Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Közeleg az a nap!

Rózsa Iván: Közeleg az a nap! Van, akinek örök fényesség jut honul; S van, kinek Napja örökre bealkonyul… Közeleg az a nap, mikor sorsok dőlnek végleg el: Bálványok dőlnek le, míg egy kerub Istenről énekel. A poklokra zuhannak alá mind az álszent, hamis férgek; Az isteni lényeknek viszont kigyúlnak az égi fények; Menny és pokol […]

Posted by
Posted in

Csermelyem

(anaforás, belső visszatérő rímes, bokorrímes) Életemben, mindig peches voltam, nem volt élettengerem, Életemben, mindig peches voltam, sosem volt elég pénzem… Nekem így aztán nem jutott más; van egy kicsi csermelyem, Nekem így aztán nem jutott más; majdnem volt portengerem. • (Sedoka) Van egy csermelyem… Tengerről álmodoztam, Holdfényes éjszakákon. Álom volt csupán, A langy, sós-vizű tenger. […]

Posted by
Posted in

Tűnődés

Tán` haragudnom kéne? Már nem tudok, hisz` te is adtál az életből nekem. Minden, mi bennem érzés és akarat, részedből is örökölt lélekelem.   Szeretem az élet rezdüléseit, a jót és rosszat viselem tonnaszám. Próbállak emlékekből összerakni, már nem élő, “kettős énségű” apám.   Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy megértsem: nem voltál te rossz, csupán […]

Posted by
Posted in

Kacsingató ősz

Agg korba lépett, távozni készül. Díszes ruháját szórja ledéren, színes cicomája egyre gyérül. Pucérkodik. Nincs benne szemérem.   Miért is lenne, hisz` csábosan élt három varázslatos hónapon át. Zamatos termést érésre ösztökélt, s ezer kézzel szórta ránk vagyonát.   Ködkönnyet ejtve búcsúcsókot hint, aludni tér – mást már úgysem tehet – szélkarjával még egy utolsót […]

Posted by
Posted in

Meséset akarok játszani!

Én ma meséset akarok játszani Régi szép álmokat valóra váltani Varázsolni mosolygós édes arcokat Beteljesíteni várva várt csodákat   Visszarepülni a régi szép időkbe Szeretetet rakni mogorva szívekbe Kitörölni minden fájó hazugságot Kifordítani négy sarkából a világot   Melegséget vinni rideg otthonokba Lelket ragasztani kinek nincsen, oda Eltüntetni mindent, mitől fájni tud az élet Adni […]

Posted by
Posted in

Mit is hittem?

Tegnap még ölelő karjaid közt boldogan pihentem, te szorítottál engem, amit akkor annyira élveztem. Mintha attól féltél volna, hogy azonnal elfutok, és ha elengedsz, akkor tovább már nem maradok.   Tegnap még mézédes ajkaid ízét mohón kóstoltam, Te véresre csókoltad a szám, s ettől boldog voltam. Mintha akkor egy jelet akartál volna rajzolni rám, mintha […]

Posted by
Posted in

Inog az élet!

TANQ -ban írta meg a szerzőpáros… Meginog, mi szilárd, A valós tudás, fellazul… Jön… ostoba az úr! Ez a világ nagyon piszkos, Össze fog omlani, biztos. * Tücsök, csak zenélget, Árokparton, nincs tetterő. Néma felleg, esik! Mindenki más mocskát nézi, Közben kertjét gereblyézi. * Jöjj elém, ha tudnál, Tévedésünket, legyőznénk. Táguló, ózonlyuk. Hihetetlen hangsúlyokkal, Földöntúli […]

Posted by
Posted in

Harmatba csomagolt reggel

Hajnali harmat Erdei várromokon. Árva pókháló… * Harmatos reggel, Fehérre festé mezőt. Őzpata csúszkál. * Harmatos a fű A még éppen dús mezőn! Bárányfelhő had… * Harmatcseppektől Nedves, ébredő füves. Napkelte szárít. * Harmatfakasztó, Kezdő hajnal hűvöse. Sötétség, már megy. * Hajnal, harmatban Az elmúlásról dalol. Ural; vizesség! * Nyújtóztak a fák, Élvezték a reggeli […]

Posted by
Posted in

A határ természetrajza

Fejedben táborozó furcsa hangok Nem mindig tudják hol a helyük Feszegetik a kereteket És érzékleteid oszcillálnak Egy vonalon át-átszökdösve Amelyet soha nem jelölt ki Tervezőmérnök ceruzája Hát hol merre húzódik Ez a százszor meggyalázott határ? Távolba révedsz a múlt idők Horizontján feltámadásnap előtti Sötétvörös színekben úszik az ég Mint megfeszített aki előtt akarata Ellenére lepereg […]

Posted by
Posted in

Harmincegy év

Oly’ sokszor próbáltalak elképzelni, Lehunyt szemem mögött megidéztelek, De mindent fölülírt a pillanat, Mikor először megérintettelek. Göndör, szőke, fürtös buksi, Hozzá hatalmas kék szemek, Mindössze ennyi kellett ahhoz, Hogy elcsavarj jó néhány női fejet. Ahogy első lépteid fölé hajoltam, s egyszer csak azt mondtad: anya! Könnyedén repült el a gyermekkor, Mint az az égbe dobott […]