Posted by
Posted in

Sorstragédiák

Hétköznapi pszichológia… A sorstragédiák jó része a felelőtlenség, szűklátókörűség, A hozzá nem értés és emberi butaság következménye. A sorstragédiák jó része, egész életre ható szövődményesség, S Ez a szenvedő, gyógyíthatatlan, torzult lélek szövődménye Megoldás nincs, marad a környezeti, és nem gyógyítható keserűség. Vecsés, 2018. március 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nagyvilág magyar poétája

Rózsa Iván: Nagyvilág magyar poétája (Hommage à Ady Endre) A „kúnfajta, nagyszemű legény” Nekivágott hát a Nagyvilágnak… Párizsnak is, nem csak Hortobágynak! Nyomába szegődni – hiú remény: Kevés ilyen művelője van a szakmának. A magyar már olyan teremtmény; Harcol, mint akit igazság áthat: Más a szavába nem vághat… – A legkevésbé sem álszent vagy álszerény: […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Félni már nem tudok

Rózsa Iván: Félni már nem tudok (Ady Endre: Elhagyott a félelem című verse alapján) Most vesztem el: zuhanok… Egykedvű vagyok és unott, Már Isten is elhagyott, Mert félni már nem tudok. Míg rettegtem, tudtam, hogy vagyok; Bár magányos, mint a csillagok; De most már minden elhagyott, Mert félni már nem tudok. Míg lelkem kisegérként cincogott, […]

Posted by
Posted in

Jövőre

A csönd kapujából nézek körbe, elképzelem én, hogy mi lesz még jövőre. Mi az mi sorsomból teljesül, és mi az ami csak a gondolataimban legbelül. Játszik az agyam és játszom vele én is, napba öltözött lelkemmel csak azért is. Kínálgat az élet vegyél és egyél, azt kívánom neked, hogy boldog legyél. Nem képzelek én már […]

Posted by
Posted in

Visszanézve…

Meditáció a volt-on… vagy múlton… Visszanézve, van egy csomó üresnek vélt meg tán’ sánta volt, évem, Ahogy ezen elmélázok rájövők, hogy ez az én messzeségem! Futva, loholva üldöz múltam, mint veszett, nem is olyan málén. Járatlan úton van és a kalapja, látom mégsem áll csálén. Futkározása közben a láncait veszti, hátha így célját éri, Hogy […]

Posted by
Posted in

LAKOMA

Tisztítsd le vígan a szúette asztalt. Ebéd ma nem lesz, de vacsorára, házadba tér, aki sápadt vigaszt ad. Alkony szelidül szendergő fára. Tégy üres tálat a kert közepére, tányér kerüljön minden bokorra. Szokatlan vendéged különös étke, mást kínál néked; írt a nyomorra. Helyére talál a villa, a kés is, ágyásra röppen a plasztik pohár, és […]

Posted by
Posted in

2019. évi összefoglaló antológiánkba várjuk az alkotásokat

Szerkesztőségünk 2019-ben is folytatja hagyományát és idei születésnapi ünnepségünkre – amit terveink szerint novemberben rendezünk majd meg – ismét megjelentetjük éves összefoglaló antológiánkat, ami egy tematikus és formai kötöttségek nélküli szépirodalmi válogatás kizárólag az Irodalmi Rádió szerzőinek alkotásaiból. Miért közkedvelt és miért érdemes benne szerepelni? – Évente ez az egyetlen olyan antológiánk, ahol nincs meghatározva […]

Posted by
Posted in

Zsuzsi születésnapjára!

Senrjú stílusban… Zsuzsi, harmincnyolc Pont ma! Jé? Hogy megy idő… Múló pillanat! * Van munkád, két szép Gyermeked, meg jó férjed! Családi idill! * Szerelmes férjed. Kutató és madarász vagy! Gyerekek nőnek! * Munkád szereted. Már kaszást is cselezted… Még oly’ sok dukál! * Gyógyírként penna. Bánatra, lélekpárlat. Isten éltessen! Vecsés, 2015. május 24. – […]

Posted by
Posted in

A világ…

Versben és európai stílusú haikuban… A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt, Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt… Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg, Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg… Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más, Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás… Erre inspirál hőn, a […]

Posted by
Posted in

Minden a helyére kerül

Út? Idő mosta, Előttem köd. Sehova. Jé, hová mennék? Nincsen semmi véletlen, Régi nóták fülemben… * Szív? Nincsen vágya, Terveket lepi rozsda. Hűvös magányban. Lassan elmúlnak évek, Békés nyugalmat kérek… * Minden helyére Kerül, lélek szelídül. Őszek napjaim… Ismeretlen, már nem vonz, Öreg napok. Csend úgy vonz… Vecsés, 2014. december 1. – Kustra Ferenc – […]