Posted by
Posted in

Udvariatlan, kíváncsiskodó turista-csorda

Úgy nézelődtök, mint udvariatlan, Kíváncsiskodó turista-csorda És fekete tollú csibeként Rondítjátok el őszinte képet: “Csip, csip, csip — hol az Értelem; hol az értelem; Kérem mind, mind; noha Te gyáva vagy, s ekként Oldhatsz meg könnyed szerén Problémád eltúlzott; fontmag Fellegét, erdejét, messzijét.” Minden szavatok hadova: Kedveskedni akartok, noha Nem talál be szeretet nélküli Nyila […]

Posted by
Posted in

Sajnálom magunkat

Szakadjon meg a szívem, ha már lüktetni sem képes érted. Olyan kár, hogy elmúltam véled édes egy szegénykém. Sorsunk mára egymáséiban rekedt félig telt üresség. Törjön széjjel sziklák erős csontú hátán, e nevetséges színlelés. Hogy én a te örömödre, s te én értem teremtettél. Had maradjon meg a homályos remény, – hogy a világ úgy […]

Posted by
Posted in

A KÖLTŐ DOLGA

A KÖLTŐ DOLGA (A Költészet Napjára) Félve nyúlok a toll után, vajon milyen jövőt ígér, hetvenezren kinn az utcán, követelésük mennyit ér? Elmúlt időben is voltak szegények, no meg gazdagok; hitted, végre győzni fognak verseidben írt dallamok! Költő dolga csak egy lehet, igaz szóval buzdítani, biztatni a szegényeket: “Reményt nem szabad feladni!” Szólj az igazságért […]

Posted by
Posted in

Rosszindulat

Rosszindulat   Rosszindulat feketéllik, rossz színei sötétek, rideg, hideg körbe kerít, nyerítnek a szörnylények. Lófogaik sárgák, nagyok, marcangolni készek, ostoba vihogásuk tele mocskos kéjjel, s érzelem vámpír gyanánt rabolják a lényed. Mázsasúlyos keserűség, bánatfelleg, mogorva nyomja szíved, latolgatod: menekülj vagy ottmaradj? Az időre ráhagyni, nem szerencsés mindent, előbb utóbb rá kell jönnöd, mit ér tisztességed!

Posted by
Posted in

NAGYSZOMBATON

NAGYSZOMBATON   Sötét viharfelhők gyülekeztek égen, mint akkor délután, most kétezer éve. Szorongva figyeltük vaj’h égi jel lenne? Úrhoz küldtünk fohászt, rátok tekintsen le.   Szemetek emelve fel a magas égre, bátorságot, erőt Jézustól reméltek. Ti vagytok a jövő, csak rajtatok múlik, békés forradalmat vihessétek csúcsig!   Gyűlölet ne legyen soha szívetekben. Tettetek szabadság-eszme vezérelje! […]

Posted by
Posted in

Fülembe nyávogja

Fülembe nyávogja panaszát egy macska, úgy néz ki hogy ma már abba se hagyja. Bánatába annyira beleéli magát, észre se veszi, hogy adtam neki kaját.

Fájdalmak versei
Posted by
Posted in

Fájdalmak versei

A némaság vermében A nyálkás kútban ázott szirmokon csúszik hasán a gőgös bánatom. A gyökerek betörnek mint mételyes földeken áteredő bűnös lelkek. Mélye hatalmas limax maximus ölelésének alantas csöpögő húsa. A tagadás beköszön az édes féreg szegeket markoló ácsolt fájára. Csak harmat cseppen. Beterít oroszlán szájában szivárgó édes nyál fojtogató illata. Varangyok erdeje ugrik a […]

Posted by
Posted in

Annyi minden…

Annyi minden történhet “ma még” beszél a csend , néma a harsogás hullámzó lélekkel, de élvezve rég mindent, mi az életben csodás. Emberi léptékkel kell élnünk “ma még” de körhintán ülve szédül a világ aprócska rés, talán átférek én a rozsdás élet-tű kicsiny fokán. Árnyék csobban a gondolat-tó vizén szellő játszik halk hárfa-dalokat mint egy […]

Posted by
Posted in

Tavasz a Gerecsében (Mogyorósi sziklák tövén)

  Szépség virraszt itt, és az örök Hórák kőasztalon terítenek tavaszt. Hérics és nőszirom, mint virágtócsák. A szikla sóhaja verset fakaszt. Sejtelem: titánok születtek talán. Múzsák dalolnak,  bomló lomb alatt. Elbújt a bérc az ormon, s mint bús magány, tekintett le rám, míg lábam haladt. Nimfák vadásznak, s a szikla tövébe pihenő Párka, születni hív vajon, […]