Rózsa Iván: A Végtelen felfogása (Platón: „Az idő az örökkévalóság mozgó képe”) Minden a Végtelen terméke: Ember is, Idő is… Ég és Föld az Ő egyik éke: Hívhatjuk Istennek is… Kinek egyszer éltének örökre vége: Ő kilöki magából, mert hamis… Más dimenzióban futott látszat-léte: Plagizátor volt ugyanis… Szükségszerű megsemmisítő veresége: „Életműve” ezennel semmis… A Semminél […]

Életembe léptél, Nem ismertelek. Hinni kezdtem Benned, Megszerettelek. Lemondani Rólad Többé nem lehet, Szívemben élsz, az út Bármerre vezet.

Lehet, hogy eljön az idő, mikor mindent megveszünk, keskeny mezsgyét átlépve jó és rossz között elveszünk. Elképzeltem én, hogy dekára mérik ki az életörömöt, ha teneked jut több társadul hívod majd a kárörömöt. Benzinkutak mintájára szeretet kutak lesznek az úton, feltöltekezek és fizetségül a bankkártyámat nyújtom. Receptre írják fel majd a napi adag áhított csókot, […]

Edit Szabó : Téli tánc Kerítésen csipke minta, leesett hó megrajzolta, belepte a házat, kertet, fehér takaróval fedte. Kapu előtt szép sudár lány, a ruháját tartja karján, lába libben tánclépésre, fehér télnek üdvözlése. Szél fodrozza hosszú haját, az út mentén hazatalál, fehérségben tova lépked, fekete ruhája rebben. Örömében tél szépsége, öltözéke bál kezdete, utca hosszán […]

Fehér a jóság, angyalszárnyon járva. Fehér a méltóság fényes sugárzása. Fehér a hűség kéz a kézbe zárva. Fehér az ártatlan menyasszony ruhája. Fehér a tökéletes eszmény szimbolikája. Fehér a jólelkű ember nyugodt aurája. Fehér a fagyos jég sarkvidéki tája, ott a sarki róka hófehér bundája. Fehér a lápi gróf patyolat ruhája, a nemes kócsagnak rezgő […]

Suhannak az út menti fák, Az életvonatunk robog. Nem tudhatjuk, holnap mi vár, Szeressünk, míg szívünk dobog! Jó lenne kicsit megállni, Megcsodálni minden szépet, Szeretettel átölelni A világot, s benne téged! Pohárba jó bort tölteni, Ünnepelni minden percet, Egymást mindig úgy szeretni, Miképp’ Isten szeret minket!

“Magamban bíztam eleitől fogva- ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek.” (József Attila: Kész a leltár) Nem tudom hogy kiben, miben bízhatok, csalódni tudom nem egyszerű dolog, ahonnan nem várod, bizony onnan ér a támadás, mely talán rosszabb mindennél. Lepergett sok óra ledőlt a sok bálvány, hit nélküli csendben csak a pokol […]

Rózsa Iván: A temetőben A temetőben A szomorú koszorúk Sorsukat várják… 2018. január 21.

Rózsa Iván: Édes-savanyú élet Sorsotokat, ahol csak lehet, megkönnyítitek… A miénket pedig juszt is megnehezítitek! Élvezitek még a könnyű, „édes életet”, De hamarosan irtó savanyú lesz képetek! Budakalász, 2018. január 20.

Rózsa Iván: A csend A csend hangja Új szerelmet teremt majd – Légy türelemmel! 2018. január 18.