Posted by
Posted in

A tékozló fiú

Sóhajunkat hullámok hátára helyezve Küldjük messze messze az ismeretlenbe. Hullámok, melyek afrikát is megkerülve Vándorolnak fáradhatatlanul egyre csak délebbre Útközben megpihennek egy egy eltévedt szirt tövében Uticélját, s értelmét számolhatjuk akár csak fényévben Ausztrália partjainál kissé lecsillapulnak De szivünk mélyén továbbra is egyre visszhangzanak Ha forró nyári napban ábrándozol,s a szemhatárt fürkészed Hatalmába ejthet a […]

Posted by
Posted in

Rögeszme

Romokba dőlt a vár Vajon az lesz-e még valaha, Az leszel-e még, aki Az eltévedt ósdi ostoba; Csapkodni fog-e még angyalszárny S lehet újra eltörött Az a madár, mely arcul köpött Oly fekete volt, álmon ütött. Elkábult a tudat Mely már rögeszmévé vált Megfagyott csillag, le is esett talán; Hamar indult útnak tovább A húr, […]

Posted by
Posted in

Álom

Láttam messziről az arcát. Olyan, mint régen. Nem nézett felém, De éreztem, lát. Ment előre, néha Megfordult, megállt. Közelebb mentem, de Kicsit távol. Szeretem közelségét. bíztam benne, Egyszer visszatér. Majd egy idő után, Beszállt autójába. Elindult, nem nézett vissza. Véget ért.

Posted by
Posted in

Az ajtó

Szobámban bezárva kanapén ülve, ajtómat nézem, mikor nyílik végre. Várom már a kilincs kecses mozdulatát, amikor szépen, lassan tárul az ajtó. Szemem mindig rajta, de magát még zárva tartja. – Tessék,tessék nyílj ki nyugodtan! Mondom neki szépen,de hiába beszélek, nem figyel, csak ott áll magában, mint régen. Le kellene cserélni,lehet akkor mindig nyílna, de inkább […]

Posted by
Posted in

A szép szó

Szükségem van pár jó szóra, Egyedül mentem ki ma a tóra. Nem volt velem senki, Hűvös szellő arcomat lengi. Pedig jó lett volna megtenni, Leülni együtt, kettesben lenni. A csend hangja szépen szól, De a beszéd, az ölelés lenne jó. Közben figyelni a hullámok táncát, Melyek próbálják kisimítani a tó ráncát. Mindenki küzd,vív a boldogságért, […]

Posted by
Posted in

Végtelen tökéletlenség – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Bognár Stefánia Végtelen tökéletlenség című alkotását Radó Denise előadásában.   Bognár Stefánia: Végtelen tökéletlenség A moly keres egy szekrényajtót, hol bebújhat életterébe. – Feltaláltátok a molyirtót, senkinek sem volt rá szüksége. – A vírus keres kis „könnyű vért”, erőtlent, immun-hiányosat. – Üldöznek, nem is tudom, miért, bár nem akarok semmi […]

Posted by
Posted in

Örök kérdés

Mondd, mi végre születtünk-e földre? Pontos választ ki tud adni erre? Különbözőek vagyunk mindannyian, a kérdés pedig megválaszolhatatlan. Van olyan ember kinek a pénz az istene, és van olyan is, kinek az Isten a reménye, és ki tudja még azt is megmondani nekem, hogy alig néhány négyzetméteren, miért áthidalhatatlan a távolság két egymást szerető ember […]

Posted by
Posted in

Vallomás

Elhagytalak. Most azt gondolod, Hűtlen vagyok, Pedig legigazabbul Szeretlek Téged. Mondd hát, Mit tehetek? Ahogy a szerelmeseket sodorja messze egymástól az élet, Úgy vetett engem a sors most távol Tőled. Magyar honból, Magyar honba. De amint tudok, Sietek Hozzád: Smaragd erdőm, Selymes, hűs patakom, Kicsi, tornácos házaim, Édes Erdélyem. Ígérem szaladok. Újra és újra. Kereslek! Szeretlek! Mielőbb […]

Posted by
Posted in

Lélekcsók

Lélekből szólt, a magányba karolt Bűnösnek lenni annyi, mint megszületni Félárva ember, egyedül a világnak Lehunyt szemmel, bocsánat magamnak. A lidérc szól vissza halkan S az ijedség fogja be a szám Eltiport virágok az út másik oldalán S a rossz, ami igazán vonzó társaság. Mint kopár szirtnek az eső Elfeledteti ama értéketlen tegnap A ma […]

Posted by
Posted in

Különbség

Hosszú fonalat hagy maga után S megfojtja a vágyat Élet s harc között A különbség építi a várat. Megfeledkezett szépek Az elvárás sem késztet Menny s pokol között A remény, mely előre léptet. Szállva, s izzó másként Magam adom vagy épp másként Törött szárnnyal sem hátrébb Előre törni, ezt jelenti másképp. Talán! Vagy! És? Meg! […]