Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!

    Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!     ’56 emlékének méltatlan „örökösei”… A hősök vérének aljas kisajátítói… Jöttetek a világ alsó feléről… Átoksori mocsadékból, Sátán seggéből… Most urizáltok, s nagynak hiszitek magatok! De kormányozni; ahhoz már nincs agyatok… Túszként tartotok fogva egy egész országot: És vannak még híveitek; jóérzésű balekok… Nagyobb a bűnötök, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!

    Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!     Miért rejtőzködsz másoknak, Isten? Hiszen nekem mindenben megnyilvánulsz… Miért nem mutatod magad mindenkinek? De hát Te nem vagy prosti, ki testet-lelket árulsz!     Budakalász, 2016. november 3.    

Posted by
Posted in

Hívó szó

Elkopnak a színek, falja szürke, rideg, lecsupasztott fákon itt-ott madár piheg. Nincs már nyoma ágakon dús lombtetőnek, mélyebbre húzódnak vadak és az őzek. Nyíltabb a félelem, kevesebb a rejtek, nem is a hidegtől, életéért reszket. Erősen gyöngék, hiszen sebezhetőek. Tegnap borja veszett elevenszülőnek, ki nem adja föl… reccsen az ág, keresi. A deres avarszőnyeg a […]

Posted by
Posted in

Dorothy

Emlékszel-e még Dorothy cipőjére? Csillogó piros színére? Csak a sárga úton haladva, Elért Óz birodalmába, Az úton barátokat talált, Cipőjétől soha meg nem vált, Mindig a jót cselekedte, Minden álmát teljesítve, Majd a hosszú álom végén, Totó ült az ágya szélén, Hű barátként követte, Álmában is védelmezte.

Posted by
Posted in

Fővárosról fővárosra

Csodálatos hegy. Egy női kézben pálmaág. Micsoda test! Hát igen kérem: ez Budapest. Évszázad munkája dőlt ma romba, mert bomba robbant Bonnba. Szomjasak voltunk, Nem vártuk tovább Esztit. Felkerekedtünk és kerestünk egy Bukarestit. Repülőből kitekint a magyar – a nap hevétől nagyot tüsszent –, majd örömében felkiált: Hurrá, látom Brüsszelt! Moziba mentünk, de elszomorítottak a […]

Posted by
Posted in

Generáció

Túl az Óperencián élt egy királylány. Szegény beteg volt, kicsit bolond volt. Az udvarban lakott az udvari bolond. A várlányok kedvence – velük bolondozgatott. A királylány kezét sokan megkérték, de mivel ő bolond, folyton nemet mond. Bolondországban bolond a világ, itt él együtt sok bolond és boldogtalanság. Egyszer aztán jött egy skizofrén király. Megtetszett neki […]

Posted by
Posted in

Angyal fürdik

B.Mester Éva Angyal fürdik   Minden ajtóm kinyitottad, mindegyiket nyitva hagytad. Ki- bejár a sok gondolat, várja minden mondatodat.   Ha néha fáj, elszenvedem, ha nem értem félreteszem. Ha megérint , dédelgetem, összes fényét mind elnyelem.   Botorkáló hétköznapok, szökésben lévő hónapok, bizonytalan akaratok… Nem kérdőjel, a pont vagyok!   Ha elindulsz, eléd jövök, rongyszőnyeget […]

Posted by
Posted in

Ezernyi költő hazája

Költőtársak köztünk járnak, tíz körömmel rímet ásnak, csacska verset kalapálnak, ócska mondást komponálnak, ragot ragra feltekernek, szót szavakra megverselnek, szalmakazlat összehánynak, ritmus nélkül bedarálnak. S kinek versén jót mulatnak, utána ajtót mutatnak, észrevétlen mászik vissza, ha látja, az ablak nyitva.

Posted by
Posted in

Kis színes

Ócska játék, színfalak mögött Nem értenék az emberek sem Beteg a világ feslett, törött Gondolatokra emlékezve. Olykor rózsaszirmokat teremt, Néha apró hajtásokat A boldogtalanságra hajt fejet S leperegnek közhelyes szavak. Csak álmokból élni, A nevetés is elmenekül hirtelen A múlt képkockáit rakosgatni Csak újból átélni azt, mi már úgyis mindegy. A képzelet sokszor csak rajzol […]