Posted by
Posted in

Én a szívemet adtam

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset a tegnapi nap írtam, elgondolkodtam az eddigi párkapcsolataimról. Fogadjátok szeretettel: Én a szívemet adtam oda Teneked, Hálából a lábaid belém törölted. De a törlés után még belém is rúgtál, Mikor csak tehetted, szépen hátba szúrtál. Én a szívemet adtam oda Teneked, Nem gyógyítottad be rajta a sebeket. Mert puszta […]

Posted by
Posted in

Csillámló pókháló

Ha a szakadék felé haladsz, inkább zuhanj a szürkületben nincs se éj, se nappal sóvárog az ég, s a könyörtelen hang ha elfutok, nem leszek szabad. Vakként is világít felém a kitörő napfény míg kerek az üveggolyó van bennem rejtély nem lehet feketéből színes a kép de festhetek szivárványt magam elé. Titkos szobádban tomboló érzelem […]

Posted by
Posted in

Az én világom

Egy olyan világban szeretnék élni, ahol mosollyal ébredő a hétfő, s ötből, legalább két és félszer négy, a kétszerkettő. S a reggeli kávéban nincs lemondó kérdés, hit és a tehetség ott megbecsült érték, az utcák mindkét oldalán, s a foci is jó lesz egyszer. Talán. Ott, hol a járdákon szembe jőve, a jószándék emel majd […]

Posted by
Posted in

Dal a kávéról

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ennek az éneknek a szövegét a Fogyatékkal Élők Nappali Intézményében dolgozó Kollégáimnak írtam. Fogadjátok szeretettel: Kómásan ébredek minden reggel, A munkahelyre nyolcra menni kell. A gondolataim szétszéledve, Még nem vagyok felébredve. Kolléganőim arcát látva Mindenki a poharat várja. A szervezetbe koffein kell, Így indul majd jól a reggel. Lehet arab vagy mexikói, […]

Posted by
Posted in

Tóparti álom

Gyapjas gyűszűvirág szik Sóstó peremén ágaskodj magosra. Ellátsz-e hazádig, távoli Balkánig, ősi szülőfölded – tágas rétet, sztyeppét átölelő fákig, vágyol-e folyóhoz, nádgyökeret mosó fodor-vizű tóhoz, horo ritmusára körbe-kapaszkodó bolgár táncolókhoz. Hallod-e, a hangjuk hogy zeng hegyen-völgyön, átalfutva ösvényt, ölelve sziklákat, rajta kapaszkodó zöldellő mohákat Látod-e, a lábuk hogy ropja, hogy járja, úgy lépdel a bocskor, […]

Posted by
Posted in

Vihartánc/avagy epilepsziás roham/

Sötét agyat képzelek fekete mederben, viharfelhők gyülekeznek szürke hegyekben. Közéjük kotornék,szétseperném őket,mint felhőpásztor ki cifra botjával széthajtja a zord felhőket. Nem sikerül,izzik bent a mély mint csatatér. Sötétségben fény gyúl,mint csillámló,szikrázás, játékos könnyedséggel a ritmust diktálják. Ezüst tüskéi sztepptáncot ropnak,mulatnak, szikrázó cipőcskék ugrabugrálnak rigmusokat kántálnak. Még tovább izzik bent a mély mint a csatatér. Már […]

Posted by
Posted in

Mit adhatnék

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ez a vers is a vágyakozás témakörében írt verseimhez köthető úgy, mint a “Hol vagy?” és a “Szeretnélek körbevenni” c. verseim. Mint ahogy írtam is, nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan kell majd egy párkapcsolatban viselkednem, mert úgy gondolom, hogy nem csak a másik felé kell elvárásokat támasztani, hanem magammal szemben is. Fel […]

Posted by

Barbinek Péter az Irodalmi Rádióban – Kortárs Verstár Pro – 2016. június

Kortárs Verstár Pro – 2016. június Az előadó: Barbinek Péter   (Jászai Mari-díjas színművész) Pályázati végeredmény (a művek címére kattintva elolvashatók és meghallgathatók az alkotások) helyezett: Török Nándor: Önáltató – kételkedő helyezett: Jacsó Pál: Zolika a síneken helyezett: Ambrus József: Dühöngő halmazat További sikeresen szerepelt alkotások: Avar Judit: Jóember Boross Teréz Ilona: Úszni csak úszni […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva Az unokák rajzai

Mester Éva:   Az unokák rajzai   Benedek autókat rajzol, toronydarut, szirénát. Pálcikákból felépítve sorakozik a család.   Réka rajza csupa derű, két Nap nevet rajta. Zöld koronás királylány zászlóját lobogtatja.   Mironnak az óvodában korona lett a jele. Gyémántjain, minden rajzán átragyog sötét szeme.   Milla még csak kicsi baba. Egy év sincs még […]

Posted by
Posted in

Varázslatos nagyi

Varázslatos nagyi   Nyár van, vagy karácsony, nagymama  varázsol, csiribít – csiribát, sok apró kis csodát: kötélből karikát, kalapból kislibát, seprőből paripát, semmiből vacsorát.   Magokból palántát, zöldszoknyás salátát, gumókból dáliát, tüskétlen a világ. Betűkből verseket, versekből könyveket, könyvekből várakat, könnyekből vágyakat.   Napsugárfonatot! Tuskóból vonatot, deszkából székeket, díszletnek kék eget garázsból  színpadot, tapsvihart, jó […]