Posted by
Posted in

vers a szoborhoz

kalapos hölgy te bronzba zárt csoda nyári hőség vízpermet ködében mint teremtő akaratú nimfa vénusz születése ősi elemben mint istennő tekintesz előre ruhád szegélyén a város maga patinás legszebbek apró makettje mint földre applikált égi csoda hűs permet száll most a nyári légben rajtad a szivárvány szép színe játszik mint csodás aura úgy fog körbe […]

Posted by
Posted in

mint egykor…

mint egykor a kemény halmok csúcsán ma is megakad ott vágyón a szemem az érzés most is él de kurtán furcsán a test mást akar mint azt képzelem ma is dúlom bontom gondolatban toporzékol a vágy ott legbelül télben várva még a szép tavaszra hogy elnehezült vágyam újra repül

Posted by
Posted in

emlékek sora rögzült…

emlékek sora rögzült agyamban s mint villám szállt el a hetven év idézem sorban kusza gondolatban s néha még elkap az ifjonti hév tettem-e jót vagy cselekedtem rosszat mit őriz meg rólam az emlékezet átkoznak dicsérnek és a szónak milyen felhangot adnak az emberek agyamban turkáló gondolatkezek hoznak felszínre sok feledett álmot és foszlott szegélyű […]

Posted by
Posted in

verset írok még…

verset írok még sárguló papírra csak a vér színe az mi ma is vörös lassan a homlok leér a tarkóra a vágy már nem sikolt csupán ösztönös tinta fogytán toll száradni készül merre visz majd és hova jut az út vonat még megy zakatolva végül az ima is csak a pokolra jut az ima is […]

Posted by
Posted in

elhagytam vagy…

elhagytam vagy ő hagyott el engem bár érzem néha itt van valahol mint ábel bolyongok a rengetegben a csendem zajom most együtt dalol csontkéz játszik álmodó valóság a sors éppen most lelkeket rabol alagútban csak sötét tanyázik a fény talán még pihen valahol már vörösen izzik a pirkadat keze egyszer majd hozzám is elér hozsannát […]

Posted by
Posted in

korán eltávozott költő emlékére

ma is olvasom a versed barátom a döbbenet most is az arcomra ül tébolyult álom és cudar világ mert elemésztette költő fiát hamis isten mit imádott a lélek vad tüske tépett izmot csontokat majd félelem ölt és az enyészet közösen ülték meg a torodat fájó csendben az árvák jajszava elhalt és nem jut már az […]

Posted by
Posted in

Feltöltődés

Megérint engem az ünnep lehelete, emberek irántam érzett szeretete. Kipattan belőlem a bimbózó élet, tekintetem a messzeségbe réved. Arcokat keresek és hangokat hallok, többen közületek már régen rohantok. Kergetek valami illúziót is, lopva figyelek azért azon túl is. Megállítanék mindenkit egy ölelésre, jól eső szavaknak gyűjtögetésére. Kiráznánk magunkból a fájdalmakat, átszőnénk arany szállal az álmainkat. […]

Posted by
Posted in

Tél eleje

(3 soros-zárttükrös) Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület, Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett… Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület. A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget, Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget? A szél azt nyögte, voltatok a nyárban […]

Posted by
Posted in

Advent első vasárnapja

Gyertyát gyújtunk ma viola színűt, adventi időszak első vasárnapját üljük. Felkészülünk Krisztus eljövetelére, születésének nagy-nagy ünnepére. Magunkba mélyedünk és lelkünkben csengőszóra ébredünk. Megkeressük okát bűnnek és a bajnak, tisztalappal szeretnénk indulni e neves napnak. Mint sűrű erdőben a fa annyi a bűn, ágak reccsenésére a becsület is belerezdül. Lelkiismeretünket tükrözzük magunk elé, de bizakodva nézünk […]