Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az élettér felfalása

    Rózsa Iván: Az élettér felfalása     A világ már nem totál-fatál-globál… A világ már nem totál-fatál-brutál… A világ már totál-fatál-kannibál! Bada Dada erről most mit írnál?     Budakalász, 2016. május 22.    

Posted by
Posted in

Hiába

Hiába ásogat árkokat a hited, átölve szíved viharos végvárát, ébren elfelejted édes álmod rideg szellőbe szelídült fergeteges vágyát. Hiába építget gátakat erényed, tavaszi dalokkal medréből kiárad köveket görgető hegyi patak éned, s felszínre sodorja szennyét a világnak.

Posted by
Posted in

Négysorosok

A kín csendélete A tövisben szunnyadó fájdalom, lüktető körömágyadban ébred, s a sikoltó napnyugtát festi meg az iszonyatok vásznán a véred. A hangya A hajnali harmatcseppen egy hangya sétált, tán megváltani indult a rovarvilágot. Tudott a vízen járni, az vitathatatlan, de ő csupán egy kis kenyérmorzsára vágyott. A szökevény A szögesdrót hegyén vajúdó vágyak egy […]

Posted by
Posted in

Leltár

Keselyű szárnyakon egy súlyos szürkület libegett fölébed árnyékolva fényed, s te behúztad gyáván farkadat és füled, fakón meglapultál, megtagadtad éned. Mára már feledted a kínzó egészet, hogy vágyad virágát ezerszer tiporta a szíved kertjében burjánzó enyészet, s azóta számodra zárt az égi porta. Nappal is álmodtál lázaktól hevülve, s éjjelente gyakran utolért a végzet, forró […]

Posted by
Posted in

Távolodó

 üveglap reped mögötte múltam sebzett világ tört cserepek emlék-szilánk vérzi kezemet

Posted by
Posted in

Feltétel nélkül

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Feltétel nélküli szeretet. A lelke mélyén minden ember vágyakozik rá. A fogyatékkal élő emberek pedig különösen. Természetesen én magam is, mivel én is fogyatékkal élő ember vagyok, de ez a vers nem csak rólam szól. Amikor megírtam, a Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének ellátottai voltak a szemeim előtt, mert ez róluk is szól. […]

Posted by
Posted in

Hol vagy?

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Úgy gondolom, minden ember életében eljön (nem is egyszer) ez a kérdés, amikor a másik felét keresi. Azt az embert, aki a társa lehet egy életre „jóban és rosszban”. A 2016-os mezőcsáti versmondó versenyen a kötelező verset (Rab Zsuzsa – Kereszt) ezzel a versemmel kiegészítve értem el második helyezést, ezen kívül pedig […]

Posted by
Posted in

Írhatok

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Úgy gondolom, első bejegyzésem nem is szólhatna másról, mint arról a versről, amiből már a bemutatkozásomban is idéztem. Ebben a versben próbáltam leírni, visszaadni azt, amiről a költészetem, az életem szól: szomorúság; komolyság; vidámság. Minden ember életében jelen vannak ezek a pillanatok, számomra lelki megkönnyebbülést jelent versben “kiírni” magamból ezeket az érzéseket, […]

Posted by
Posted in

MadiHun: Boldog homokóra

Percekben serceg, s hogy fut a homok, Pedig áll az idő, mikor rád gondolok. Mese ez a világ, csodákban oly gazdag, Midőn kedves szemed mosolyra fakad. Éreztem, hogy többet szán nekem az élet, De te felülmúltad minden szép reményem. Vidáman meglesem a bátor napsugarat, Ahogy a szemcsékhez ígéretet tapaszt. Megkocogtatom az üveg tölcsér falát, Hiába […]

Posted by
Posted in

Rosa Maria B.: Szabadság – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Rosa Maria B. szerző Szabadság című versét Radó Denise előadásában. Rosa Maria B.:  Szabadság Szellő! Könnyed játékoddal nőt és gyermeket megnevettető, tavaszi virágot és rügyeket fakasztó, nap sugarával játszva bőrünket simogató, hárfa húrjait pengetve játssz nekünk! Szél! Nyargaló, ruhám alját fodrozó, lányok haját, lovak sörényét összekócoló, vizek felszínét tajtékká fodrosító, […]