Posted by
Posted in

Itt élek én…

Itt élek én az ég alatt Vágyom azt, mit nem szabad Hulló csillag álmokat. Csend mutat csak új utat Fény szitál a ködön át Mit megélsz, nálad marad Emlékével élsz tovább. Napok, percek szaladnak Törtető kis csenevész Kósza álmok tűnnek el Sorsod az a jó “zenész” A szép életről énekel. Zaj-gazos a lételem A csend […]

Posted by
Posted in

Bízni….komolyan

Magányos lesz-e a feltámadás? Vagy símán megsemmisít a végzet. Fenséges, fényárban tűnő képzelet. Csak messzeségben ringató álmodás Megrázó szavak a búcsúzó szavak A látóhatáron, nincs jele még Hogy új születés serked, olyan rég Súgja ezt lelked, hitetlen agyadnak. Nem tudod mit hoz a kétes jövő Az ember ilyenkor csak álmokat sző Bízni szeretne benne, komolyan […]

Posted by
Posted in

kortárs boszorkák átkaikat szórják

Itt kortárs boszorkák átkait látja. Csak akkor olvassa, ha borzongni vágyna! Rágja meg a kábeleidet visìtva a szomszédgyerek! Nyálazza be képernyôdet a nyalka tarkakutya! Lájkoljon néha a varacskos béka! Álljon le a hifid, aztan meg a vifid! Vijjogjon az ájfonod, ha a hajad befonod! Ha nincs védelmi rendszere, mi ettôl Önt megvédje, azt a boszik […]

Posted by
Posted in

Vágyaink margójára

A vágyak serege, mint tatár horda Tör rád, s agyadban a sejtelem Ver tanyát hisz az időd mákonya Mikor oszlik el, megfejthetetlen. Lassul a tempó, de a bakancslista Még leporellóként pihen az agyadban Meddig tart a léted e néhány oldala? A választ még ízlelgeted magadban. Hisz oly jó lenne ha a homokóra Üvegében, visszafelé folyna […]

Posted by
Posted in

A tavasz paradoxona

Ismét egy tavasz. Megéltem ezt. Bimbó is pattan már az ágon. Talán, letehetem a takaró mezt, Hogy tisztán induljak a “választáson”. Eldől, hogy jobbra vagy balra menjek. Fel vagy le? Biztos tudod Barátom. Döntés felelőssége mindig a tied, Ha a helyes utat kell megtalálnod. Isten és Lucifer is bennünk lakik, A lelkünkért folyik most a […]

Posted by
Posted in

“Boldogok a lelki szegények”

Egy istent imád a föld nagy része Mégis dúlnak vad vallásháborúk Nincs már az embernek ép elméje Hisz istent játszik, oly elvakult. Dogmákat tanít az első emberpárról Kinek bűnét a nyakunkba varrja Kígyót melenget keblén a mámor Miközben a tanítást megtagadja. Ellenségkép az ami ma fontos. Nem értesz egyet? Sutba veled. Agysejted az agymosástól rojtos, […]

Posted by
Posted in

Térdepelve II…….2016

Oltár előtt hideg kövön térdepelve, Szemed a kereszten, elméd zajong, Kiszabott penitenciád ismételgetve, Nyúzott ízületed bántóan sajog! Hiszed, bűneid megbocsájtást nyernek, Csak a világ szemében lehetsz rovott, Lázadó lelkedben a szavak nem lelnek Reményt, csak fuldokló kárhozatot! Tudod, a két világ ott lakik benned, Tiéd a fény, de tiéd a kárhozat, Zsolozsma, melyet meg kellene […]

Posted by

“Hit és Remény” – pályázati eredmény – versírók

“Hit és Remény” pályázati eredményhirdetésünk második részében a versírók következtek. A rendezvényen örömünkre a helyezetteken túl több sikeresen szerepelt alkotás szerzője is megjelent. Mindenkitől felolvastunk egy-egy munkát. Cikkünkben közöljük a fényképeket a helyezettekről és a sikeresen szerepelt alkotókról, valamint a felolvasó-délutánon elhangzott alkotások teljes szövegét. A pályázat vers kategóriájának nyertesei: Első helyezett – Bakné Nerina: […]

Posted by
Posted in

Mérlegre teszem

Mérlegre teszem, mennyi kedvességet kapok. Egy grammal se legyen több, mit viszonzásul adok. Mérlegem mérgemben kidobom… Kedvességem többé kilóra nem adom. Ma már számolatlan szórtam, ha eltalált,  én szóltam!

Posted by
Posted in

Én magamért?

S mostanában színes tinták Jobban kifejezik bennem gyűlő Vihar őrült, bivaly sírját; Minthogy szavak bűvöletében hűlő Eredmény szülessen: Tisztán. Még mindig keresem önmagamat: Annyit találok belőle, s mégis! Csupán kapálódzok, karmolászok Hogy vörös, egyre mélyebb égi Sorsom sebhelyeit örvendem alattam. Dicsfény nincs körülöttem, pusztán A Sötétség — nemcsak én De anyám szerint is, hát: Aminek […]