Posted by
Posted in

Élet, halkan sötét éjszakái?

A hulló hópelyhek, kristályai, Hóvirágok hófehér szirmai, Élet, halkan sötét éjszakái? Emlékeimben feketék az élmények, de vannak jók és szépek. Ahogy szerintem előre megyek, nem világítják utam fények… Bánat bennem a közöny, utcai lámpák látnak, mint érző lények… Bizony, sokszor van, hogy az élet-zord időkben a szele, Elfojt lángot, és segít neki, a zord idők […]

Posted by
Posted in

Van-e remény?

Van-e a távolban nekünk felcsillanó kis reménysugár, Ha az utunkon defektet kapott a fakerekű batár? Van-e kiút az egyre mélyülő sárkátyúból már, Ha kiderül, hogy ez egy mindent beszippantó mocsár? * Összekötözött Bokával menekülni? Kínlódva várni! * Kilátástalan, Ha nincs kilátás hegyről… Futni? Csermelyből? * Mindig van remény, mondják az okosok, bizakodók! De tudják-e, hogy […]

Posted by
Posted in

Már méla a csendem…

Görbe utcán, görbék a fények, Görbe fényekben görbén nézek… Hah! Látom jó görbék a lények… Ti, ne sírjatok, ha nagyon gondtalan mosolygok! Én már a Fénnyel, eredete felé ballagok… Csókokkal csendben lefedem, a szíveteket. Hagyok nektek, soha nem múló szeretetet. Engemet mindig is becsaptak igéző álmok, Így az én álmom, már csak csendes, hűlő zsarátnok […]

Posted by
Posted in

Lakatlan szigeten

Elképzeltem magam egy lakatlan szigeten, mit fogok ki mikor hálómat majd kivetem. Hogyan gyújtok tüzet ha melegedni vágyom, hol hajtom le fejem mikor álmomat várom. Írnám én a versemet de nem hoztam papírt, eszembe jut az otthoni fűszeres fasírt. Veszem elő a mobilt de nincs elég térerő, hát megfürdök a tengerben úgyis ez a menő. […]

Posted by
Posted in

Nyár elvonul a téli lakba…

Sorok az öregségről, versben, apevában, HIAQ –ban… Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön. Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél. Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél. Nyár Ősztől Elköszön. Őszi szellő, Elmúlást jelez. Ha volt még szép nyarad, Elszállt hűvös szellő szárnyán. Ősz-fejed […]

Posted by
Posted in

Főnix

Akai Katalin   Főnix   Börtönöm rácsát, dühöngve verem, körmömmel tépem, véres a kezem Világgá mennék, s mégis maradok Nem tudom magam sem, vajon mit akarok?   Mikor már nem jelent örömöt a másik, szeretet helyett, kötelesség játszik Amikor vele élsz, és mégis nélküle Elhagyni szánod, mi lenne vele.   Csak egy életed van, zöme […]

Posted by
Posted in

Fékem

Versben és európai stílusú haikuban… A magas égen Szikrázva süt, napocska! Alkony közeleg. * Már az álmaim sem az enyémek, A semmiben vésznek, elenyésznek. Ezzel minek rontsam meg életem, Ha jól látom, már ez lett a fékem. * Csend, nyikorogva Beáll saját helyére. Beesteledett. Budapest. 2000. július 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Végleges

Fúj a szél és borús az idő, Csendesen eseget az eső. A jókedvem nem igen duzzad, Nem kiabálnék; cigány húzzad! Végleges a felismerésem, Okozom lehetetlenségem. Nem volna szabad vállalkoznom, Nem fogadnak el, nem lesz hasznom. Nem fogad el a pénz, az üzlet, Szerencse messze elkerülget. Lendület és iram nem elég, Sorsom mondja, most már elég. […]

Posted by
Posted in

Élni akartam

Hosszú út pora ráült a cipőmre, Sajna, nem vagyok büszke életemre. Nagy utat bejártam, zarándokoltam, Utóbb kiderült, semmit nem csináltam. Ötvenkét év alatt bizony ez történt Senki nem pártolt, sem hosszan, sem tüstént. Így csak vergődtem, szétdobált az élet, Nem is tudom az életem mivé lett. Mire születni? Kínlódás az élet, Küzdünk, birkózunk mindennel. Mi […]

Posted by
Posted in

Nincs kijárat

Nem látszik semmi, vaksötét van, Áll az óra az éjszakában. Nincs, ki indítsa mutatókat, Így aztán nem lesz már virradat. Tapogatódzok, nincs kijárat, Csak fogdosom nedves falakat. Pókháló terül az arcomra, Denevér akad a hajamba. Megyek csak, mint vak ló a falnak, Nem lelem helyét a jászolnak. Megbotlottam, már térdre estem, Falba marok! Így emelkedjem? […]