Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hitetlen világ

Rózsa Iván: Hitetlen világ Mindig is születtek kultúrák, népek… És isteneiknek templomokat építettek… Bíztak magukban és isteneikben: De a mai, modern világ tán en bloc hitetlen… Budakalász, 2017. január 12.

Posted by
Posted in

Első próbálkozásom…

Összetörve Összetört lélek darabok Én boldogságot akarok. Nem bánatot, ami kínoz Ami, könnyen visz a sírhoz.   Pár könnycsepp folyik végig az arcon. Nem egyszeri alkalom. Térdre borulva, sírva fakadni A szívnek darabokra szakadni.   Felállni és mosolyogva tovább menni Mindent a fáradságra kenni. Boldog emberek körülöttem Csendben nézem, hogy örülnek.   Igaz szerelmek? Örök […]

Posted by
Posted in

Tóparti álmodozás

  Ülni a parton, és csak várni a csodát, hogy hozzám lép, átölel, látni mosolyát, nem, nem az öreg Hold és ölnyi csillaga, sem a settenkedő, sejtelmes éjszaka.   Ülni a parton, és bámulni az alkonyt, szívemet szólítja andalító hangon, füle van a csendnek, ó, csak meg ne hallja, várom, hogy itt legyél, súgd, hogy […]

Posted by
Posted in

Téli álom

Dermesztő hideg éjszakák Jeges, szél fújta nappalok után Napfényre, melegre vágyni Lehet türelmesen  csak várni Mintha meghalt volna a természet Csak alszik és némán szendereg Fagyott virágok idézik a nyarat Az is csak úgy hirtelen elszaladt Vágyunk már a virágos rétre Lágyan simogató tavaszi szélre Várjuk a kikelet új csodáját Patakok halkan csörgedező hangját Látjuk […]

Posted by
Posted in

Sárga fény

Edit Szabó : Sárga fény Hideg fényű tekinteted mélyén villan sárgaság, lélek tükre kifejezte, ami az eszedben jár. Húzódik a szád mosolyra, a beszéd még nem kényes, úgy gondolod valóságra sosem jön rá, kit nézel. Okozatnak nincsen foka, írigységed nem értem, honnan vetted,hogy van oka lelki féltékenységnek. Sötétség a szíved mélyén átvette birodalmát, könyörtelen benne […]

Posted by
Posted in

Jégkirálynő

Edit Szabó : Jégkirálynő Elmúltak a nagy ünnepek, beköszöntött a Vízkereszt, mulatságoknak ideje, farsangolásnak kezdete. Álarcosbálra öltözünk, maskarákba készülődünk, fiúból most bohóc lehet, vagy hercegként tesz szépeket. Leány szíve is feldobban, ez a nap most ő érte van, királyleány lett az álma, minden felség reá vár ma. Fenséges ruháját nézi, ebben kell ám megjelenni, kiránynője […]

Posted by
Posted in

Ha lemegy a nap

  Elbűvöl, elbájol, titkokat sejtet, arcomba bámul, majd szó nélkül elmegy, szemében ott ragyog új nap reménye, megnyugtat, vigasztal, ez nem a vége, holnap, ha felragyog, szebb lesz, mint tegnap, új élet fogan a felkelő napban.

Posted by
Posted in

Hóhányók

Téli éjben, csillámló holdfényben kérges kezek hányják a havat. Alkalmi munka – nem pénz: alamizsna, s nincs rajta kamat. Mire is elég? Szalonna – kenyér, s tán némi ital. S ha jő a mámor, már nem fáj a magány, a durva fagy. Pokrócba bújva sorba áll újra: munka van? Ételt osztanak? Városlakó! Gondolj rájuk akkor […]

Posted by
Posted in

Régi idők

Csak előre Görbe lett a liba csőre fel állott a macska szőre lovam lába igen görbe áldomást igyunk új évre csak előre,csak előre   Régi idők A múzsa csókolt,szám meg bókolt várni virradatra,a szebb holnapra Múltak éveim,szegett szárnyaim öregedő esték,kedvemet szegték kopog az este,a fejem kereste csókot nyomott,s 70 csillagot itt hagyott..

Posted by
Posted in

Őszi capriccio

Reggelente a tükörben: arcom nem fér a bőrében. Mosolyom tűnő tavasza, mélyülő ráncaim szava. Munka riasztó reggele, szemem karikákkal tele. Induló van, induló van! Sietősen zsúfolt buszban, buszablakban újra látom: arcom gyűrött, úgy sajnálom. Ezt a képet elfelejtem, szaladok az őszi szélben. Huzatos a metró útja muzsikál a szívem búja. Az életben ugyan mi jó? […]