(3 soros-zárttükrős) Még nem vagy az enyém, de már körbeölel a vágyam! Mi lenne, ha tudnád, epedve vár megvetett ágyam? Még nem vagy az enyém, de már körbeölel a vágyam! (Három soros vers) Ha már ott lennél, a takarót fölhajtanám és kirándulnék, De először szájon csókolnálak, és a lelkedbe bebújnék! Aztán, ha már a lelkedben […]
Toll percegtető harcostársak… Az élet szívja a vérem… tán’ míg elvérzek? Örökké, vagy csak úgy, soká tart, hogy vétkezek? A vérem az még biz’ nekem kellene, Törölni a vétkeimet… lehetne… Erős hit a lélek masszív, esőálló alapja, És ez belül fáradt lelkemben, eszemet kavarja, A múltat, a jelent, a jót és rosszat, a várt jövőt, […]
A költő is meghal, ha időn túlhalad, A sok léleksimogató műve: marad… A költő, életében ír, költ, papírra ró és híven. Isten talán megadja… majd ha elmegy, nyugodtan pihen. Elfelejtik-e? Írásaiban oly’ sok mindent rögzít, Olvasók meg olvassák, még örömében… ló is nyerít! Föntről figyeli, ha beszélgetnek műveiről és róla, Már sokat írt a mának, […]
HIAQ csokorban… Mondják az okosok, Mondanivalód, ne cifrázd. A kevesebb, tán’ több. * Ők, kik tán’ nem írnak, Talán csak úgy, pacsmagolnak. Mondanivaló kell! * Röviden írni tán’ Nem rossz, de érthetően írsz? Tudsz jól fogalmazni? * Ahol történet nagy, Azt biz’ hosszabban kell írni! Érthető sorokban. * A másik fejével Gondolkozz, értelmes legyél. Biz’ […]
Versben és HIAQ –ban… Jókra világítottál rá, ezek, hogy tudd, bennem is megvoltak. Tollam, te sercintgető, markomban foglak, ügyes vagy, “megfoglak” Poéta társnak, így tudunk szépeket írni, az olvasóknak. * Sorok, szépre írtak, Sugárzó mondanivaló. Szárnyaló gondolat. * Amikor az én tollam sercegett a papíron, Hangja recsegve sikított, nem volt az bariton! De a lenyomata! […]
Elmeséli a poéta… Nekiindul az én cerkám, a tartalmas szavaknak, Így adok értelmet, a felbuzduló gondolatnak… Lesznek majd rímek is, felcsapnak, mint pocsolya az út szélén, Bennük nem fog szunnyadni a szó, majd vigyázok a sor végén… Nem fogja uralni versem… az ürességet mutató aszály, Hogy Ti is jól szórakozzatok, nekem, nektek írni… így muszáj. […]
A poéta viccese… Kicsi szellő borzolja a kedélyeket Tintázásra serkenti a legényeket… Tinta, az nincs! Tentával írom verseket. Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc
A poéta gondolatsora… Ha tollad engedelmes, ujjongva fölöset írsz? Ha témák makacsok, vagy ragyogásul elszédít, Ha netán a nagyszerűségén az örömtől sírsz Vagy kéregetősként versed, ajtódhoz beállít… Ha csak egy pirinyót kinyitod a gondolatod ajtaját, Befurakszik, elsodorja gondolatod építő árját. Vecsés, 2013. szeptember 2. – Kustra Ferenc
A poéta vallomása… Élet, eltörhet Mint stráfkocsi tengelye. Gyalogút, merre? * Írnék én már valami jót is… Hangulatom borongós most is… Ugyan mi (…!), mitől vidám lennék…? Ha más életbe átmehetnék… * Lehetőségek Már semmire adottak. Kósza nézések. Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…
Versben és HIAQ – ban… Adj nekem, poétának… bujdosós, végső menedéket, Én nem várom még a halált, nekem megfelel az élet… Élet jó… papírra sorokat karcolhatok, És itt csak eggyel, a pennával harcolhatok… Harc közben, néha torzak a betű alakok. Verset írni bíz’ jó. Vegyes gondolatiságban. Egysíkúság, nem jó! * A leírt gondolat, Örökkévalónak marad. […]
