Posted by
Posted in

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Csak az Isten tudja, vagy talán ő sem, csak én magam. Hitem magamban, újra meg újra őszintévé teszi minden szavam? Jó és gonosz, mennyország és pokol Isten és Lucifer bennem lakik. Utak, elágazások, döntések, olykor a józan ész mindent megnehezít. Nem bántani senkit, egyenes gerinccel embernek maradni a legnehezebb. Abba a folyóba, […]

Posted by
Posted in

Tündérvirág

Edit Szabó : Tündérvirág Kék tó vizén tündérrózsa belegázol a habokba, oly csábító a felszine, tavirózsa lebeg benne. Felsőtestén pőre bőre, estéli fény köszön tőle, hosszú bő a ruha alja, víz felszínét elborítja. Mély gyökerű ez a virág, hova indul a szép leány, vágyakozás van szívében, sárgarózsa hajdíszében. Legyen elég ez a rózsa, felejtsed el […]

Posted by
Posted in

Égbe kiáltó

égbe kiáltom múltam mázsányi terhét forgószél támad   riadtan hátrál porrá zúzott szenvedés elrepül bánat   új idők szele tövestől tép ki korhadt recsegő fákat   viharkabátom felveszem,  kiállok az esőre bátran  

Posted by
Posted in

A szakállas bárónő balladája

Szép lány volt a Szidónia, rajongói körbevették, de az élet: irónia, s szakállasként emlegették. Hogy is történt, hallgassátok Szidónia furcsa sorsát, miként ült rá fura átok, elcsúfítva bájos arcát. Válogatva kérői közt egy szép, fess legényre akadt, ki kezét kérte időközt, s keble büszkeségtől dagadt. Barcsy Antal,a híres báró, ő lett a szerencsés nyertes, s […]

Posted by
Posted in

Tiltott szerelem

Egy tekintet és egy mosoly, ennyi jut belőled, nekem. A szívem, érzem, már fogoly, hisz elraboltad, kedvesem. Egy lopott pillantás, némán, hisz csak szemeink beszélnek, kérdem, te gondolsz-e énrám, vagy csak vágyaim remélnek? Csitt lelkem, csitulj hát, hallgass! Szerelem, vagy csak vágy éget? Tiltott gyümölcs, ne kockáztass, bár érzed, hogy forr a véred! Lassan ébredek, […]

Posted by
Posted in

A nyár Haiku csokor

Edit Szabó : A nyár          Haiku-csokor Hullámzó folyó szél ereje meredek, vize partot mos. Éled Nap fénye, reményt ébreszt szívekben szivárvány színben. Élvezd a nyarat, szabadságát világodnak, hirtelen szalad. Fürödj tavakban, tüzes nap ne égessen, hűsölj fák alatt. Gyorsan véget ér boldogságnak a nyara, susog őszi szél. Bőcs,2017.07.12

Posted by
Posted in

Elveszett évek

Csendbe belehasított a csengő hangja, ott állt a múlt a küszöbön, félszegen. Arcán volt az eltemetett évek maszkja, hallatszott a szív lüktetése vészesen. Negyven év nagy idő, történelmi lépték, megdermedve csúsznak ki szájon a szavak. Az emlékeket az agy hullámaiba vésték, hogy csak magukban álmodozzanak. Egyszerre ült le a két alak, meglepetten, morzsolgatták kezeik között […]

Posted by
Posted in

Egy új nap hajnala…

Csendben figyeltem hajnalig a csillagok cinkos mosolyát míg az ég peremén vörösig festette a nap a sötét éjszakát. Néhány ecsetvonás és sárgára váltott rezdül a levél, ébred már a szél fényfátyol takarja be a világot egy új nap hajnala ismét ideért. Evokáció Nagy László: A bánat hajnala című versére

Posted by
Posted in

Sikolt a lélek…

Ha az írás hamis, az igaz szó mit ér csak könnyű léptű álca itt a földi létben búvó patak, mely felszínt már nem remél de a lator kínja sem az ősi érdem. Isten cinkos volt e hitvilági tettben a tudás ellentmond a dogmatikus észnek kínzás és máglya a kereszt nevében a bot koppanása már nem […]

Posted by
Posted in

Tiéd az életed

Edit Szabó : Tiéd az életed ” Ne váltsd apróra szíved kincseit, ki mindent akar, mindent elveszít “, apró kövek képződnek lelkeden, halld meg a fájdalmat vérző sebeken, ne ringasd magad illuziókba, tudás fájáról nem volt alma a szádban, színes varázslat mi szemed elé tárul, mit tekinteted észveszejtőn bámul, ne hidd a képzelet báját, legyen […]