Írók, költők, Hozzátok szólok: Mit tettetek ős Hagyományokból? Írók, költők: Miért kreáltok Fals képet hős Szavaitokból; Miért hintetek el Hamis reményeket mi Szívünkbe, hogy ez Okból fakadóan várjuk ki, Míg Élet keze, Azon nyomban hív Megváltó fedelet? Mézes-mázos, finom Madzag, bizony: Csupán ez lehet Mindez képlet, Merthogy pusztán mi Tudjuk kivívni Szabadságakaratunk; Merthogy halaszthatunk De […]
“Az élet egy Igen furcsa Teremténye, Az ugyancsak Emberséges Nélküli Sorsa Ezen lényeknek.” Azt hittem: Pusztán bennem ér Hiba szentje; Úgy véltem: Nem vagyok más Csak egy féreg; Benne szomorúság. Méreg szipolyozta Beleim útját, És egész eddig ma Mások kútját Merítettem ki a Bal- Sors túrán. “Egyszer megunja Az ember ezen Bánásmódját”: Befellegzett e Varázslat, […]
Úgy gondoltad Egy kisgyereket — Egy sorsomat Megpecsételt énemet Uralhatod, gúnyolhatod S felérheted ezt Az isten általi torkomat? Úgy gondoltátok, Ismeretség nélkül ez Lehetséges forrongás?: Későbbi jövőmet, Habár Sikeres bélyegetek Nyomja folyvást? (Csak) Fiú unokáid most Is így adják Családi szerelmed ott, Hol szíved talál Érzelmek gombos Hálóját? S te; ki evészet tolt Ronda szavakat […]
Kinyitom a postaládát, nincsen benne semmi, csak egy kupac számla pislog ott rám várva. Megörülök nekik mégis, ha szerelmes levél nincs is, ki tudja tán kedveset írnak benne, nem hiszed? Örömteli kíváncsiság hajt a lépcsőn felfelé, ajtót nyitom sebesen levélkésem keresem. Hallgasd csak ezt, itt a főgáz tisztelettel reméli, hogy a gázért számlájukat kifizetnem megéri. […]
Megtört a csend néma varázsa Szavak épülnek sorban egymásra Hiszed vagy nem, mit mondanak Némelyik talán majd megragad Agytekervényed egyik szegletén Hol hiányzik vagy él még a remény. Sziklaként élsz, vagy mint futóhomok Hol nem léteznek, már közös Együtt haladó lábnyomok. Néhány kedves, bíztató szó Mit elhinni lenne olyan jó Álmok, mesék, közös egészben Azonos […]
Őskövület lassan a “béke” szó Vonszolják terhüket a fáradó Földlakók. A jóslat, a dogma, a hit Csak árnyékolás! Majd eltűnik Az eljövendő apokalipszisban. Isten szól: ember! Én megmondtam. Patched up peace = törékeny béke
Váratlanul ragadta el, a kaszás, fél napot sem adott , hogy legyen búcsúzás. Elvitte a Nagyihoz oda fentre, boldogok ők már ott fent ketten. De mi itt lent még észhez sem tértünk, utolsó útjára sirva kisértük. Templomban a harang érte szólt, minden kondulása egy jaj szó volt. 15 évesen elvesztette a jobb szeme világát, […]
Mediterrán varázs magát mélyen a szívembe lopta, még messziről figyelt a nyár, de lelkem már simogatta. Tavasz tombolt ifjú hévvel, levetkőzött minden gátlást, téli álmából ébredve megtörte az ellenállást. Nekibátorodott a szél, kitakart mezőket, rétet, kis virág kellette magát, s ringatózott szenvedéllyel. Versenyt futottak a felhők kigombolt, fodros ruhában, mosolyt csaltak az […]
Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga? Hisz a sem tudom mi az? Nem gondolkodva írom mind azt. Hol találkozik, hol randevúzik a rím és metaforák. Hisz autodidakta vagyok, automataként írok S csak álmodom, hogy egyszer nagy író leszek. Hisz sírig kísér el engem e szerelem. Álmodom, hogy kupát nyerek, Hogy ott […]
Környezetedben élsz, jársz, nem veszed észre mennyi jó várhat rád. Jönnek, mennek az emberek az utcán, köztük lehetnek jó barátok is akár. Én is igy vagyok észre sem vettem, itt az utcánkban barátokra leltem. Mikor jött a baj és segitségért szaladtam, két jó lélekre akkor váratlanul rátaláltam. Köszönöm , hogy vannak ilyen emberek, Kérem […]
