Posted by
Posted in

Hitben, reményben

Levetette már az élet a ragyogását? Mindenhol hallom; butítottak csoszogását… Ki segít már nekünk, ilyen tán’ már nincs sehol… Mi magunk vagyunk azok, segítsünk már ímhol! Csak Isten, Haza, Család, amiben bízhatunk, Hit, Remény, Szeretet, a jövőnk, a mentsvárunk. Most fogjunk össze, egyesüljünk a reményben, Most fogjuk meg egymás kezét, hitben, reményben. Vecsés, 2009. augusztus […]

Posted by
Posted in

Öregúr

Borús élete egyetlen felleggel sem homályosította Az öregúr arcának ragyogását, és nem behavazta Ezt a furcsa tüneményt, sőt az öregúr kelleme, Az eszmélés rejtett bugyrának öregedő öröme. Csongrád, 2012. július 28.

Posted by
Posted in

Fél pálinka

Mondja a nóta: pálinka légy az enyém… Helyes, igyunk. Egy kupicával az enyém! Jó ez, ha nehéz az a gyomor, vagy mulatsz, De hálás dolog, ha józanságot mutatsz. Éhomra nem igyál többet, mint kupicát, Így még éld egy kicsit, józanok fázisát. Zsírosat ettél? Nyomjál le féldecit, Ez még nem sok, véredben még nem telít. Ha […]

Posted by
Posted in

Séta a hóban

(3 soros-zárttükrös) Olyan hideg van, hogy fázik még a hó is, Persze így elmaradt a várt, hóban liezon is… Olyan hideg van, hogy fázik még a hó is. (3 soros-zárttükrős, belső rímes) Csak csúszkáltunk, lecsüccsentünk, orra buktunk, Kipirultunk, teljesen havasak lettünk, szórakoztunk… Csak csúszkáltunk, lecsüccsentünk, orra buktunk, (Apeva) Hó Esett, Még frisses. Úgy ropogott… Hideg […]

Posted by
Posted in

Falak is álarcban?

A meditációm is zaklatott… Falak álarcban és ködtakaró mögött, A vicsorgás, mint hamis mosoly üldözött? Falak álarcban és ködtakaró mögött. Nézem a parton, egy karosszékből a tenger végtelen felszínét… Elképesztően szemléletes, ha most ott lent egy háború zajlik. Tengeralattjáró, mélységjárónak mutatja foga fehérjét. Hullámokat sem vernek, hogy a másik ne lássa meg a kékségét. * […]

Posted by
Posted in

 Búcsú az édes anyától

A fájdalmak királya lép az életbe, elveszítve azt kit a szív öröké szeret. De ő mindig itt lesz a szívbe zárva, a fájdalmat a szeretet koronázza.   Eljött a perc, hogy búcsút intsünk, könnyező szemmel elengedjük.. Viharként tombol a fájdalom, szívünket tépázza nagyon.   Hull a könnyük, ordít a lélek, valami tépáz, valami meghall épen. […]

Posted by
Posted in

(Lát)ás

Borús égre én Napot varázsolok, már rég, aludni mentek a csillagok. Nem minden az aminek látszik, amit elképzelsz, az hozzájátszik. Tudod-e, hogy mi valós és mi nem? Az igaznak én csak foszlányát őrizem. Megcsal a szemed és megcsal a szád, de büszkén hirdeted, ez a te kőtáblád. Szeretetre éhes, kihazudott délibáb, útközben szól, nyakadig ér […]

Posted by
Posted in

Magányos út lettem

Magányos út lettem a korom sötétségben. Nem jár rajtam senki, használatlan lettem. Nem kopog cipője senkink, hogy halljam. Nem siet, nem dübög kocsikerék rajtam. Szükségtelen lettem, vannak már szebb utak. Kinek fontos voltam, ma már másfelé halad. Rajtam senki nem vall már régóta szerelmet. Nem vagyok titkos találkahelye jó ideje senkinek. Elfelejtett út lettem, kire […]

Posted by
Posted in

Végtelenbe zárva

Lányból asszonnyá tördel a tükör, vagy adrogün leszek megint, kit féltékeny istenek ostora hasít majd ketté. Születtem fényből, csillag porából lőszeres hordóba tömött életem robbanni készül. Anyaillatú leszek ismét, mindenekfelett! Hol a fény, hol a csillagpor? Húsból és vérből születek újra, testem a lőszeres hordóban kapja a sebeket. Fájdalomtól kongó dongák között nyújtózkodom, véres kezeim […]

Posted by
Posted in

Csak bámulok…

(Bokorrímes) Csak bámulok és megeresztek egy sóhajt, Nézem mások szerencséjét, merengek rajt’. Kimondanám, de már elsírtam az óhajt. (Senrjú) Millió sóhaj Égbe száll, nincs ki hallá… Meghalt óhajok… * Kimúlásához szikrát sem fárasztom magam, Pech a hóhérom, ki kitekeri a nyakam. Hiába is inspirálom ellene magam. Ó, te konok ősz! Fagyod, testem hóhéra. Tudd, lelkem […]