Edit Szabó : Táguljon a világ Fekete fák nem egyformák, derekuk is meghajlott már, ifjan még az égig értek, vígan néztek szembe széllel. Tarka világ közepében, talpuk erős lett a földben, ágak nyúlnak a magasba, oly erősen kapaszkodva. Ám az idő múlásával, rövidülnek biz’ az ágak, az életnek a közepén összenőnek szívek felé. Emberi sors […]
hol álom folyóknak vize siklik óceánná válik a gondolat vajon a teremtett miben bízik a sors keze irányít sorsokat a sors keze irányít sorsokat vajon a teremtett miben bízik óceánná válik a gondolat hol álom csatornák vize siklik
(bokorrímes) Óh, te élet, mond meg, van még valamilyen terved velem? Mint kishajót a Balaton vize, hullámoztatsz engem… Nem tudom mondtam-e már, eluralkodott az elegem… * (sedoka) Víz ringat hajót, Mint anya kisgyermekét. Szirén éneke néma. Elnémult szirén Hajót ringatóztat most – Gyermek benne kicsi még. * (10 szavas) Az élet csak ringat hiú reményekkel, […]
Szilágyi Mihálynak Mátyás levelét írta, találkozóra őt a Tiszához hívta. El is ment Szilágyi ki semmitől sem tartott, király katonái rabul ejtették ott. Mihály csodálkozott, a nép egyre háborgott. Ki látott már ilyen rettenetes dolgot ? Így kell hát fizetni a jámbor rokonának, ki megválaszttatta őt magyar királynak ? Szilágyi […]
Meglátod a hollót, Gyűrű a csőrébe, Tudod-e rögtön, Ki jusson eszedbe? Ő, Mátyás, Az igazságos, Ki inkognitóban Járta az Országot.
Ez már a végső találka? Reggel, egy teljesen másik napra ébredtem, Még nem tudom, a reményem is itt van velem? Reggel, egy teljesen másik napra ébredtem. Ez másmilyen volt mint a többi reggel… Szívemben Ámor nyílheggyel… * Virrad már a holnap, Kimarad a reggel, Bámulod a holdat Becsukott szemekkel. * Érzem, a tegnapi vágyaim nem […]
az élet vonat még rója az utat a végállomásra mikor érkezik ki tudja már a kalauz sem matat ablakból bámulok az idő telik mit viszek magammal ha le kell szállnom mit hagyok itt ami hiányzik majd meddig ég még apró gyertyalángom s hitem magamban végig kitart élni szeretnék még számtalan évet ha elfelejtenek úgyis eltűnök […]
Rózsa Iván: Túsz egy egész ország… A változást elindítja egy lánglelkű idealista: A hasznot lefölözi egy rafinált kalandor… Ő még az ülepét is egy néppel kinyalatja: S minden jóérzésű embert elfog az undor… 2018. szeptember 29.
Edit Szabó : A hízelgő Folyópartján fehér nyárfa, bevillódzik nap sugára, csillognak még a levelek, az őszi szél beköszönget. Sárgul, barnul fa levele, lehullik és avar lenne, az ágakon, milyen csoda fekete holló szárnyra kap. Csőrében van finom falat, hol szerezte, ez sajtdarab, észrevevén róka koma, alá állott, fel két lábra. Dicsérő szó ömlik száján, […]
Tüsténkedik, szaladgál, egy-egy percre meg-megáll, de csak azért, irányt váltson. Rohangál, füle lobog, nyelv kilóg, sistereg, nyargal le-fel. Felbukkan, akár a buzgár, buzgón, ahol csak lehet, tesz a közért, nem sajnál semmiért, senkiért időt. Odaér, serény, a pofavizit kedvéért.
