Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ez van…

    Rózsa Iván: Ez van…     Élettelen életelemek… Lélektelen létfélelmek… Képtelen képtelenségek… Éktelen érzéketlenségek…   Fölösleges empátia… Politika-apátia… Igazság? Utópia… Mi fontos? Pénz, nő, pia…     Budakalász, 2016. június 10.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: daDa…

    Rózsa Iván: daDa…     Élettér-falodaDa… Tragikomédia-tébolydaDa… Visszapattanó fallabdaDa… Élet-béklyó-kalodaDa… Paphacuka-árudaDa… Pótanya, régi-új daDa… Kisded-óvó-óvodaDa… Kukori és KotkodaDa… Mesemondó, mindent megoldó daDa… Nem mindegy: dádá vagy daDa… Múlt-mosó-mosodaDa… Közel hozzánk ÓbudaDa… Buddha, igéző pagodaDa… Fontoskodóknak való irodaDa… Politikusokból álló rablóbandaDa… Minden szándékuk is szinte sandaDa… Kiirtott indián szederindaDa… Érte szól az ősi magyar […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kinek fontos?

    Rózsa Iván: Kinek fontos?     Jézus minket szeretettel áltatott; De mi úgy élünk egymás mellett, mint az állatok. Ki ebben a hibás, ki a főkolompos? Ki értünk adta vérét, már csak pár milliónak fontos.     Budakalász, 2016. június 1.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Eljött az időd!

    Rózsa Iván: Eljött az időd!     Eljött hát az időd… Nincsen már itt jövőd… Menned kell, kedvesem… Aludj el, édesen…     Budakalász, 2016. június 1.    

Posted by
Posted in

EZÜSTLAKODALMAS

Épphogycsak- életek törmeléke közt összefutva helló helló napról napra tengve-lengve ki-ki a maga módján azt gondolja vigaszágon megtalálja zsák a foltját erre-arra még jók vagyunk talán   ám a más-más múlt konok kolonc újra és újra be-beszól így ami közös lehetne nyögve-nyelve végül is idegen emlékek visszhangos végjátéka semmi más.   Aztán elment rá két […]

Posted by
Posted in

Ágnes Panna

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset akkor írtam, amikor egy este vigyáztam Unokahúgomra. Amíg Ő aludt, elgondolkoztam, hogy mit jelent számomra a jelenléte az életemben. Ezek a gondolatok olvashatóak ebben a versben. Fogadjátok szeretettel: Az én unokatestvéremnek Ágnes Panna a szép neve, Az Ő megszületésével egy angyal szállt a földre le. Mit jelent nekem e […]

Posted by
Posted in

A nap másik oldala

Parázsban fürdő naiv pirkadat vajúdva megszüli a napot, s az gyermeki hévvel máglyaként ragyog. Lángoló lelkének lázas lobja hamvadó szerelmeket ébreszt, összetört szíveket újra ötvöz, vértez. Kohójában izzón ég a munka, olvad a vas, vagy sül a kenyér, szenved a szikes táj, szárad a fenyér. Hevül a vér a verőerekben, forr a fájón lüktető világ, […]

Posted by
Posted in

Költő vagyok

Hányan vannak,akik még nem ellenőrzött utakon haladnak? Ahol még önálló a gondolat. Nem csatolt, kitalált történetek sora, hogy a hiteledet a semmibe dobja. Hány költő szólhat szabadon, kit nem befolyásol a frekvencia hatalom? A szépről, a jóról! Ki szól a hamisságról, oligarchák hatalmáról? A cégek büntető századáról, titkos szolgák ármánykodásáról? Csak a szépről, csak a […]

Posted by
Posted in

Volt egy kicsi mókus

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset unokahúgomnak írtam, egy délutáni játékunk eredményeképpen: valahogy szóba hoztam a játék közben egy mókust, akit Józsinak hívtak. Unokahúgom pedig megkérdezte: „Ádám! Írnál róla egy verset?” A válasz egyértelmű. Fogadjátok szeretettel: Volt egy kicsi mókus, úgy hívták, hogy Józsi. Meghízott, nem tudott a fára felmászni. Mert sok mogyit evett, így […]