. Bármit lehet. Amit teszel, Értem teszed. Pont ezt […]
Mielőtt végleg lehunyom majd a szemem, utolsó harangszókor majd rád emlékezem. Egybekelésünkre került egy igazi pecsét, jegygyűrűnkkel pecsételtük meg már rég. Te vagy létem szilárd összekötő lánca, morcos napokon is keserűségem románca. Életem mezsgyéjén rám boruló védőháló, szilárd jellemed, őszinteséged is időtálló. Erőt adsz nekem ha nagyon szenvedek, amikor az életnek fehér zászlót lengetek. Segítesz […]
Edit Szabó : Márciusi tél HAIKU CSOKOR Március hava faágakon felcsillan, tél végi szikra. Serceg talp alatt, halad léptek nyomában, vastag takaró. Hópihe repdes, a földre még sem ér le, felkapja a szél. Forgatja körbe, alányúl – megpörgeti, száll a felhőkbe. Buckák magasa messziről növekedik, szeleknek harca. Harc hatalomért, tél végi visszatérés erőt fitogtat. Késik […]
Edit Szabó : Tengerparti nők Távolból árbócos vitorla feszül a szélben, kibontva simul tengernek közepén, vidul szirének énekén. Tengerpart sárga homokján fürdőző lányok a partján, testükön táncol a napsugár, szellőnek hangja messze száll. Mozdulatukban kacérság, asszonyi létük vidámság, kilátó torony őre néz, vidám mosoly megy ő felé. Hiúság, asszony a neved, távolból adod mindened, mosoly […]
Mozog a föld Bizony tudom, hogy nincsen úgy “Szeretlek!”- ahogy senkit meg nem hat és ragad és ahogyan odáig nem vezethet: “gyűlöld a tőrt, a húst, kutyád, magad.” Öröklét sincs, amely mindig melletted. S nincsen kötél, mely el sosem szakad, ha körbefonja vézna, gyönge tested. Ha két kézzel fogod, s erős nyakad… De van múlt, […]
Máglyáról Meglobbant a tűz. Elégtünk s a halott bűz újra visszaűz. Kinn Udvarom fényes. Rajta fekszik Nap, Hold is. Ugrálunk rajtuk. Tett Teszem, megteszem. Ami kell és ami jó. Tettem, megtettem. Csatában Ellen és mellett is küzdünk, küzdögetünk… Nem, nem adjuk fel. Egy eszesen-haiku Észnek dallama. Halljuk, ahogy összes szív s kéz elszavalja. Egy 1 […]
A szél dallama Hallgasd, csak mit mesél, Neked az esti hűvös szél. Füledbe súgja a dallamát, Csak te érted, senki más. Vihartól leszakadt szellő, Nappal együtt felébredő. Megtalál és lágyan átölel, Játszadozni érkezett meg. Hajadat jól szétborzolja, Ruhádat is meghajtogatja. Izzadt homlokodat letörli, Engedd veled játszadozni. Mosolyt csalogat az arcodra, Eltűnik, […]
Nyári este Tikkasztóan meleg, száraz ez a nyár, Hervadozni kezd, kertemben a virág. Széna friss illatát hozza már a szél, Csontig szárad,összetörik szegény. Kiégve, sárgán elkókadt a rét zöldje, Harmat cseppeket sem hullajt reggelre. Megrepedt a föld, nagyon szomjazik, Frissítő sok esőre várva, csak áhítozik. Felhő sincs már, a ragyogó kék […]
Viharban Vihar előtt, süketítő nagy a csend, elhalkulva,várakozik a természet. Félelmét most magányába bezárja, mindenét, a szél karmai közt találja. Sötét felhők gyorsan gyülekeznek, véget vet talán a tikkasztó melegnek. Hirtelen, koromsötét lett az égbolt, mindenütt fullasztó porfelhő kavarog. Árván bámúl maga elé a gémeskút, szomjas ménese ijedtében messze fut. Mellette […]
