Posted by
Posted in

Vándorkomédiás

Sokat szenved a vándorkomédiás. Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér. Nappal koplal, este nincs vacsorázás, Fáradt, mire szénapadlásra felér. Hosszú, döcögős életben semmi sem jó. Vándoréletben nincs normális élet. Ellenséges, lenéző környezet való, A képzelet állít neki síremléket. Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Elég!

Rózsa Iván: Elég! Egyszer minden elég… A Földnek parancsolja Isten: elég! Elég vele együtt fösvénység, irigység, kevélység… Nyoma sem marad semminek, nincs reménység… Hogy poraiból újjászülessen az Élet, Mint valami főnixmadár: Egy más dimenzióba téved, Ahol Rá már Isten vár… Budakalász, 2019. május 16., Kovács Lajos gondolatai kapcsán…

Posted by
Posted in

Esik

Esik a tavaszi eső, Vizes az út. Ettől szép erdő, mező, Téli kiút. Zöldül erdő és árokpart, Vizes a fű. Időjárás hozza tavaszt, Ez már nem mű. Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vége a szenvedésnek!

Rózsa Iván: Vége a szenvedésnek! Bár a talpa alatt a talaj nagyon égett; A tékozló fiú mégis a saját útjára lépett. Ezen halad azóta is szüntelenül-rendületlenül: Célja a Végtelen, ahol minden vágya teljesül… Úgy teljesedik be, hogy egyben kioltódik: A Végtelenben minden problémája megoldódik. Szeretteivel él együtt továbbra is, akikkel akar: De betegség, öregség, halál […]

Posted by
Posted in

Világot látni

Verset írok monotonon, Zakatolunk vonatokon. Utazzunk, és lássunk világot, Ismerjük meg, egész világot. Jó dolog menni, kirándulni, Ismeretlen tájat is látni. Embereket megismerni, Az újba belemélyülni. Van világba sok látni való, Van világnak sok csodája, ó! Minél többet lát az ember, Annál inkább “igaz” ember. Persze más a finn vagy olasz, Lehetőséget ne szalassz! Meg […]

Posted by
Posted in

Belátom

Korom haladtával már belátom, Sok embernek ezen a vad világon, Nincsen remény és nincsen boldogság, Megnyugvást nem hoz, csak túlvilág… Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Mint egy… ó, Lia!

Mint egy vak zongorista… Lia! Nem látlak… vágy, előrehajtva. Lelkem billentyűit, Szeresd szerkentyűit. Csak közösen, előretartva. Mint egy dallamot, zongorállak, De nem kell néznem, a kottákat. Te a lelkemben élsz, Szinte, velem átélsz… Mi kerekítenénk kockákat… Mint egy álmodozó ó, Lia! Jöhetnél, már előrehajtva. Beszéld meg vágyaddal, Egyeztesd, álmoddal… Horkolhatnánk egy jót, egy… ágyba. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Fürdőzők

Edit Szabó : Fürdőzők A tó partján virul a nád, benne fürdik most a család, tükröződik a kék színe, hűsölhetnek a nyékiek. Tisztasága felfrissítő, úszni benne oly üdítő, elfelejti búját-baját, ember, aki odatalál. Biztos lehet tudásában, férfi, asszony és a leány, mert a tónak közelsége, veszélyes lehet mélysége. Forró nyárban örömet ád, lubickolni mind odajár, […]

Posted by
Posted in

Viktimológia

Hétköznapi pszichológia Viktimológia írja: az áldozat magatartása a bűncselekmény kiváltója! Nos, az emberek, a hatalom, és a társadalmi morál is ekképpen tartja. Viszont ugyan ezek még véletlenül sem segítik, hogy az ártatlan áldozat egója S A léte, embersége visszatérjen és az eredeti bejárt utat járja. Itt fokozottan érvényesül a téves ítélet, a képmutatás, mi ember […]

Posted by
Posted in

Gyermek mindörökké

Edit Szabó : Gyermek mindörökké “Nem maradhatsz örökké gyermek “, hisz az életben hamar felnősz, lelkedben gyermeki szeretet mégis maradjon neked örök. Gyermekség felelőssége sokáig bizony a szülőké, gondtalan élet reménye vezet a felnőtté válás küszöbén. Szelíd gondolatok javítanak kora gyermekkorodtól kezdve, édesanyádnak kedves szava repíthet fel a fellegekbe. Aggódó,féltő gondoskodás, a gyermeki életed véget […]