Posted by
Posted in

Évek tucatjai mögöttem

Mögöttem az évek tucatjai gyűlnek s vágyaim tüzei lassacskán kihűlnek. Egy-egy csillogó szem még, ha dob is szikrát, elaggult testemen az tűz nélkül fut át. Hamvadó parazsam hiába kap már fát sóhajtás, fuvallat nem lobbantja lángját. Vagy mégis? Ha jöttöd közeledni vélem, alvó vágyam-tüzét fellobbanni érzem. Szívem fürgén dobol, az arcom is lángol s a […]

Posted by
Posted in

Törjön utat a fény!

Kihalt már a mező s az erdő-fedte táj. Nincs madárdal sehol, csak kopog a harkály. Köd-tenger nyaldossa a völgyet és dombot s aggat a fagy fákra jégkristályból lombot. Az élő didereg, kacsingat rá a vég. Fehér paplant nem vet megkínzottra az ég. De lám!  Apró fények milliárdja terem: az égi-fény áttör ritkult köd-tengeren. Lent is […]

Posted by
Posted in

Fagy játszadoz

Ablak üvegre tett csillogó virággal belibbent a vendég, ám percnyit sem tárgyal. Kúszik szanaszéjjel, de marad itt része, s nem tudni, tettének milyen lesz a fékje. Nincs már fákon levél, reszket minden ága, de nem táncát járja madarak dalára. Felhangzik néha ott hollók rekedt hangja, máskor erdő csendjét láncfűrész zavarja. Kis pataknak lassult csobogó futása, […]

Posted by
Posted in

Csillagot szült az éj

Csillagot szült az éj, s deret hint a hajnal. Csendes most a reggel, s nincs madárdal nappal. Békakoncert sincs már, a tücsök is hallgat, gébics a tüskére bogarat nem aggat. Nem lehet hallani dalolgató rigót, s a szajkó is csendben lopkodja a diót, A környező tájat bűvös festő járja, s hirtelen színt cserél a fák […]

Posted by
Posted in

Szőlőhöz darázscsapda

Még helyenként őrzi szőlőm a permetet. de hatása már nincs, nem roncsol életet. Lódarazsak falják a zsendült szemeket. A feltépett sebek vonzzák a legyeket. Ezerszám gyűlnek a több féle rovarok, s csapdákká válnak a műanyag flakonok. Sörrel ízesített cukros-vízzel csalok, s az elért sikeren szinte elámulok. Bújnak a rovarok lyukon át flakonba. Érzékelik nyomban, hogy […]

Posted by
Posted in

Itt-ott picit megsimogatom

Hat évtized után együtt vagyunk megint. A szívem feldobog, de a karom legyint: – Ugyan ki emlékszik már azon időkre! – Tudja-e ki vagyok? nem is kérdem tőle. Százak jöttek-mentek – híresek is többen –. Azért mert itt vagyok, bizony, meg nem döbben. Régi vonásokat kutatgatok rajta, de bezzeg az idő, azt már átvakarta. Hol […]

Posted by
Posted in

Kék túrán

Amint Mátra-hegység dombocskáit járom, a Kéktúra jelét igen gyakran látom. Az ösvényt hol lejjebb, hol feljebb átlépem, s ott bandukolókat mosolyogva nézem. Kanyarulatait én sokszor levágnám, s egy-egy meredekét lankásabbra váltnám. Mondom én azt büszkén, a helyet ismerve. Ám, de az idegen ilyent, hogyan merne? Nem tudhatja, máshol hogyan lehet járni, s hogyan lehet ott […]

Posted by
Posted in

Fásultság

Létem zsenge kora óta vágy az útját velem rója, hogy lássak, halljak jó sokat s versbe gyűljön jó gondolat. Masszát olykor összegyúrtam, máskor forgáccsá gyalultam. A termés nem lett csak bogyó, s a forgács sem lett lángoló. Volt könnyem éji ég alatt. Éj függönye szét nem szakadt. Nem jött elő sok jó falat, hiába fűszereztem […]

Posted by
Posted in

Ilyenkor születtem

B. Mester Éva   Ilyenkor születtem   Vasárnap születtem egy régi februárban, mikor erősödik a hit és gyengül a tél, ködfoltos subáját magára rángatva távozni készül, semmit nem beszél.   Anyám bölcsőjében nyolcadszor is megkapaszkodott a remény, mint csecsemő. Biztosan éreztem, hogy létemet hallgatja. Finom neszek szárnyán lelke lebegő.   Visszamordult néha még a tél, […]

Posted by
Posted in

Egy apró fejezet

Lopakodó hajnal pírt vetett az égre s oszlott lassacskán az éj sűrű sötétje. Madárkák ébredtek, a daluk felcsendült oly’ hívón, hogy messze, közeledni készült. Már látszik, amint a természet festeget és elő tárja a gyönyörű képeket. Hegyen a fák között fény-nyilak raja fut. De a kövér lombok, lusták nyitni kaput. Kúszik a fény, már ott […]