Posted by
Posted in

Feri balladája

Feri tegnap kapott egy gyönyörű motort, és azzal száguldott. A lámpa pirosra vált, de Feri meg sem állt, mert nem tudta, hol van a fék. Feri, a motor jobb oldalán! Ott van lent a fék. Csak siess, Feri, fékezz hát! Nyakadon a rendőrség. A fék nem engedett, Feri majdnem leesett; mehetett vagy százhússzal. Arca később […]

Posted by
Posted in

Lia

Lia majd elvezet. Megmutatja neked, hol fogsz élni ezután minden egyes éjszakán. Megmutatja fekhelyed, hol olykor lepihensz. Ad egy kis szerelmet, mitől boldog lehetsz. És Lia elmeséli, mitől kék az ég, és Lia megtanít rá az élet mitől szép. Liával éled le az egész életed. Liának köszöntheted két kicsi gyermeked. Liában bízol meg – egyedül […]

Posted by
Posted in

Pohárral kezemben

Érzelmek sodornak, lehúznak, emelnek, konok kérdésekre ötven év felel meg. Ötven év nagy idő embernek és bornak, minden pohár alján indulatok forrnak. Indulatok forrnak, érzések támadnak, védekező állás: hátam a hátadnak. Megvetettem lábam, szemtől szembe várom megüdvözülésem, vagy hitvány halálom. ⃰ Örvények húznak le, átölel a hínár, felszínen maradva minden nap a kín vár. Szomjas […]

Posted by
Posted in

Szavak

Emlékek mezején bolyongok tétován, szavakat kutatok, mit senki sem talál, kószálok, tűnődöm a múló lét jogán, s eszembe jut néhány roncs élet, ép halál. Érzésem foghíjas: zavaró a hiány, az űr e kietlen nirvána peremén (mi nékem megfelel, de egyébként silány), milliók élnek itt, közöttük te meg én. Több millió szittya, besenyők és hunok rongyos […]

Posted by
Posted in

Szégyenemben írok

Húszévesek izzó hevével, ha írok: csiszolatlan, érdes, ösztönös szavakkal, belülről szétmarnak évszázados kínok, szégyenemben írok, sohasem haraggal. Szégyellem magamat minden ember miatt, aki mosolyogva képes hátba döfni társát, vagy barátját, és a lengőhidat köztük felégetni, szakadékba lökni. Szégyellem magamat önmagát tagadó, kérkedő fohászú, képmutató helyett, ki vízről papolva pimaszul kacagó hangsúllyal emeli fel a boros […]

Posted by
Posted in

Vásárban

  B. Mester Éva Vásárban   Debrecenbe kéne menni, ajándékot adni, venni. A vásári forgatagban mindent vettem, amit kaptam.   Unokáknak vásárfiát, Tóth Jutkának bársony csodát, Balázskának boldogságot, Angélának vidámságot.   Kedvesemnek nagybetűket, árnyékukban le is ülhet, de ha futni támad kedve nyúlcipőt kap. Istenemre!   Sapka – sálra hullik a hó. Ami elég, tűzrevaló. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Földi keretek

    Rózsa Iván: Földi keretek     Transzcendens a születésünk, Misztikum a létezésünk, Mi mégis keretek közt élünk: Társadalomba tagozódva félünk…     Budakalász, 2016. november 11.      

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Röpke pillanat

    Rózsa Iván: Röpke pillanat     Megszületünk az ős-Genezisben, Megpihenünk az örök Mennyben, A kettő közti lét hipp-hopp elszalad: Nem egyéb, mint röpke pillanat…     Budakalász, 2016. november 11.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sorsközösség

    Rózsa Iván: Sorsközösség     Az égen a hajnal pírja… De te nem látod immár… Valaki más majd megírja… Kinek sorsa szintén halál…     Budakalász, 2016. november 8.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások

    Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások     Lárva-létből pillangó-létbe: Földi pokolból messzeségbe… Féregnek születtek, férgek is maradnak: Kik öröklétben nem bíznak, ezt nem is akarnak…     Budakalász, 2016. november 8.