Rózsa Iván: Szebb jövőt! Lehetetlen helyzetekbe kergettek bennünket lehetetlen emberek; Nincs jó választás, helyesen dönteni régóta nem lehet; A kisebbnek vélt rossz lett a még rosszabb, a legrosszabb; De ennél lejjebb már tényleg nincsen, a jövő csak jobbat hozhat! Budakalász, 2019. november 23.
Rózsa Iván: Utazz, élj! „Same, same: but different!” – Az ember ilyet könnyen kijelent. Más, más: mégis ugyanaz! Utazz, élj; nehogy bármiből is kimaradj! Budakalász, 2019. november 20.
Rózsa Iván: Égtájak, emberek (Haiku-füzér) Norvég fjordok és Versiliai partok: Bennem Észak, Dél… Kelet és Nyugat: Angkor, London és Ronda Korántsem ronda! Venezuela, Dominika, nem csupán Nevetek vonzó… Egyesültek is Emberek, emlékek: táj, Kép – utak után… Tuniszi bazár Réme most csendesebb, de… Új utat remél! Korántsem mondja Még a hamut mamunak: Előtte az út! […]
Mi lesz veled te születendő gyermek, ki egy kopár földön éled életed? Porviharok közt léted tengeted. s forróság is elviselhetetlen. A gépek szmogját szívhatod testedbe, naponta műanyaggal etetnek. Nem lesznek már élhető tengerek, az iható vizet is csak keresheted. Bizonyos állatokat, növényeket már csak régi képekről ismerheted. Meddig mehet ez így tovább Emberek? Ébredjetek! Máris […]
A nyár mélyen benyújtózkodott az őszbe, cirógatásával a múlást legyőzte. Becsapta a már szunnyadó virágokat esendő bimbóik újra kibomlottak. Olyan ez is, mint a késői szerelem, lángra lobban, aztán elmúlik hirtelen. Legszebb színeikben vígan virítanak, az első hűs légáramtól elfáradnak. Megkopik a fejdísz, erőtlen lesz a szár, a gyenge fénysugár is el-elbujkál már. […]
A fák közötti kis faház rejtőzködik, befedte tetejét vastagon az avar. A nap is csak időnként bekéredzkedik, csend honol mindenütt, de a látvány pazar. Mozgás nem látható, talán csak néha van, a tájba tökéletes a beolvadás. Valójában naponta van használatban, a csodák a vendégeket idecsalják. Édes melegét belül csak az adhatja, -bármilyen szédítő […]
Elindulunk, visszük, be is adjuk, kinézzük, megvesszük, befizetjük, választunk, megrendeljük, elhozzuk, kiváltjuk, leadjuk érte megyünk. Nincs egy röpke, nyugodtabb pillanat, hogy lássuk az órát tudatosan. Így majd le is késsük a vágyakat, vagy utolsóként kapjuk biztosan. A nap folyamán legfeljebb sorrend követhető, nem a rászánt idő. Háttérbe kerül már az értékrend, az önös […]
Az élet, új megoldást Nem kínál, de ötletért kiált! Bíz megbolondult! Hidd el, nem mostohád az élet, Hidd! Neked is tartogat szépet. * Az harcba befásultam, De küzdés elkerülhetetlen. Van boldog élet? Hidd el, Téged is van, ki szeret, Hidd, hogy lesz, aki nem mond nemet. * Az időm nem állhat meg… Észrevételezem; öregszem. Van […]
Ha kevés a szeretet én itt vagyok neked, ha nevetni szeretnél hadd nevessek veled. Ha sírnod kell hát sírjon valami bennünk, örömöt, bánatot éljünk meg mi együtt. Tépjünk magunknak egy sorszámot a jóra, nézzük meg mi lesz majd holnap virradóra. Ábrándozzunk csak a nagy semmiről, tudom nem lehet elszállni még ennyitől. Szövögetett álmokba botlunk unos-untalan, […]
Álmodban sem gondoltad volna, de akkor ott terem hirtelen. Egyik perc a másikat oldja, megváltozik a célban minden. Nem tudtad, nem feltételezted, ismeretként is rejtve maradt. Titkos, mégis bekövetkezett, teljesen kiszámíthatatlan. Jósnő se tudná megmondani, felfoghatatlan, de valódi. Tudhat örömre változtatni, felfordulástól sem bír óvni.
