Posted by
Posted in

Reménysugár

Ahol a fény az égig ér, Emlékeid őrzöd még, Egy boldog pillanat, Melyen átsuhan a gondolat.   Ahol a fény az égig ér, Te vagy csak a remény, Egy sárgult képen át, Nézed, ami elmúlt már.   Ahol a fény az égig ér, A bánatod felejtenéd, Egy gyermek nevetése, Visszacseng a múltból még.   Ahol […]

Posted by
Posted in

Édesanyám csókja

 Édesanyám csókja, érzem, ahogy adja, illata takarta, életem sebét. Óvott fúvó széltől, ködbe sem engedett – Csókolnám kezét. Hajamba túrt kuszán, átölelt jó anyám. Az ajkával puhán, egy csókot lehelt súgva homlokomra, a szemét lehunyva – emberré nevelt. Örömét ma látom, könnye harmatában, kezét megsimítom. Ó, már hogy remeg. Életem kísérte, édesanyám csókja – a […]

Posted by
Posted in

Szellőtánc (Evokáció József Attila Klárisok című versére)

Szellőtánc a hajadban, tükör fénye a tóban. Árvalányhaj, árvalányhaj a szólam. Gyöngyvirág a szívedben, fehérség a lelkedben. Virágkehely, virágkehely a fényben. Ringó csípőm járása szívemnek a várása, karjaimban halk gondolat hárfása. Ringó csípőm járása részeg vágy a látása, karjaidban forró szelek zúgása.

Posted by
Posted in

Balatoni ősz

Edit Szabó : Balatoni ősz Kikötőben a hajó az árnyéka aranyló, lemenőben fénylő Nap veri vissza sugarat. Móló mellett kerítés, part mentén a feledés, aranybarna levelek lehullva megperdülnek. A ragyogás csillogó, tükröződik a hajón, őszi napok vidámak felelnek még a nyárnak. Őszidejű nyugalom, búcsúzik a Balaton, pára ül majd a tájra, megváltozik világa. Bőcs,2017.09.24.

Posted by
Posted in

Ködbe burkolózik…

Mint mesterien festett csendélet igazi színkavalkád most a táj. Festette: Derkovits ecsetje helyett az ősz. Hirtelen, néhány délután. Mint Vivaldi gyönyörű zenéje az ősz dallama oly szépen szól gerlék hangja, levél zizzenése a szél süvít, vagy lágyan dalol. Ködbe burkolózik reggel a kert majd leveti mint a koszos ruhát s a nap bágyadtan, erőtlenül de […]

Posted by
Posted in

A kutatás

Csodás dolog a kutatás, mint mikor az ember kutat ás. A kút mélysége lassan mélyül, de (tudás)szomját oltja végül.

Posted by
Posted in

Eretnek lelkű…

(tükörvers) Eretnek lelkű, de ember vagyok néha rám tapadnak fényes csillagok s a fény…olykor… átvilágít testemen ha figyelsz, meghallod belső énekem. Ha figyelsz meghallod belső énekem s a fény…olykor…átvilágít testemen néha rám tapadnak fényes csillagok eretnek lelkű, de ember vagyok.

Posted by
Posted in

Bíborvörösen…

Bíborvörösen nyugszik le a nap átszínezi a felhőket, a tájat. Mielőtt eltűnik, még “visszanéz”. -egy percre csak-, az este nem várhat. Eltűnik csendben, magára marad az este. Leple betakar mindent, de fény játszik már a falu felett s benne éji pillangók repülnek. Szél is elült. Csendesen nyugodva, hisz dolgozott egész nap kegyetlenül: gyümölcsfákról a termést […]

Posted by
Posted in

Hullócsillag

Ha a csillag lehull, Kialszik a sárga fénye, A végtelenbe elindul, Csillagport szór az égre.   Csillagútját végig járva, Csillámként ér a földre, Földi helyét megtalálva, Angyalok sírnak érte.

Posted by
Posted in

Néha valaki

Néha kevés szó is elég Egy csillag leadja égi jelét Egy bolygó fényes orcáját Fordítja feléd, csobogó Zuhatag, friss permetét Szórja arcodba a szél Érzed a Nap melegét Néha egy szó is elég Ha valaki kitárja szívét.