Posted by
Posted in

Domán, a boldog medve

Gondolta Domán, a boldog medve, éppen szaporodni lenne kedve. Ötleteiben elmerengve észrevette, hogy kedvenc zónája nem áll haptákba. Evett rengeteg mézet, mivel náluk az a nézet, hogy az édesség segít, amit minden medve istenít. Dománnak elment a kedve, kedvence nem volt megmerevedve, de hogy jegyese kedvét ne szegje, s mint rendjének legnagyobb tagja, először zsákmány […]

Posted by
Posted in

Bogárka, a töksüket antilop

Tiszta a levegő, a bak megy legelő’. Ők párosujjú patások, mint sok mások. Az egyik állat vak, a másik töksüket. Már elhinni is őrület! Jelszavuk: Bak vezet bakot. Na, jó napot! Bogárka, a töksüket antilop csordában él és sokat lop. Az antilop csordák, mások javait is csórják. Felfalják a legelő termését, ignorálják mások nemtetszését. Boglárka […]

Posted by
Posted in

A füsti fecske

Csicsergő-fecsegő hanggal jelez  a füsti  fecske. Csapkodó szárnyakkal várja őt a kerti ereszke.   Hívóhangja  tszvit-tszvit-tszvit, közben mutatja a díszeit. Lába csupasz, farka villás, étrendje egy picit finnyás.   Párjával  fészket raknak, ahol majd a picik laknak. A fiókák csupaszok és vakok, de étvágyban csillapíthatatlanok.

Posted by
Posted in

Hazafelé a Rudics állomásról

Csühös vonat nélkülünk fut, vaksin bámul ránk ablaka, hűvös széllel vár az utcánk, s hókadt lámpákkal éjszaka. Apámmal csak botladozunk bokabicsaklító járdán, az állomástól hazáig ketten téblábolunk árván. Álmosan rakom a lábam, felkap apám a nyakába, könnyeden emel az égig, kezemmel túrok ősz hajába. Félek, hogy az ezüstös hold hívja apámat magosba. Megkapaszkodhatok-e még az […]

Posted by
Posted in

Szeretnék… (Műfordítás)

Szeretnék neked egy hidat építeni szerelemből, bizalomból és együttélésből. Közösen a jövő felé pillantani, e lépéshez készen vagyok hajlani. Szeretnék veled együtt lenni, az életutat kéz a kézben megtenni. A szívedben már régóta tiéd vagyok, gondolatom körülötted csámborog. Szeretnék veled nevetni és tréfálkozni, néha komolyan vitatkozni. Ha kedvünk van rá s szívből jön, a világ […]

Posted by
Posted in

Szívvihar (Műfordítás)

Tombol bennem a szerelem orkánja, a szívem viharosan dobog. Érzelmek, mint hullámok, hajtanak feléd – a mély meghittség rányomja bélyegét.   Hullámhegyek emelkednek fel; egyre nő bennem a sóvárgás. Viharörvény vesz kőrbe engem – senki más, Te vagy a szerelmem.   A hullámok enyhén csókolják egymást, így szeretnék én is a közeledben lenni. Nélküled egyetlen […]

Posted by
Posted in

Álomtánc (Műfordítás)

Szeretnélek szelíden megérinteni, pillantásokkal, szavakkal és tettekkel eltéríteni, amikor karjaid gyengéden átölelnek, a szerelem táncában élvezettel öveznek. Elmerülni a szemed csillogásában, szikrát permetezni a szerelem táncában, egy bizsergő tűz mellett hallgatni hangodat, suttogó szavaidat, amik elkábítanak. Ebben a halk dallamáradatban, megszűnni nem akaró csókjaidban, hagyjuk szíveinket egy ütemben fellendülni, hagyjuk a szerelem örök dalát felcsendülni. […]

Posted by
Posted in

Az életről

Az élet nem más, mint egy találkozás a születés és a halál között, aki csak álruhába öltözött.   Ha szemed be is csukod, betölti édes otthonod. Az élet szeretete átölel, így vagy vele emberközel.   Az életben benne van minden, ezért páromnak tekintem. Benne van a hajnal pirkadata, a csicsergő  madárkák zaja,   a  boldogság, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Előre mind, srácok!

    Rózsa Iván: Előre mind, srácok!     Előre mind, budai srácok! Előre, megmozdult már Pest! Diákok, mérnökök, munkások: Győzünk vagy halunk, ha leszáll az est.   Ne hallgass zsarnokok szavára! Hazudtak már épp eleget… Verd le a vörös csillagot mára! Életed így csak szebb lehet…   Űzd ki a ruszkit e hazából! Menjenek […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bizalom

    Rózsa Iván: Bizalom     Hány ember van, ki még annak mondható? Koszos latyakká lett a friss, fehér hó… Hópelyhek szállingóznak fenn, a hegyekben: Isten, miért bízol még az emberekben?!     október 24.