Edit Szabó : Ébredő természet . Cinegemadár, régen láttalak nem kopogtattál ablakom alatt, nem volt hideg tél, volt eledeled, hótakaró sem vett el élelmet. . Hiányoztál te egész télen át, hisz nem repültél a kék égen már, terasz asztalán megmaradt magok mindig vártak rád és a holnapok. . Cinegemadár, tavasz reád várt, kicsalogatott, repülj fák […]
Teljesség Ég és föld benned a tested gigantikus öröklakása
Ez az? Életemben mind torzók lettek a saját-kútfő döntéseim, Nekem mindig csak befuccsoltak a saját elmélkedéseim… * Van, ki felismerés Hiányában olyan… marad. Van ki meg hiába?! Sorsom irányítás nélkül Egészen üres, leépül.. * Makovecz féle, eklektikus, vagy kékfestő a stílusom…? Ha megérem, ha rájövők, nem felejtem, nektek elmondom… Tudom, hogy a jó az életben, […]
Most születtek Ti erre a Földre, Kaotikusan beteg időkre, Ti, az ártatlan gyermekek, Kik mosolyától még A zord szívű érzéketlenek, A minden hájjal megkent, Üzletnek szentelt hóhérok is Lágyan elernyedek. Bennetek ring a mélyzöld erdő, Ott, hol a Sors fedte mező Egyszer zúzmarás, másszor rügyező, Ti vagytok, ti lesztek: az Erő! Megérkeztek mohában fürdő kőre, […]
Vitos Irén Korona a tavaszon Az idén is itt járt a tavasz, S mi nem vettük észre, Hiába ontotta pompáját, Nem akadt, ki nézze. Se szerelmes pár a réteken, Sem aki meglesné, Vagy, ki a szabadban, éjjelen, A holdat figyelné. Furcsállta is a néma csendet, Hogy vajon mi végre? A tiszta […]
Vitos Irén Tavasztól részegülten Orgonafák állnak illatokkal telten, Boldogság eszencia becézi lelkem. Katicáknak szárnya szerelemért rebben, Színtiszta erőből tavasz van a kertben. Észbontó látvány, mily pompa a berken, Csipkerózsa ága hajlik át a vermen. Bimbók milliói ágán sorakoznak, Harsonaszóra várva, kibontakoznak. Hunyorog a nap is a sárguló réttől, Dongók, méhek, tücskök […]
Vitos Irén Belibbent a tavasz Belibbent a tavasz a nyitott ablakon, Egy pillangó szárnya verdes a vállamon, Kesernyés – édes nárcisz illata itt száll, Függönyt áttörve egy dongó utat talál. Madarak kedve se lehet már dalosabb, S cseresznyefán a virágözön szorosabb, Idehajló ág néha, titkon betekint, Ha a langyos szellő rábírja, odakint. […]
A holdvilág szép! Nem enged messze látni… Élet vaksága. * Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék… Eredménytelen nap. Bánatos esték, Teszik rá a koronát a sikertelenségre. Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye. * Életutam fogy, Múlt szele vihart kavar… Életből, múltba. Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és európai […]
Állok, mint kőszál a tengernek ellenében, De nem vagyok semmi a cápáknak szemében. Pediglen lehetnék és akár kísérő hal, De kőszál ember sorsa, hogy magányosan hal. * Ég fátyla borul, Én, nézem hontalanul. Nappali sötét… * Az élet játszma, Benne, szerencse tánca. Ki teszi tétet? Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc – íródott: Versben […]
Szegény vagyok, mint a mókus télen, Mint róka a viharverte réten. Nincsen semmim, csak a lelki érték, A mai világban ez nem érték. Ülök és várok, jön-e jó sorsom. Bizonyítani volna alkalom? Karmámat érdekli, velem mi van? Nem… egy vagyok a tucat áruban… Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc
