Posted by
Posted in

mit mondana…

mit mondana egy apró porszem ahogy a szélben tovagurult mit mondana egy sárgult levél ahogy az ágról a földre hullt mert örök körforgás itt az élet tavasz után nyár ősz után a tél sárgult levelek neked üzennek miközben te is öregebb lettél lassan túlhaladsz életed alkonyán de virágillatot hord a szél a régmúlt még a […]

Posted by
Posted in

Indiai hőség… (anziksz)

Versben írva és eredeti Baso stílusú haikuban… A nap hajnalban, Glóriában ébred fel. Hajnali hőség. * Táj, még csak csendes, De napsugár melegít. Kel a hőség is. * Uralkodó lett A napfény, mind a tájon. Messzeség vibrál. * Szubtrópusi a klíma, nedvesen búja a dzsungel, Kilencszáz millióan izzadnak már, kora reggel. Gangesz vize piszkos, de […]

Posted by
Posted in

Az ősszel ujjongó hordók…

Európai stílusú haikuban… Megint szüret lesz. Még dong a hordódonga. Finom-bor tartó. * Seregély hadak A méz ízű szőlősben. Szüret a lankán. * Mézízű szőlő Tőkén várja új létet. Lehet, óbor lesz! • Ronggyá foszlott már A jó idő, szüret lesz. Must, szőlőprésből. * Nagy zsivaj, lárma A szüret kísérője. Újborhoz szedik! . * Szőlőszem […]

Posted by
Posted in

A halálba menők üdvözlete…

A hulló levelektől… (Mint az ókori Rómában a gladiátoroknál…) eredeti Basho stílusú haikuban. Levél, megsárgult Teste pörög avarba. Ázik, esőben. * Szenvedő levél Kezdi útját, avarba. Eső áztatta… * Levél, csak zizzen Belehullik avarba. Kopasz faágak. * Zöld-sárga levél, Zord idő miatt hullik. Színes szőnyeg lesz. * Rozsdás levelek, Pajkosan kergetőznek. Avarban végzik. * Halvány […]

Posted by
Posted in

Sivatag homokja…

Sivatagnak homokszemcséi csak peregnek… Itt-ott flikk-flakkos dűnék csak keletkezgetnek. Tevekaraván évezredek óta jár arra, Szél, homokkal néha, őket bizony betakarja Az ottani kopárság, maga a hőség dölyfössége, Itt a semminek a melegét, a vad szél hozza össze. Kik itt laknak, főleg szép kék turbánt hordanak. Hajnalban lélekfagyasztó hidegek vannak! Nincs itt végzetes üresség, nincs lakatlanság, […]

Posted by
Posted in

Beleveszni gyönyörödbe…

(TANQ) Utolsó gondolat: A kéjed magával vontat! Szerelmed, halk csermely… Szerelmed vad vizű folyó, Mámorba, magával sodró. * A megvadult érzés Mindkettőnkben csúcsosodik! Kéj fokozódása… Vágyad, kéjed mézédes kín, Felettünk az ég rózsaszín. * Szemünk is könnyezik Az élvezettől, örömben. Folytatás azonnal! Öröm élmény, élvezetek, Szemünk csillog. Még, még…! Esdnek… * Nekem, nagyon pazar, Ahogy […]

Posted by
Posted in

Hidegfronttól dideregve

Fejtetőre állt, megkopasztott világ bámul be bambán párás ablakomon, homályos, ködös foltok az üvegen, az elmúlás kopogtat hidegen, a reményt meleg paplanba tekerem.

Posted by
Posted in

Elcsigázva

Eressz, mindennapi taposómalom! Roppant súlyod víz alá nyom. Ugyan fejem büszkén tartom, szívem reszket, ütemet kihagy. Örök pártfogóm már elnémul. Elsüllyedt álmok halvány emléke lelkem mélyén még dalt dúdol. Egy tétova semmiség hívó szava kiröpíthetné a ragyogó napfényre.

Posted by
Posted in

Igaz barátaimnak

Védőháló feszül életünk nyaktörő mutatványai alatt: szívvel szőtt, rugalmas szálait nem tépheti szét idő, intrika, fájdalom, távolság. Tudjuk, hogy vagyunk, leszünk egymásnak az örök gyermekek őszinte, szókimondó, biztos valóságával.