Posted by
Posted in

Angyalra várva

Havazik, hull a dermedt fűre, behinti a háztetőt, s végre, ablakom előtt a meztelen fa hófehér hálóinget ölt.   Ilyenkor felébred lelkemben a gyermek angyalváró hangulata, szaloncukrot főz anyánk, mi körülüljük a nagy asztalt, és frissen sült kekszek illatában színes papírok, ollók s két kezünk a fenyőfát karácsonydíszbe öltözteti, ünneppé varázsolva a várakozás perceit.   […]

Posted by
Posted in

Csodálatos gyerekkor

felhőkbe néztem szakadatlan így feküdtem hanyatt a füvön tiszta friss volt kékesen a lég házunk úszott a legtetején igazi szilva volt a fagylalt dús húsába nagyot haraptam mázsányi sárgabarack függött a szerteágazó gyümölcsfán édesanyám sok lekvárt főzött hullott és szedtük lankadatlan karját nyújtotta a vörös Nap meleg mély délután a nyári kukoricagóréban ültünk kukoricacsövek szemei […]

Posted by
Posted in

Robogás

    Árnyak, fények… út szélén a fák állnak, nézik, mint robog vonatunk az út vége felé.   Ritmusa ringat, néha ráz, néma tájban zord állomás, egy perc megálló, indulunk tovább, utánunk egy fa álmosan integet.   Kezemben könyv, hű útitárs, menny és pokol között nem is lehetne más…   Az ég tiszta kék, a […]

Posted by
Posted in

Őrült magány

Kevert érchangok, dübörgő decibel, a fényszóró vörös, kék füstöt lehel, testpára csapódik terem falára, őrjöng a lélek vonagló zárkában, kéz pohárra tapad, gubbaszt az elme, a magány sötét zugban áll prédára lesve, éjfélt üt az óra új nap kezdetén, sikoltoz a lemez, a magány ünnepel. 2011.

Posted by
Posted in

Voltak éveink

    Voltak éveink, amikor az ideológia, betonfala határt szabott az értelemnek, amikor szögesdrót vágott ketté életeket, s a mindennapok asztalától Istent száműzték a hitetlenek.   Voltak éveink, amikor rögeszmévé vált a szökés, egyetlen remény emberi mivoltunk megmentésére, éveink, amikor csak éjszakák leplében hullhatott az anyák keserű könnye.   Voltak arannyal jelzett éveink, amikor bordáink […]

Posted by
Posted in

Kegyetlen tél – 1943

Amikor születtem, vér folyt, sok vér azon a télen, katonák vére, nagyanyám jól emlékezett, akit a harctéren nem lőttek le, menetelés közben megfagyott.   Akkor születtem én, ott is folyt, csorgott a vér, anyám vére a szülőágyról a padlóra. Az orvos látta, haldoklik anyám, azt mondta, nem tehet érte semmit, mikor anyám csak huszonhat éves […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: La vita in Firenze

    Rózsa Iván: La vita in Firenze     La vita – come un specchio: Orientare aiuta a te Verocchio. La vita – come un leporello: Assettare aiuta a te Donatello. In la cupola di Brunelleschi: Dio mio, sono tanti monumentali affreschi! Dal campanile di Giotto: Il panorama é quasi lo stesso magnifico. In […]

Posted by
Posted in

Megszakadt párhuzam

Ösvény és patak egymás mellett ereszkedett a völgybe, patak az ösvény mentén, ösvény a patak mentén biztatta egymást a tág mező felé, csacsogott a patak, az ösvény nem unta, kanyarogtak együtt hol lassabban, hol futva, nappalok fénye, éjszakák sötétje váltotta egymát közös sorsukban, amíg egy folyó, útjukat állta, s vitte a patakot az ismeretlenbe. Ösvény […]

Posted by
Posted in

Rózsa Ilván: Velence ködben

    Rózsa Iván: Velence ködben     Ködből jöttél, ködből jöttem: Kóboroltunk ketten a ködben. Munka nélkül szegény gondolások: De élmény így is nem kevés, hanem sok!     Budakalász, 2015. november 18.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Élet-szeretet

    Rózsa Iván: Élet-szeretet (Holdviola: Tavaszi szél)     „Szemedben keresem a végtelen óceánt.” Szemedben kutatom a lét értelmét, igazát. Barátom a friss tavaszi szél. Haverom a csendes őszi éj. Szeretnek engem a természeti elemek. Szeretnek minket az utcák és terek. Szeretjük mi is az életet. Szeretjük a végtelen időt és teret.     […]