Posted by
Posted in

Küzdelem

Csend van körülötted, hatalmas csend. sajog a bordád és zúg a fejed, az ütés, mit kaptál, kijózanít, itt az értelem már sajnos nem segít. Jobb csapott, vagy íves bal horog, ha lazán vagy sután, álladra kapod, mintha a világ szakadt volna rád, rendül az agy és csuklik a láb. Repül a törülköző, vagy megment a […]

Posted by
Posted in

Voltaknak fia

Edit Szabó : Voltaknak fia ” Hadakozok, sírok, birokra kelek ” nem számít jelen, múltad a félelem mosolyod kinyilt, szavaid bántanak, nem számít kenyér, italod bűnt fakaszt, étvágyaddal leköpted önmagad, szabadságvágyad az egekig repít, múltbéli félelem lelked mélyén virít, hátrahagyod mi eddig éltetett,, sanyargatod bátortalan szíveket, kibodni mindent, mi egykor volt, megkövült arcodon torz mosoly, […]

Posted by
Posted in

Semmit, de nagyon

Egyszer akarjál csak úgy semmit tenni, tárt karokkal a napfényes égre nevetni. Némán ücsörögni a Duna-part lépcsőjén, ide-oda táncolni gondolatod mezsgyéjén. Mezítláb szaladni egy vadvirágos réten, behunyt szemmel pörögni a vaksötétben. Megmártózni éjszaka leple alatt egy tóban, hűvös pezsgőt inni egy meghitt presszóban. Eső után belegázolni egy méretes tócsába, beleálmodni magad a szerelem hintójába. Kigúnyolni […]

Posted by
Posted in

Tengerparti romantika

Edit Szabó : Tengerparti romantika Romantika felsőfokon, megterítve az asztalon, lemenő Nap kerek fénye élvezetet talál benne. Visszaveri fénysugarát, fodrozza a tengerpartját, által adja az uralmát, fáklya veszi át hatalmát. Pálmák között fénye lobog, visszaköszön az asztalon, terítéke oly gazdagság, vendégeket már nagyon vár. Megterítve kerek asztal, fehér abrosz minden jóval, vacsora és hűtött pezsgő, […]

Posted by
Posted in

Még akarom

Edit Szabó : Még akarom Életemnek javát már leéltem, öröm-bánat elsüllyedt a mélyben, emberszívek nyílottak előttem, lehetetlent nem követelt tőlem. Tekintetem bízva a jövőben felemelem, kérve jótevőmet, reményt adjon további utamra, ne egyedül forduljak az útra. Istent kérve oly közhelyet szólok, hittel én már rég nem boldogulok, nem jutnak fel hozzá a kérések, nem tudja, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az Életfa

Rózsa Iván: Az Életfa Az Életfa mellett nőnek még gizgazok… Az Életfán tenyésznek még ál-balanszok… De emberiség, e fattyú nehezéket egyszer elhagyod: Csak találd meg végleg győztes, hős magyarod! Budakalász, 2017. június 26.

Posted by
Posted in

Öt (különálló) apeva

És vannak értelmes emberek is ezen a világon.   A világ közepén állok, de nincs, ki megkerüljön.   Az élet hálója rabul ejtett mindannyiunkat.   Egy napon Cupido hülye nyila telibe talált.   Ő kicsi örökké, és én leszek mindig a nagyobb.     Megjegyzés: /Az apevák cím nélküli, ötsoros versek, melyeknek lényege, hogy az […]

Posted by
Posted in

2017.06.21.

Vad őrjöngés a szél tépi, szaggatja a fákat ítélet nélkül is fél egyaránt, ember és állat. Kifordul a fa s zuhan gyökér csonkja elszakítva lombja közül szárnya nélkül nem menekülne a rigócska. Dörren nagyot, apró jég hull azután vált, kicsit nagyobbra majd az ég vízcsapja indul özönvíz hull a talajra. Pattog a jég a teraszon […]

Posted by
Posted in

Szeresd őket…

Csillogó, ragyogó gyerekszemek áhítattal lesik a csodákat. Tágra nyílt, őszinte tekintetek, mindig kedvesek, mindig vidámak. Szeretetet kérnek, pár gyengéd szót, féltő simogatást, hisz gyerekek. Ne tagadd meg tőlük a szépet s jót, de szerezz nekik boldog éveket. Gyerekek… lehet, egy kicsit mások, de érzéseik, álmaik vannak, vágyaik talán nem valóságok, melyeket fájó tények takarnak. Szeresd […]

Posted by

Művészportré Kőszegi Barta Kálmánnal

Kőszegi Barta Kálmán 1949-ben született Tápiógyörgyén. Nagykőrösön, az Arany János Gimnáziumban érettségizett. Fogorvosi diplomát a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett 1973-ban. 1977 óta publikál a Békés megyei lapokban. Kötetei: – Nap – árnyék (versek, műfordítások), Tevan Kiadó, 1996 – Len kék virága (versek, műfordítások), Tevan Kiadó, 1997 – Agglegénybefőtt (önéletrajzi ihletésű szociografikus kisregény – Magyar […]