Posted by
Posted in

Klotz Mária: születésnapi vázlat

Klotz Mária: születésnapi vázlat csodás napon szült meg édesanyám a magyar kultúra napján akkor még nem ünnepeltük szép napokat reméltünk ahogy mesélte, kemény tél volt ő mégis dalolt egy teherautó vitte a dorogi kórházba ott hozott engem világra nőttem, növögettem öregedtem, öregszem nem bánom minden ráncom az enyém mindegyikhez fűződik egy remény vagy munka, bánat, […]

Posted by
Posted in

ALTERNATÍV BIBLIA

ALTERNATÍV BIBLIA     Fújjad, fújjad a harsonát, amíg szemem romot nem lát! Ne maradjon kő a kövön, aztán jöhet a vízözön!   Mikor az első emberpár, kéjt csitítva egymással hál, indul a vérbűnök sora, hisz klónt szült a közös borda.   Ez az örökölt enyészet egy folytonos beltenyészet, amely az isteni tervvel hibákat naponta […]

Posted by
Posted in

A FRESKÓ

A FRESKÓ   Mikor összeér a két ujj, a harsona rohamra fúj. – Fegyverbe angyalok hada, indul az édeni csata!   Egymásnak ront a két sereg, a dob csatazajra pereg. – Fogat fogért, szemet szemért, emeljük pajzsra a vezért!   Ki ellenáll, azt kivégzik, és akaratod kivérzik. Varjú vájkál a hullákban; az életben pusztulás van. […]

Posted by
Posted in

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT   Tegnap a mádból csak akkor lehet, ha megéled te is a holnapot. A hazugsághoz mért adod neved, ha érte üres sírköved kapod?   Ma az ocsmány beszéd szalonképes, büszke rá az irodalmi kánon. Ma gyilkosért ég az örökmécses, áldozatát emlékekbe zárom.   Epét okád a kimosatlan száj, az agy fölemészti […]

Posted by
Posted in

A KIFESTŐKÖNYV

A KIFESTŐKÖNYV   Hol is hagytam tegnap abba? Lassan megtelik a mappa a befejezett álmokkal, de van pár hiányos oldal, aminél sorsom nem hagyta   föltenni i-re a pontot. Abba kellett hagynom pont ott a kontúrok meghúzását, ahol a jövő majd rálát arra, mit kezem alkotott.   Naponta festesz egy képet, színeseket, feketéket, a vélt […]

Posted by
Posted in

Napi elmúlás

Versben és apevában meditált a szerzőpáros… Esteledik, napi elmúlás közeledik Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng. Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik, Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg. Nap Korong Alant jár. Est sötétje Közeledik már. A dombról búcsút Int ódon vár. Lassan rá Álom Hull. * Percek felébrednek, hogy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mária testamentuma

Rózsa Iván: Mária testamentuma (Colm Tóibín kisregénye alapján) Az anya nem örült akkor annak, hogy a fia kereszten Istenné feszült… Az anya ott állt a kereszt tövében, és ideges volt, magányos és feszült… Egyáltalán nem örvendezett azon, hogy a fia állítólag megváltotta a világot… „Hagyta volna a megváltást másra!” – gondolni akkor, csak erre tudott… […]

Posted by
Posted in

Ránk mosolyog…

Versben és haikuban… Az élet nagyon, ördögien veszélyes dolog, Néha rosszallólag úgy csinál, hogy ránk mosolyog. Többnyire azonban, elfordul, púpos hátát mutatja, Így fejezi ki, hogy mily’ valójában… jól megmutatja. Aztán, van, hogy dühösen elengedi a kezünket, vicsorít! Ember akkor lesz depressziós, migrénes és visítva sikít. Erdőnek szélén, magányosan nő a nyárfa, Mi meg ott […]

Posted by
Posted in

Az üvegpohár eltörött

Ha meghaltam, és tudom, és tudod, hogy meg fogok halni. Én tudom, és tudod, hogy nem veszek levegőt, És tudom, te tudod, hogy víz alól nézlek. Ha meghaltam, tudod minden könnyem neked adom.   Ha meghaltam, Én, mint ember csak többször halva, Halottan hiányzik majd, hogy vigasztaljalak. Persze hogy is vigasztalhatnálak a halálom miatt, Ha […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Hajléktalan

Klotz Mária: Hajléktalan Zord a hideg tél, szép a fehérség Izzik a tűz, a fény, játszik a szépség. Múló a remény, még várja a jót Aludna a koldus, nem talál ennivalót. Nincs neki kiút, hiába kukázgat Kóbor kutyával itt-ott bugázgat. Ócska rongyokon fekszik a drága Béget, úgy köhög, jaj de fáj a háta. Adj neki […]