Posted by
Posted in

Körbeölel a vágyam…

(3 soros-zárttükrős) Még nem vagy az enyém, de már körbeölel a vágyam! Mi lenne, ha tudnád, epedve vár megvetett ágyam? Még nem vagy az enyém, de már körbeölel a vágyam! (Három soros vers) Ha már ott lennél, a takarót fölhajtanám és kirándulnék, De először szájon csókolnálak, és a lelkedbe bebújnék! Aztán, ha már a lelkedben […]

Posted by
Posted in

Percegjenek a tollak!

Toll percegtető harcostársak… Az élet szívja a vérem… tán’ míg elvérzek? Örökké, vagy csak úgy, soká tart, hogy vétkezek? A vérem az még biz’ nekem kellene, Törölni a vétkeimet… lehetne… Erős hit a lélek masszív, esőálló alapja, És ez belül fáradt lelkemben, eszemet kavarja, A múltat, a jelent, a jót és rosszat, a várt jövőt, […]

Posted by
Posted in

A költő is…

A költő is meghal, ha időn túlhalad, A sok léleksimogató műve: marad… A költő, életében ír, költ, papírra ró és híven. Isten talán megadja… majd ha elmegy, nyugodtan pihen. Elfelejtik-e? Írásaiban oly’ sok mindent rögzít, Olvasók meg olvassák, még örömében… ló is nyerít! Föntről figyeli, ha beszélgetnek műveiről és róla, Már sokat írt a mának, […]

Posted by
Posted in

Poétáknak… intelem!

HIAQ csokorban… Mondják az okosok, Mondanivalód, ne cifrázd. A kevesebb, tán’ több. * Ők, kik tán’ nem írnak, Talán csak úgy, pacsmagolnak. Mondanivaló kell! * Röviden írni tán’ Nem rossz, de érthetően írsz? Tudsz jól fogalmazni? * Ahol történet nagy, Azt biz’ hosszabban kell írni! Érthető sorokban. * A másik fejével Gondolkozz, értelmes legyél. Biz’ […]

Posted by
Posted in

Poéta… dolgozik

Versben és HIAQ –ban… Jókra világítottál rá, ezek, hogy tudd, bennem is megvoltak. Tollam, te sercintgető, markomban foglak, ügyes vagy, “megfoglak” Poéta társnak, így tudunk szépeket írni, az olvasóknak. * Sorok, szépre írtak, Sugárzó mondanivaló. Szárnyaló gondolat. * Amikor az én tollam sercegett a papíron, Hangja recsegve sikított, nem volt az bariton! De a lenyomata! […]

Posted by
Posted in

Versem, így lesz

Elmeséli a poéta… Nekiindul az én cerkám, a tartalmas szavaknak, Így adok értelmet, a felbuzduló gondolatnak… Lesznek majd rímek is, felcsapnak, mint pocsolya az út szélén, Bennük nem fog szunnyadni a szó, majd vigyázok a sor végén… Nem fogja uralni versem… az ürességet mutató aszály, Hogy Ti is jól szórakozzatok, nekem, nektek írni… így muszáj. […]

Posted by
Posted in

Tinta nincs!

A poéta viccese… Kicsi szellő borzolja a kedélyeket Tintázásra serkenti a legényeket… Tinta, az nincs! Tentával írom verseket. Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A versírás veszedelme

A poéta gondolatsora… Ha tollad engedelmes, ujjongva fölöset írsz? Ha témák makacsok, vagy ragyogásul elszédít, Ha netán a nagyszerűségén az örömtől sírsz Vagy kéregetősként versed, ajtódhoz beállít… Ha csak egy pirinyót kinyitod a gondolatod ajtaját, Befurakszik, elsodorja gondolatod építő árját. Vecsés, 2013. szeptember 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Írnék én

A poéta vallomása… Élet, eltörhet Mint stráfkocsi tengelye. Gyalogút, merre? * Írnék én már valami jót is… Hangulatom borongós most is… Ugyan mi (…!), mitől vidám lennék…? Ha más életbe átmehetnék… * Lehetőségek Már semmire adottak. Kósza nézések. Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Posted by
Posted in

Adj nekem, poétának…

Versben és HIAQ – ban… Adj nekem, poétának… bujdosós, végső menedéket, Én nem várom még a halált, nekem megfelel az élet… Élet jó… papírra sorokat karcolhatok, És itt csak eggyel, a pennával harcolhatok… Harc közben, néha torzak a betű alakok. Verset írni bíz’ jó. Vegyes gondolatiságban. Egysíkúság, nem jó! * A leírt gondolat, Örökkévalónak marad. […]