Posted by
Posted in

Csak egy gitár

Vén zenész kezében szól az öreg gitár; régi szép időkről könnyezve muzsikál. Nem hallgatja senki; nincs már véle barát. Kik egykor rajongták, elfeledték dalát. Pedig mennyi szép dalt komponált és dalolt. Koncerteken hosszan a város sztárja volt. Csitrik, komoly hölgyek sokan bálványozták; kacagtak, sírtak és magukat kínálták. Párnak nem választott egyet sem közülük; nem hagyta, […]

Posted by
Posted in

Édesanyámnak

Édesanyámnak Pillanatonként rácsodálkozom: megannyi szépség, csöppnyi lábnyomok törnek fel régmúlt repedésein. Időtlenségemben megállok. Szemedben látom most legszebbnek magam, gyermekségem gyöngyei arcodon, fényes igazgyöngyök gurulnak fékezhetetlen fodrozódva ölembe. Szavaid határtalan, kortalan erdejében illatos tavasz zeng dallamot: arcod szép ráncaiba rejtve, nyolcvankét év muzsikája… (Édesanyám a fotón 18 éves.)

Posted by
Posted in

Alvós

Most csak aludni van erőm, halvány emlék szívemen a csend. * Kép: Duy Huynh

Posted by
Posted in

Elrejtős

Szempillám mögé rejtelek, talpad nyomán csend csillog utat. Kép: Duy Huynh

Posted by
Posted in

Ünnep

  Ünnep Még víz talán, de hófehér és csillog mind a tó helyén és szép a csend a hó alatt és tükre mindent megmutat. Itt hópuha a hallgatás, mind ott szuszog, ha arra jársz és új az év és ünnep ez, a dunna még karjába vesz és csend pihen, a padra ült és Isten ringat […]

Posted by
Posted in

Lehetne vers

Lehetne vers Lehetne lakkcipő, harisnya hosszú combomon, lehetne csipkegallér, vagy efféle hajcihő. Lehetne elmélet, csak ráncolnám a homlokom, lehetne okuláré, vagy szeplő az orromon. Lehetne hópihe, kis sóhajtás egy dallamon, lehetne kis madárka, lázrózsa az arcomon. Lehetne vers ez itt, vagy gondolat, mi majd kinő, lehetne csinnadratta, vagy efféle hajcihő.

Posted by
Posted in

Ima

  IMA Kovács Emil Lajos – Kereszt alkonyatban ( Kisbánya ) című festményéről Bekuckóztam csillogó csendbe, szép türelembe és figyelembe … és mintha minden kivirulna, úgy szólítalak Téged újra. Hol vagy hát? Jöjj közel, vártalak, vesd meg ujjaddal ágyamat, halkíts le minden bánatot, vedd el mindazt, mi bánthatott, ülj csak ágyam szélére újra, mintha öledbe […]

Posted by
Posted in

Szonett hajnalban

Szonett hajnalban Még álomként ül arcodon az éj, friss hajnal hallik s rácsorog a bánat, mint látomás, még összesúg a mély, de Nap hevéből újra élet árad. Még majdnem csönd és minden egyszerű, csak ring a tó és benne életed, a pára felszáll, szép a mestermű most alvó vágyad mind megélheted. Még rejtve látszó kismadár […]

Posted by
Posted in

Ki vagyok én?

Lázadó koromból. Ki vagyok én? Egy porszem beszorítva föld és ég közé. Falatka földdarabra zárva. Kit zavar már ennek szorítása! Táncolnék én már éjszaka. A boszorkányokkal a tűz körül. Vagy felrepülnék az angyalok közé. Benne a változás lángja ég. Nem hagyva nyugtom éjjelén. Mi van velem, nem tudom én. Kevés lett nekem e hatalmas világ. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gyávák vagytok!

    Rózsa Iván: Gyávák vagytok!     Körül kell metélni a nőket, Hogy megtarthassátok őket? Nem vagytok biztosak magatokban, Vagy mi jár az arab agyatokban?     Budakalász, 2016. január 31.