Posted by
Posted in

A SZELLEM SZABADSÁGA

Ráncos arcát elrejti az égbolt. Szürkület kúszik üveghegyen. Barázdát húz sötétben a félhold, nyomvonalat horzsol szememen. Öregedni kellene a tájjal. Fák tövébe szórni kínokat. Kiegyezni félnótás magánnyal, viselni, ki bennem írogat. Nagy elődök orgánumán siklok, dicső szavak morzsáit eszem, mégsem nyílnak előttem a titkok, maradok magamnak – küzdelem. Szétgombolom naponta a lelkem, izzó terhét porondra […]

Posted by
Posted in

OLYKOR

Néha szavadból fonom meg napjaim, néha úgy hiszed, hiába, nem érted. Néha felszítod rejtőző vágyaim, néha szemedben látszódom keménynek. Néha nincstelenné sarcol a kétség, néha rám húzod lepledet. Színtelen. Néha hiányom az egyetlen érték, néha változol. Mélyen és hirtelen. Néha úgy hiszem; sziget vagyok kavargó tengeredben. Lassan elhiszem; sziget vagy. Metszéspont a végtelenben.

Posted by
Posted in

A tavasz, érkezőben…

(Bokorrímes) Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen, Boldogan röfögnek és túrnak serényen. Visit a sok malac, tanulnak keményen. Az agancsosok, vad ösztönharcban kimerültek, Nagy testek egymásnak feszültek, majd, lemerültek… Pár hónap múlva lőn… és a borjak megszülettek! Erdőnek, sötét mélyén őzikék, hólé-sárban járnak, És nagyon unják már, de örülnek a tavaszi mának! * (Haiku) Hullámos dombsor Legelővel […]

Posted by
Posted in

Tobzódik a vágyunk

Romantikus mesében… Este ültünk a hűs ligetbe, Azúr-selyemfény… rajtunk leple. Fák, bokrok meséltek, Vágyak égig értek… Hiányérzet, mélyen lelkembe. Hmm… a kedves nem tudta vágyamat? Pedig, esti fény is betakart. Fák, bokrok dugdostak A vágyak hajtottak. Nem orvosolta a vágyamat… * Éj van, hiányod fáj, várok rád… Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád. Vágyom az ölelést, […]

Posted by
Posted in

ÉPÍTKEZÉS

Katedrális készül, gyenge önmagamból. Síkok között ív a szerelem. Ne végy gyertyát kopott oltárokról, bár jólesne a lopott kegyelem, és ne ügyelj a szikár, metsző szóra, fertőző a hang, mely beléd váj, az emésztetlen harag kerge óra, felpörög, és ritka, hogy megáll. Összeró az Isten, a képlet egyszerű; szeretni kell, mindenféle szinten, a magány csábító […]

Posted by
Posted in

Ha szemedbe nézek

Ha szemedbe nézek, szívedbe látok Őszinte vad, buja szerelmet, Szerelmet látok, végtelen csókok sorát Számtalan mámoros éjszakát Emlékszel? Ott és akkor a Rózsakövön Egy vulkán bazalt darabján Szerelem gyulladt két szívben Lángja perzsel t és égett Lelkedbe égette a meséket Kösd csokorba a napokat, a percet, az órát Azok minden sipkás  bolondságát Tanuld meg a […]

Posted by
Posted in

GPS

A mértékeket már régen feladtam. Véletlen lettem, megfontolatlan. Robbanás ízű a képzelt jelen, tapasztalatból is elégtelen. Károsra edzett szenvedélyek, mindent látok, semmit sem értek, madár lehetnék, de szárnyaim lábak, bármerre futok, bárhol vadásznak. Szerelmeimről csodákat hántok, csodát akar a szerelmes látnok, ölelj úgy, ahogy gyermek, ha sír, a sötétség fakó szemedbe ír, engem és téged, […]

Posted by
Posted in

Ünnepeltem

Edit Szabó : Ünnepeltem Ünnepelni voltam kicsi gyerekekkel, trikolór kis zászló lengett kezeikben, szobor talapzatát körbe kerítették, fújta a szél röpte a tisztesség jelét. Negyvennyolcas hősök a templom kertjében, máig emlékezik a falunak népe, esperesünk mondta vitézi tettüket, koszorúzta szobruk falu vezetése. Ünnepi műsorra sokan készülődnek, virít a kokárda a szív felett szépen, Himnusz az […]

Posted by
Posted in

Bányipásztor

Edit Szabó : Bányipásztor Egyszer bizony nagyon régen, uzsgorodi tájvidéken élt egy bányász sok gyerekkel, dolgozott reggeltől estig, mégse volt kenyérre alig. Nagyot gondolt hát az éjjel, pótolja betevőjével, dolgozott is ahogy tudott, éjféltájban toppan elé, egy kisember, hogy segíté. Serényebben folyt a munka, gyorsan haladtak a sorban, egy-kettőre készen lettek, jöhet a fizetség kendnek, […]

Posted by
Posted in

A NAP VÁNDORA

Ha a Napba indulsz, készülj fel jól, másként nem mehetsz. Előbb arra lépj, hová a sötétség vezet. Látod, cserepekre hullik az éjjel, bomló időt tükröz minden szilánkja. Fekete szenvedéllyel. Ha a Napba indulsz, szemed jól kitárd, másként nem tehetsz. Előbb arra nézz, hol a sötétség remeg, akkor lépj, mikor nem vakít más, csupán a semmi. […]