Posted by
Posted in

Dorothy

Emlékszel-e még Dorothy cipőjére? Csillogó piros színére? Csak a sárga úton haladva, Elért Óz birodalmába, Az úton barátokat talált, Cipőjétől soha meg nem vált, Mindig a jót cselekedte, Minden álmát teljesítve, Majd a hosszú álom végén, Totó ült az ágya szélén, Hű barátként követte, Álmában is védelmezte.

Posted by
Posted in

Fővárosról fővárosra

Csodálatos hegy. Egy női kézben pálmaág. Micsoda test! Hát igen kérem: ez Budapest. Évszázad munkája dőlt ma romba, mert bomba robbant Bonnba. Szomjasak voltunk, Nem vártuk tovább Esztit. Felkerekedtünk és kerestünk egy Bukarestit. Repülőből kitekint a magyar – a nap hevétől nagyot tüsszent –, majd örömében felkiált: Hurrá, látom Brüsszelt! Moziba mentünk, de elszomorítottak a […]

Posted by
Posted in

Generáció

Túl az Óperencián élt egy királylány. Szegény beteg volt, kicsit bolond volt. Az udvarban lakott az udvari bolond. A várlányok kedvence – velük bolondozgatott. A királylány kezét sokan megkérték, de mivel ő bolond, folyton nemet mond. Bolondországban bolond a világ, itt él együtt sok bolond és boldogtalanság. Egyszer aztán jött egy skizofrén király. Megtetszett neki […]

Posted by
Posted in

Angyal fürdik

B.Mester Éva Angyal fürdik   Minden ajtóm kinyitottad, mindegyiket nyitva hagytad. Ki- bejár a sok gondolat, várja minden mondatodat.   Ha néha fáj, elszenvedem, ha nem értem félreteszem. Ha megérint , dédelgetem, összes fényét mind elnyelem.   Botorkáló hétköznapok, szökésben lévő hónapok, bizonytalan akaratok… Nem kérdőjel, a pont vagyok!   Ha elindulsz, eléd jövök, rongyszőnyeget […]

Posted by
Posted in

Ezernyi költő hazája

Költőtársak köztünk járnak, tíz körömmel rímet ásnak, csacska verset kalapálnak, ócska mondást komponálnak, ragot ragra feltekernek, szót szavakra megverselnek, szalmakazlat összehánynak, ritmus nélkül bedarálnak. S kinek versén jót mulatnak, utána ajtót mutatnak, észrevétlen mászik vissza, ha látja, az ablak nyitva.

Posted by
Posted in

Kis színes

Ócska játék, színfalak mögött Nem értenék az emberek sem Beteg a világ feslett, törött Gondolatokra emlékezve. Olykor rózsaszirmokat teremt, Néha apró hajtásokat A boldogtalanságra hajt fejet S leperegnek közhelyes szavak. Csak álmokból élni, A nevetés is elmenekül hirtelen A múlt képkockáit rakosgatni Csak újból átélni azt, mi már úgyis mindegy. A képzelet sokszor csak rajzol […]

Posted by
Posted in

Léggömb

Léggömbökkel játszó gyermek, Nevetgélő vidám percek, Mindegyikre ráfirkálta, Hogy aki ezt megtalálja, Adja mindenki tudtára, A szél mind felrepítette, Fent a légben búcsút intve, Szálltak a világba, lebegtek, Majd leszálltak a felirattal “szeretlek”.

Posted by
Posted in

A hóember bánata

Nagy bánata volt a hóembernek, Nem volt még társa szegénynek, Hópelyhek kavarogtak a szélben, Havat hordtak szén szemébe, Magányosan lógott répa orra, Mikor gyereksereg közeledett arra, Gyúrták is a sok havat, Görgették a hószobrokat, Nemsokára kész lett a nagy alkotás, Hóemberrel, szemben állt egy hasonmás, Örömében könnyeivel küszködött, De a párja ettől bizony tüsszögött, Jó […]

Posted by
Posted in

Kockacukor

Minden oldalam édes és sima. Általában kemény vagyok, s egyszer leszek csak puha. Örülök, ha az emberek megesznek, ha kávéjukba beletesznek. Szeretnek, mert kicsi vagyok, elférek zsebben és erőt adok. Csak az hal meg, ki megszületett – mi sem vagyunk ebben kivételek. Porrá lesz az édes életünk: kockacukorból porcukrok leszünk.