Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fegyverszünet a Földért

Rózsa Iván: Fegyverszünet a Földért A Föld sír, a Menny nevet: Földi létnél csak jobb jöhet… De ne bántsunk Téged, Föld-anyánk! Ezt a bajt nem Te hoztad ránk… A vész okozói mi vagyunk, emberek: Kik azt hisszük; mindent szabad, lehet. Mi pusztítottuk el egykor a bölényeket: Ma is irtunk állatfajokat, esőerdőket. De a pénzt továbbra […]

Posted by
Posted in

Kanizsai Dorottya (a mohácsi vész évfordulójára)

A léptére megdobban a föld szíve, Sötét szemének nézése lágy ölén nap ragyog. A szikrázó jövőn égve. Múló időnek zöld léptei jöttén az Osl nemzettség szárnyas sas lábán járt, a jó Dorottya nádorasszonnyá vált. Vagyona csillogó, élete pompa. A boldogság oly kevés időt marad, míg a halál a férjét elragadja. Az igaz méltóság belülről fakad. […]

Posted by
Posted in

Úton

A tarka réten fáradtan halad át, alig bírja ma is vonszolni magát. Most jött meg a gőzössel a városból, termékét adta el a kosarából.   Hazafelé már lenne hova tenni, vásárfiaként még se járhat semmi. Alig tud annyi fillért összeszedni, hogy ne éhezzenek a gyermekei.   Egyedül él három csemetéjével, párja áldozata lett betegségnek. Maga […]

Posted by
Posted in

Hazafelé

Útja a kis erdő mellett vezetett, még zakatoló vonattal érkezett. Az ő szíve is úgy dobog, mint ahogy a gőzös hangja a szélben kavarog.   Remeg már keze, lába, alig várja, hogy imádott gyermekét végre lássa. A sorsnak kíméletlenül nagy gondja, több évig is egymástól megfosztotta.   Hónapok telnek, míg nem találkoznak, mint idegen gyermekről […]

Posted by
Posted in

Hazafelé

Edit Szabó : Hazafelé . A hatalmas nagy határban csak ő ballag egymagában, derék asszony nagy kosárral, kerek arcán mosolyával. . Megjárta a hosszú utat, letaposta a fűszálat, bakancsában vígan lépked, járt ma újra szerencsével. . A városnak tornya látszik, másnap a piacra vágyik, megtermelte és eladja, bevásárol, mi kell haza. . Integetnek út menti […]

Posted by
Posted in

Szivárványossá vált kövek

A megerősödő áramlatok, gyakorta táncoltatják a partot. Hánykódó kavicsok kicsapódnak, a homokban szerteszét maradnak.   Nincs gyermek, ki ne hajolna érte, beindul tőle a képzelete. Fogja, gondolkodik, szemlélgeti. Milyen formák lennének ezek itt?   Otthon aztán tovább babrálgatja, segíti ecsetje, ceruzája. Sünök, csigák, teknősök alakját, a színek mind jól megtámogatják.   Gyorsan terül a gyermek […]

Posted by
Posted in

A veszélyes óceán

Edit Szabó : A veszélyes óceán . . Kiismerhetetlen világ Földünkön a nagy óceán, élet van a mélységekben, kék vizében veszedelem. . Érvényesül itt a hatás, alulról épül a világ, kicsi apró éltek sora, mindig halad felső fokra. . Lenn a mélyben a kis lények, fentebb élnek a remények, óriási vízi sereg kísérli meg az […]

Posted by
Posted in

Csoda az ember /RENGA /

Edit Szabó : Csoda az ember / RENGA / . arcok mosolya messzi fényre felderül, a lélek vidul, fényözönben a világ hatalmasra tár kaput . tárd ki ajtódat, lépj a szabad világba láss szépségeket, nyíló szemed távolban világít a csodától . akarj szépségeket, ám ne csak az éltedben haladj te elől, keress új világosságot, helyből […]

Posted by
Posted in

Mindig ugyanott fáj

Minden zsengeség, ami tehetetlenül fonnyad el, Minden őszinte szó, ami kimondatlan marad, A száz meg száz csoda, ami senkit sem érdekel, Mindig ugyanott válik semmivé, a letagadott hibáink alatt.   Minden ki nem sírt könny és meg nem élt fájdalom, Minden félreértés mindkettő oldalon, Minden hamisra sikerült, szépnek szánt dalom Fáj. Mindig ugyanott fáj, és […]

Posted by
Posted in

Elpocsékolt ajándék

Névnapja jött a kedvesemnek Bementem az S modell üzletbe Nem volt gond mit vegyek, Hat hónapja már kiszemelte   Abból a piros ruhából lesz egy Tetszik tudni a méretet? Nyolcvan kiló, magassága egyhetven A ruha rögtön elém is termett   Lestem a cédulán az árat Anyám add el a házat! A szívem pluszba vert egy […]