Fájdalmak versei
Posted by
Posted in

Fájdalmak versei

A némaság vermében A nyálkás kútban ázott szirmokon csúszik hasán a gőgös bánatom. A gyökerek betörnek mint mételyes földeken áteredő bűnös lelkek. Mélye hatalmas limax maximus ölelésének alantas csöpögő húsa. A tagadás beköszön az édes féreg szegeket markoló ácsolt fájára. Csak harmat cseppen. Beterít oroszlán szájában szivárgó édes nyál fojtogató illata. Varangyok erdeje ugrik a […]

Posted by
Posted in

Annyi minden…

Annyi minden történhet “ma még” beszél a csend , néma a harsogás hullámzó lélekkel, de élvezve rég mindent, mi az életben csodás. Emberi léptékkel kell élnünk “ma még” de körhintán ülve szédül a világ aprócska rés, talán átférek én a rozsdás élet-tű kicsiny fokán. Árnyék csobban a gondolat-tó vizén szellő játszik halk hárfa-dalokat mint egy […]

Posted by
Posted in

Tavasz a Gerecsében (Mogyorósi sziklák tövén)

  Szépség virraszt itt, és az örök Hórák kőasztalon terítenek tavaszt. Hérics és nőszirom, mint virágtócsák. A szikla sóhaja verset fakaszt. Sejtelem: titánok születtek talán. Múzsák dalolnak,  bomló lomb alatt. Elbújt a bérc az ormon, s mint bús magány, tekintett le rám, míg lábam haladt. Nimfák vadásznak, s a szikla tövébe pihenő Párka, születni hív vajon, […]

Posted by
Posted in

Tavasz ébredése

Edit Szabó : Tavasz ébredése Haiku csokor Szirmot bont tavasz hosszú hideg tél után virág kacsintgat. Búvik hóvirág emelgeti ki fejét tavasz hajnalán. Ibolya kékül bimbót nyitnak bokrai illata szédül. Aranyeső áll sárga arany fényében csillagokat tár. Nárcisz, tulipán versenyeznek egymással, vastag száruk már. Színes kavalkád kertemnek virágai, tavaszi zsongás. Szemet kápráztat tavaszi virágözön, szívem […]

Posted by
Posted in

Kék madár.

A boldogság kék madara furcsa szárnyakon repül, megérintheted tollát és elsuhan kezeid közül. Megtartani nehéz feladat elröppen mint a pillanat. Néha gonosz vagy, de kívánom neked -a kék madár- sokszor legyen még Tied!

Posted by
Posted in

Egyszer egy királyfi… (parafrázis)

  Egyszer egy királyfi mit gondolt magába? El kéne indulni messzze a világba. Szerencsét próbálni a szép nagyvilágba, Hm-hm-hm, ha-ha-ha, a szép nagyvilágba. Guten tag, guten tag, van-e itt most munka? Van bizony, van bizony, más itt nem vállalja. Három diplomád ma, jó lesz mosogatni. De nem azért jöttem, hanem pénzt keresni. Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hanem […]

Pilisi virágok
Posted by
Posted in

Pilisi virágok

  Láb nyomán a varjuháj, virít s utat mutat. Margarét az út porán nevet, velünk mulat. Napkorong sugár bolyong a bérctetőn, suhan. Szél ölel, hajadba túr, a nyári ég zuhan. Sír a lícium s a lonc lilán köréd hajol. Árvalányhajon velünk repes, kereng, dalol, bólogat, neszezve ring a nyár, az illatán döng a méh, izsóp […]

Nyár
Posted by
Posted in

Nyár

  Hajlik a szár, pipacsok tűzpirosán ide vár, szirmok alatt, melegen bólogat, izzik a nyár. Dobban a szív, fecsegő csend, vele halk a szavunk. Érik a búzakalász. Új gabonát aratunk. Most magasan meleget szór, ragyogón süt a nap. Víg arató keze bálába rak, és a kalap szalmafonat, feje fényt izzad a munka alatt. Szérüre vonva […]

Posted by
Posted in

“A mindenségben nincsen értelem”

  A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg öltözök, bennem dúdol a tegnap. Ökölbe szorul néha a dallam. Illúzió, még gyakran belém harap a múlt, mit már feledni akartam. Búsan regél a hétköznapi bulvár, az üres akkordokban zengő […]

Posted by
Posted in

inspirálkonspirál, hasadba lyukat dumál

mit egy költő kitalál, az kėrem a vers-spirál. ha a rimekkel jól konspirál, verselėsre inspirál. de ìgy is mondhattam volna, hogy mit egy költő kitalál, az kėrem a rìm-spirál. ha a szavakkal jól konspirál, kuncogásra inspirál. vagy ìgy: mit ez a nô kitalál, a hajad tôle égnek áll. ha egyszer ô nekiáll, hasadba lyukat dumál. […]