Rózsa Iván: Rezonancia Érv a kvantumfizika mellett… Adalék a részecskék megértéséhez… Minden, mi él, rezeg: Együtt mozog Istennel, s Véle érez… Budakalász, 2017. május 21.

Rózsa Iván. A halhatatlanság hajóján (Gandalf: The Ships of the Immortal) A halhatatlanság hajójával jönnek az álmok… Aztán az álmok megvalósulni tetszenek… A halhatatlanság hajóján a kapitány konok: Úgy ér révbe, hogy a kikötő egyben kezdet… Budakalász, 2017. május 20.

Télen a bükk, mint mélabús menyasszony Fehér ruhájára fekete, kecses fák futtatnak mintát, S ha egy-egy piros begyű madárka téved oda Az ég fekete-fehér képébe csöppent vörös tintát. Ősszel a bükk, mint kevély kisasszony Ki ezernyi ruhájára egyenként kiáltja: – Ez nem jó, ez sem jó! Az összeset magára ölti, darabonként szaggatja szét, Majd torkán […]

Mint vihartól rettegő kutya nyüszít az elméd, mely béklyóban ragadt mert megérti tékozlott pillanatait imádra sem csökken a bénult akarat. Az égen nincs más csak viharfelhő ózont okád a villám, érzed a szagot bár előtted már ott a hegyoldal a sárlavinától meg nem mászhatod. Lassan haladva mászol előre a szél közben gúnyos nótát fütyül horizonton […]

Könnyű holnap       Tépett, lila felleg Rongyos szőttesként úszik az égen. Szakadása nyílásán át vakító vesszőnyaláb tűz át. Narancs fénypamat nyila világítja a szürkület zordságát. A táj hallgat, vár, mereven ül. Feje felett szél nyargal. Friss lehelettel legyűr gonddal terhelt tegnapot, ígérve könnyű holnapot.

Edit Szabó : Felejtés tánca Hosszú út porából fény útjára léptél, csillogó ruhádban mindent elfeledtél, legördülnek rólad gondok tekervénye, múlt-jövendő kering emlékezetedbe, nem követ a fénybe csak a fodros ruhád, gondolatok súlya messzire tova szállt, megkönnyebbül lelked, elhalkul az élet gúzsba kötött tested kiszabadul végleg. 2017.05.22.

Hiába tagadtam, légnemű alakban. Eperfa tövében, elmém börtönében. Semmiből valami, te az vagy, aki. Nyársra húzott sors, elillan, villámgyors. Fogódzót kerestem, de közben elestem. Megráztam magam, emlékem súlytalan. Indaként fontalak, az ige is hangtalan. Előtört merészség, megannyi kétség. Sebeztem, sebeztek, előttem keresztek. Irgalom el ne hagyj, értelem be ne fagyj. Rád tettem terhemet, Bocsásd meg […]

KÖSZÖNET A BIZTATÁSÉRT (Emlékezés) Életedben mindig mosolyt tudtál adni, Példamutatással biztatást nyújtani. Embertársaidhoz önzetlen fordultál; Pedig vállad hordta nehéz élet súlyát. … Sírban pihent régen férjed s két gyermeked; Csak hited vezérelt, hogy bírjad e terhet. Évek vánszorogtak, vagy gyorsan suhantak, Te tetted dolgodat erős akarattal. … Voltak szép napok is, unokát öleltél, Megszületett Eszter, […]

Edit Szabó :  Szeretet lángjai Megdöbbentő a nyugalom, átsuhan a gondolaton, életeknek oly nagy álma, megszülettek a világra. Két kis apró piciny lélek, boldogságnak csillagfénye, hosszú volt a várakozás, végigjárta álmok útját. Szerelemnek gyümölcsei, az életnek küzdelmei, messzetűnik a végtelen, ereikben életelem. Kilenc hónap várakozás, Kilenc hónap álmodozás, egy burokban fejlődhettek, egyenlőek az esélyek. Egypetéjű […]

HOGYHA ÉN LEHETNÉK   Sok szegény embernek nem jut betevőre. Akármerre tekint, mindenütt csak üröm. Kilátástalanná vált már a jövője, Gyermeke sínylődik, hiába is gürcöl.   Szeretnék szívekben én lenni a REMÉNY! Ki este lefekszik szomorún az ágyba, Gondját, baját, búját mind elfelejtené, Mikor reggel ébred, teljesülne vágya.   Nem vagyok varázsló, hogy ily erőt […]