Posted by
Posted in

Illúzió

Szilánkoktól vérzem. Kettétört a tükör, átlátszó sima most érdes lett. S most előtte állok magamból több arcot látok, de valójában nem tudom melyik lennék önmagam. Szánalmas alak. Rabul ejtett arcod, szavad, mosolyod. Azt hittem nálad van a bölcső amelyben végleg elaludhatok. Harang csendül. Szivárványt köpött fényed hozzám. Álomba ringatott, s a végszó mégis egy hazugság… […]

Posted by
Posted in

Külpalota

Nyitott ajtók előtt A mosoly szétmorzsolódva áll Piros pozsgás arccal Valami váratlanra vár. Csodás ruha díszíti testét, Lelke megvillan szemében Kihűlt kézzel Könnyeit kidobta a szemétbe. Tótükör tündöklött rég Fantomfák tövében Merre járt most, Ha eltévedt a sötétben. Hazug csókra várt Oly sok mesébe illő szóra Hamis volt a szó Mi egykor fényt vetett a […]

Posted by
Posted in

Hol vagy?

Állandó vendég a lépteid hiánya, Megidéztelek már mindegyik szobámba, álmoktól fűszeres üres éjszakákba. Megbotlik benned a reggelek magánya.   Ott vagy a kincseit pazarló nyárban, a repülésben, a zuhanásban, az őszbe sápadó napsugárban, a békét kereső csendes elmúlásban.   Vágyakból tornyoztam égig érő máglyát, gyémántszelencében hordom haza lángját, hogy beköltözhessél minden szobámba, a bőröm alá, […]

Posted by
Posted in

Ködfátyol

Ködfátyol Volt egyszer, nem is olyan rég Szirmot bontó ritka virágok Szép volt s szebb lehetne még Nem is értem magát, a világot. Pofon vágott sokszor a tükör Vajon eszedbe jutok-e még Rózsaszín ködfátyol fölött Tisztábban lát a végtelenség. Szemedben mosolygott az arcom Egyszer bús, s máskor boldog Szóvirágok szőtte alkonyon Őrült vagyok, csak félig […]

Posted by
Posted in

A szerelem geometriája

Két szék közül inkább a pad alá esnék, nem feszülök, mint rossz létek közt a sors-ék. Vágy-halmazunk üres metszetekre tesz szert, két örökké közé szerkesztek egy „egyszert”. Csak a pad alatt szabad köröket róni. Kopott a párhuzam, pontatlan és ósdi. Nincs axióma, de a magány vízével az ürgét is kiöntik sebzett szívével. Ha két párhuzamos […]

Posted by
Posted in

Konok hála

KONOK HÁLA Köszönök, Uram, minden homokszemet, mely dörzsölte lelkemet, s igazgyönggyé lett. Minden mosolyt, amit az enyém keltett egy szomorú arcon, és amit enyémen más mosolya ébresztett csüggedésemben. A hitet, hogy igenis van mag, ami megfogan és szárba szökken és sugárzó virágjával hirdeti a gyümölcs ígéretét. CSAK AZÉRT IS VAN – REMÉNY

Posted by
Posted in

“Út a boldogsághoz” – második és harmadik helyezettek, különdíjasok

Weboldalunk galériájába felkerültek azok a fényképek, amelyek 2016. április 30-án készültek a Miskolci Egyetemi Könyvtárban tartott pályázati eredményhirdetésünkön és felolvasó délutánunkon. GALÉRIA MEGTEKINTÉSE Jelen cikkünkben az “Út a boldogsághoz” című pályázatunk második, harmadik helyezett és a főszerkesztői dicséretben részesített alkotók neveit és alkotásait közöljük. VERS KATEGÓRIA 2. HELYEZETT – KALOCSAI ADRIENN Kalocsai Adrienn: Jó lenne […]

Posted by
Posted in

Boldogköltő 2016. – T. Dénes Tamás

T. Dénes Tamás budapesti alkotónk öt verssel jelentkezett az “Út a boldogsághoz” című pályázatunkra. Több alkotása is sikeresen szerepelt, amit jelen cikkünkben közlünk, de az első helyezést és a Boldogköltő 2016. címet az Üzenet gyermekeimnek című munkájáért kapta meg. Az Irodalmi Rádió szerkesztősége 2016. április 30-án, szombaton, 14:00-tól rendezte meg a pályázat eredményhirdetését a Miskolci […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki teszi?

    Rózsa Iván: Ki teszi?     Magamat látom magamban: Magamban látom a világot. Valaki kreál az agyamban: Egy új, szebb világot…     Budakalász, 2016. április 21. (20 éves a ColorStar)    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mindenkinek a magáét!

    Rózsa Iván: Mindenkinek a magáét! (NOM: Jedem das Seine)     A zsidókat szeretem, az ál zsidókat nem. A németeket szeretem, az ál németeket nem. A „hol ezek-azokat” különösen nem. Megadja mindenkinek a magáét, Istenem.   Az oroszokat szeretem, az ál oroszokat nem. Az amisokat szeretem, az ál amcsikat nem. A komcsi régi-új […]