Posted by
Posted in

A fény

Mikor a Pirkadat útjára tér az Idő, Mikor az Ébredés szemedre eljő… Amikor Imára van napjaidban igény… Elkezd Lelkedbe szűrődni a Fény!…   Ahol a madarak dalában Zene szól, Csak Szépet hallasz, és csupa Jót… Mikor pattogzás kukucskál Fák rügyén… Elkezd a Lelkedbe szűrődni a Fény!…   Mikor fejedben Esőkoppanás csendesül… Mikor a Napsugár a […]

Posted by
Posted in

Indulj el!

Az édesanyám más, mint a többi, szívét a bánat örökké gyötri. Ez igazából belőlem fakad, mert ajkamon nem járnak a szavak.   Szemébe szomorúság költözött, lelke nem ismeri az örömöt. Gyakorta csak azon gondolkodik, hogyan segíthetne sorsomon itt.   Tehetetlenség emészti folyton, nincs neki perce se, hogy nyugodjon. Minden vágya, hogy én olyan legyek, mint […]

Posted by
Posted in

ARS KOMÉDIA

Félrekezelt valósággal alkudoznod; vereség. Úgysem bírod hamissággal, jobbak ebben kóklerék. Vén titok, hogy parancsszóra, más az élet; kecmereg, ketyeg, akár stopperóra, s időzített fegyverek. Agg tájakon szép a csorda, városok helyett faluk, állnak sorban, megtiporva, nincsen már, csak zokszavuk, emberarcú félkoboldok káplárszívet hordanak, kedvelik, ha senki boldog, s végtelen a munkanap. Kocsma mélyén a berúgás, […]

Posted by
Posted in

Megtennéd Etuska?

Az öreg… álmodozik Felolvashatnál, ó, Etuska! Bízok, vagy ily’ ügyes leányka. Egri csillagokat, Meg új novellákat… Megtennéd? Szívem táncot járna. Szívesen olvasnék fel Úrnak, Öregnek, vagy valaki újnak. Görögök eposzát, A face pletykaposztját… Amíg a csillagok lehullnak. * Közben mehetnél főzni kávét, Megetetnéd a kutyát… Dádét. Kedvemre tehetnél, Tested lenne kéznél… Ember hadd legeltesse szemét. […]

Posted by
Posted in

Bekasztlizott a karmám

Bekasztlizott a karmám Bár jó lenne más… úgy ám! Sorsom megírva, azt el nem kerülhetem, És, hogy ez így van, az nem csak egy vélelem. Hatvannégy év alatt oly’ sok mindent történt, Mi tőlem függetlenül, kavarta örvényt. Visszagondolva, rí, pityog a lelkem magamba, Bár arra gondolva, elmúlik élet, agyamba Átgondolva a saját történelmemet, rínék… már […]

Posted by
Posted in

Békák

A tóparton békák kuruttyolnak, Vacsorára szúnyogokat várnak. De már a szúnyogok elrepültek, Békák meg éhesen lefeküdtek. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Varjak

Repülnek a varjak a hideg légben, Jól kirajzolódnak az ég, kékjében. Sokan vannak, szinte fekete felhő… Az ég-kékje… csak néha, de előjő. Nagytestű madarak és sokan vannak, Határban keresik a barázdákat. Ők is a hideg elől vándorolnak És küzdenek, így tán éhen nem halnak. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A vadász

Magas falak alatt Vadas falat halad… Marad az akarat A falat hadd halad… Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ásatag

Ásatag, cudar élet. Biz’ nincs jó sors… Irányít is mindent, nálam a balsors. Út, ver, gyilkol, mintha megérdemelném, De miért? Ez egyet tudni szeretném… Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Piros pünkösdi rózsák

Edit Szabó : Piros pünkösdi rózsák Piros pünkösdi rózsák, illatukat rád ontják, Szentléleknek jelképe, örömünnepnek színe. Szedek egy szép csokorral, neked viszem boldogan, fogadd el szeretetem, drága édes kedvesem . Lehetsz pünkösdi király, hatalmad sokáig áll, virágcsokrom a tied, múlandóság hiteled. Nem egy évig, örökre legyen szíved öröme, elmegyünk a búcsúba, megáld minket az Atya […]