Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Visszaélnek

    Rózsa Iván: Visszaélnek     Visszaélnek a baloldali érzelmekkel, Visszaélnek a jobboldali érzelmekkel, Visszaélnek érzelmekkel, félelmekkel: Visszaélnek hatalommal, mételyekkel…     Budakalász, 2016. január 29.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Naiv Szent Ferenc

    Rózsa Iván: Naiv Szent Ferenc     Itt már nem segítenek az égiek, A madarak sem már a régiek, Belerondítanak, amerre csak látnak: A saját fészkükbe piszkítanak…     Budakalász, 2016. január 28.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ugyanaz

    Rózsa Iván: Ugyanaz     Fiatal Autokraták Szövetsége: Rövidítve: f…; igen, az… Kommunizmus és globalizmus: Tulajdonképpen ugyanaz.     Budakalász, 2016. január 25.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Béke

    Rózsa Iván: Béke     Ketten, együtt a világ ellen: Jobb, mint egyedül… Félre veszekedés, rossz szellem! Isten is már csak derül…     Budakalász, 2016. január 21.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mennyi, mennyi…

  Rózsa Iván: Mennyi, mennyi…     Mennyi, mennyi lélek! Mennyi, mennyi élet! Mennyi, mennyi individuum! Otthonuk a Föld, az ősmasszívum…     Budakalász, 2016. január 20.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Man muss

    Rózsa Iván: Man muß (Rammstein: Das alte Leid)     Das alte Leid, Der ew’ge Streit, Der letzte Kuß: Lieben…, man muß.     Budakalász, 2016. január 10.    

Posted by
Posted in

Mindig ember

  Amióta élet létezik a földön, valakit, valamit bánt az életösztön. Felfalja az élő a másik életet s úgy szerez magának perceket, éveket. Amely élet gyenge, vagy bántani gyáva, sorstalan életét legyőzi halála. Emberre is támad számtalan sok erő, s folytonos küzdésben gyakran nem ő nyerő. Foglyunk mindig össze: barát és idegen, hogy miénk lehessen […]

Posted by
Posted in

Szabó Sanyi emlékére

  Múló ősz már tél-közelbe ért és fényt, örömöt múlásra cserélt. Alant pihen fák nyári lombja, s tájat köd és gyász sötétje fojtja. Ágakon a fájdalom könnye gyűl; az is – fényt lopva – földdel egyesül. Szívbe hasít a szörnyű fájdalom! Sírj, hullasd könnyed te is bús dalom! Zokogásod hallja nagyvilág: Családfánkon eltörött egy ág. […]

Posted by
Posted in

Kirándulók

  Nyugdíjas klub az oszlopok között; elébük a hulló lomb költözött. Gyepben: virág helyett, barnult levél, mégsem azzal játszik az őszi szél; kabátoknak alját ráncigálja s az arcokra égkönnyét dobálja. De hiába feni rájuk fogát, nem lopja el az arcok mosolyát.

Posted by
Posted in

Szigliget után

  Itthon vagyok. Mátra-hegység dombocskái – mintha vártak volna – lassan körém gyűlnek. Már játszanak Nappal a nyugati csúcs fái, s az útparti bokrok árnyékban csücsülnek. Közel már az alkony. Mai napnak vége. Én is lepihenek az ágyamhoz érve. Álmom visszaröpít újra Szigligetre. Ott balga sikerem, csupán kacajnyit ér; mégis rám siklik több kedvesnek figyelme. […]